Melletted -Dzsudzsák Balázs & Németh Krisztián Fanfiction- |Befejezett|

40. rész

*Varga Laura*

Ez az állapot nem tarthatott túl sokáig, hiszen mikor felébredtem, ugyanott voltam, az üzletben.

-Mi történt?- próbálok felülni, de egyszerre hárman ugranak, hogy visszanyomjanak.

-Maradj!- parancsol rám Dzsudzsi- ezt edd meg!- nyom a kezembe egy kis zacskó cukrot, amit a kávéhoz is szoktak adni, majd egy kis vízzel leöblítettem.

-Mi történt?- kérdezem, mikor már fel tudok állni, anélkül, hogy újra a földön kötnék ki.

-Elájultál. Nem tudom mitől, biztos leesett a vércukorszinted. Nagyon megijedtem- ecseteli Dzsudzsi. Egyemmeg...

-Még jó, hogy nem haltam meg a gecibe- próbálok viccelődni, ami a mosolyából itélve sikerült is.

-De azért keresünk egy ügyeletet- jelenti ki, mikor kiléptünk a boltból.

-Minek?- kérdezem- orvos vagyok, csak tudom, mit kell csinálni- jó, egy kicsit ferdítettem az igazságon... Konrétan egy szó se volt igaz, amit kiejtettem a számon, de ez már mellékes...

-Jó, de ha...- kezdi el.

-Nézd, édes vagy, hogy ennyire törődsz velem, de tudom, mikor kell orvos. Ha kell, elviszlek téged is, jó?- mondom neki, mert már túlzásba viszi az aggódást.

-Jó, de mi akkor is taxival megyünk vissza a hotelbe- jelenti ki.

-Rendben- megyek bele az ,,alkuba".

A többiek a gyaloglás mellett döntöttek, úgyhogy vagy 10 szatyor társaságában indultak vissza a hotelbe. Bazsi gyorsan felhívott egy telefonszámot (amit nem tudom, honnan szerzett), és 10 perc múlva itt is volt a jármű.

-Még mindig nem tudom, mitől ájultál el...- sóhajt mikir beülünk.

-Hagyjuk má ezt a témát!- csattanok fel- biztos csak leesett a vérnyomásom, vagy csak a kimerültség tehet róla. Nincs semmi komoly bajom- mondom, már nyugodtabb hangnemben.

-Igazad van, hagyjuk- ezután szótlanul tellt az út további része. Nagyon kínos volt a csend, hálát is adtam Istennek, amikir megérkeztünk.

Balázs ragaszkodott hozzá, hogy végig ott legyen mellettem, nehogy megint elájuljak. Egyem meg, nagyin aggódik... olyan aranyos ilyenkor... na jó, Laura, most áljál le, mert felképellek. Mondjuk azt megnézném, hogy hogy verekszek magammal... Hűha, tényleg rám fél egy alvás, ha már magamban beszélek... Kuss már!

-Jól vagy?- kérdezi meg nagyjából tizedjére, mióta az épületben vagyunk. Pedig csak a negyedikig liftezünk...

-Igen, még mindig jól vagyok- nyugtatom meg századjára is.

-Tudod, nem akarom, hogy történjen veletek valami...- mondja halkan.

-Velünk? Velem és kivel?- nézek rá kérdőn. Miről beszél? Én nem vagyok több...

-Hát veled és a babával...- mondja, mintha olyan természetes lenne.

-A mivel?- kiáltok fel, mire hátraugrik. Csak én nem tudok róla, hogy terhes vagyok?

-A babával- ismétli önmagát. Mi folyik itt?

Sziasztok! 😊
Tipikus... amikir azt hiszem, hogy nem lesz idő még írni sem, akkor van a legtöbb... 😂 remélem nem bánjátok 😘
Hihetetlen, hogy ez már a 40.... még csak most kezdtem... Összesen nem terveztem ennyi részt 😂
De nagyon köszönöm, hogy még mindig itt vagytok velem, és olvassátok ❤
Remélem tetszett nektek a rész 💖
Ha így volt, ha nem, kérlek jelezzétek valahogy ❤
xoxo Dóri        2017.04.15.