Melletted -Dzsudzsák Balázs & Németh Krisztián Fanfiction- |Befejezett|

33. rész

*Varga Laura*

-Beszélni szeretnék veled!- jelenti ki határozottan.

-De én veled nem!- fordulok felé.

-Mi a baj?- néz mélyen a szemembe. Még van pofája megkérdezni?

-Hát... nem is tudom... nem, nem feküdtél le a legjobb barátnőmmel a meccs napján, és másnap nem hazudtad azt, hogy fogalmad sincs, miről van szó. Áhh... dehooogy...- forgatom a szememet.

-Féltékeny vagy?- mosolyodik el kisfiúsan. istenem, miért ilyen cuki?

-Mi... izéé... neeem...- makogom- de te komolyan ennyit szürtél le az egészből?

-Hát, igen. Nyugalom, nincs miért féltékenykedned- látszik, hogy élvezi a helyzetet.

-Nem vagyok féltékeny!- jelentem ki, de őszíntén szólva, még magamban is elbizonytalanodtam.

-Deee, az vagy- mosolyog- de ne aggódj, nincs miért féltékenykedned. Nekem ő nem jelent semmit. Ellentétben valaki mással...- néz sokatmondóan.

-Hányszor mondjam, hogy nem vagyok féltékeny?- akadok ki.

-Ahányszor csak akarod, akkor sem hiszem el- komolyan, kezdem magam úgy érezni, mintha két alsós veszekedését hallgatnám...

-Jó, oké, az vagyok! Most örülsz, hogy bevallottam?- tárom szét karjaim.

-Igen, nagyon örülök, de nem ez volt a célom. Szeretném, ha megbocsájtanál- tér végre a lényegre.

-Némó...- kezdtem volna, de félbeszakította mondanivalómat.

-Semmi de! Kérlek, csak engedd, hogy bebizonyítsam neked, hogy mennyire fontos vagy számomra- fogja meg két kezem, miközben mélyen a szemembe néz.

-Legyen...- megyek bele.

-Szuper! 6-ra legyél kész, elviszlek egy nagyon jó helyre- kacsint rám, majd elhagyja a szobámat.

Hogy tudja minden egyes mondatával elérni, hogy újra meg újra belészeressek? És miért ilyen átkozottul tökéletes? És miért nem mondtam neki nemet? 

Van még 2 teljes órám készülődni. Gyorsan elrohantam a fürdőszobába, és gyorsan letussoltam meg megmostam a hajam. Nem szeretek hajszárítót használni, mindig hagyom, hogy trmészetesen száradjon meg. Egy random ruhát magamrakaptam, ami egy farmerből és egy sima pólóból ált, egy törülközőbe becsavartam a hajam, majd egy alkalmi ruha után kezdtem kutakodni. Csak egy gond volt: ki hoz magával ilyen ruhákat egy EB-re? Valószínűleg senki. Hát... én sem hoztam. Két lehetőségem van. 1. valami hétköznapi ruhát veszek fel, és akkor azt sugallom, hogy nem is érdekel igazán ez az egész, de legalább nem kell sokáig gondolkoznom... Vaaagy...

-Szalai!- dörömbölök a szomszéd szoba ajtaján.

-Mi az?- nyitja ki kómásan az ajtót, egy szál alsógatyában. Aha, szóval most kel fel...

-Öltözz, megyünk vásárolni!- jelentem ki. Én is visszarohantam a szobámba, nagyjából megszárítottam a hajamat, és mentem vissza Szaláék szobájához, pontosabban az elsőszámú divattanácsadóm szobájához, aki pont akkor zárta be az ajtót. Ezt én is megtettem, majd villámléptekkel indultunk felfedezni Marseille ruhaboltjait.

-Ez nem jó, nem, nem, nem..- nézegetem a ruhákat már a 6. ruhaboltban. Kezdem úgy érezni, hogy Szalai idő előtt kezd majd kopaszodni, ha tovább velem marad...

-És ez?- emel fel egy virágmintás ruhát.

-Ugye csak viccelsz?- nézek rá lesajnálóan, majd folytatom a keresést- áhh... tökéletes!- találok meg egy rózsaszín-fehér ruhát. 

Gyorsan rohantam felpróbálni, emrt már az óra fél hatot mutatott... upsz...

Miután megállapítottuk, hogy a ruha még nekem is jól áll, rohantunk kifizetni. Nagyjából egy kilométeres sor állt, szóval a szállodába visszafelé tényleg rohannunk kellett. Oké, Laura, van még negyed órád...

Szokásom szerint egy kis szempillaspirál, meg egy natúr sznű rúzs, és kész volt a sminkem. A hajammal se sokat szarakodtam, egyszerűen a felső részét feltűztem, belebújtam a ruhámba, és a hozzá illő szandálomba, és késznek nyilvánítottam magam. Pont abban a pillanatban kopogtak. Felkaptam a már előkésztett táskám, és kinyitottam az ajtót. Innen már nincs visszaút...

Sziasztok! :)

Itt is van az új rész :D
Hú, csak befejeztem még ma :D

Remélem tetszett nektek, ha így volt, jelezzétek nekem valahogy <3

xoxo Dóri                     2017.03.28.