Melletted -Dzsudzsák Balázs & Németh Krisztián Fanfiction- |Befejezett|

49. rész

*Varga Laura*

Másnap reggel frissen és kipihenten ébredtem, immáron Lyonban. Itt lesz a srácok utolsó EB csoportköre, és egyelőre első helyen állunk. Izgalmas meccsnek ígérkezik, tekintve, hogy a portugálokkal fogunk összecsapni, akikről bármit lehet mondani, de a foci az erősségük. Mondjuk az bíztató, hogy a másik 2 meccset amit játszottak döntetlenere hozták ki... De én akkor is félnék az fiúk helyében. Bár ők ezt nem teszik meg. Sokkal inkább készülnek, és küzdenek azért, hogy erre ne legyen szükség.

Éppen az ebédlőben ülünk, várjuk a csapatunk másik felét, akik még feltehetően alszanak, így, ,,kora" reggel. Nekem a 10 óra annyira nincs korán, de kinek mi. A csapat ,,idősebb" tagjaival ülök egy asztalnál, és úgy általánosságban mindenki próbál felébredni.

-Jó reggelt!- jön le a lépcsőn Kleini vidáman, mosolyogva. Mögötte ballag Szala, kevésbé energikus állapotban.

-Kávééét! - nyöszörgi, majd célba veszi az ital elkészítésére alkalmas eszközt, végül egy csésze feketével tér vissza hozzánk, maj leül közénk. Déja vu.

Egy szokásos nap szokásos elkezdése... remek alig vártam. Ezt természetesen egy edzés követett, amiről csak annyit mondok: unalmaas. Semmi nem történt, tényleg semmi. Egészen a gyakorlatok befejezéséig... amikor is betoppant két olyan ember, akikre ha azt mondom nem számítottam, akkor finoman fogalmazok. Ugyanis megjelent a válogatott előző csapatorvosa, Pánics, az iskolánk igazgatója... és valaki, akivel olyan régen nem találkoztam, de az életünk mégis összeköttetésben van, a hasamban növekvő gyermek miatt. És ő Zsombor. A gyermekem apja. Az a srác, akinek egy pár hete kibeszéltem az egész életemet, csupán biztalomból, de ő visszaélt vele, és ebből született meg a cikk. A cikk, ami Balázsnak olyan sok problémát hozott. Amit P a legutóbbi üzenetében emlegetett.

Az igazgató úr hóna alatt egy vaskos mappa található. Mindhárman a győztesek vigyorával vonulnak, mint a diákok, akik a legutolsó iskolában töltött órájuk után nyáriszünetre mennek. Szerintem ezt a járást gyakorolták, mert miden lépésük tökéletesen össze volt hangolva a járásuk, és egyenesen Storck felé vették az irányt. Van, aki észrevette őket, ők is nagyon érdekes tekintettel figyelték, de van, aki ügyet sem vetett rájuk, mással voltak elfoglalva. Már akkor éreztem, hogy bajban vagyok, mikor még semmit sem hallottam. De amikor megtudtam, hogy mi okból jöttek, sokkal inkább úgy éreztem, hogy lehúzhatom magam a vécén.

Az igazgató és Zsombor hevesen magyaráztak az egyre vörösödő fejű szövetségi kapitánynak, míg Pánics csak vigyorogva méregetett engem. Rosszat sejtettem, se még akkor nem is sejtettem, hogy miről is beszélnek, bár volt pár tippem. Ha ennyire kihozzál az edzőt a sodrából, akkor valósznűleg nem egy teadélutánt tervezgetnek. Viszont a háromból két személynek köze van az életemhez, és mindkettő megkeserítené. De vajon a harmadik miért jött?

-Jössz, Laura?- kérdezte az éppen távozni készülő Gera.

-Inkább még maradok egy kicsit- mondom, de ő csak egy válrántással reaggálja le az infót.

A középpályás távozásával 5-en maradtunk a pályán. És abból sajnos csak az egyik voltam én. Jó lenne egy klón, aki az ilyen helyzetektől megment, de sajnos nem áll rendelkezésemre. Végig kell néznem a felém sétáló Storckot, és meg kell hallgatnom a Balázsos sztori szememre hányását. Na, jöjjön aminek jönne kell.

-Varga kisasszony!- szólított meg idegesen. Ilyennek még sose láttam, és nem tetszett - Ki van rúgva!- jelenti ki, miközben a háttérben mind a hárman elröhögik magukat.

-Tessék?- háborodok fel, igaz, jogtalanul- Amiatt a cikk miatt?- emelem meg a hangom.

-Milyen cikk?- kérdez meglepetten. Na, basszus.

-Semmi- terelek- Miért is vagyok kirúgva?- térek vissza a témára.

-Még maga van felháborodva?- mutatja felém a dokomentumokat, amik az én adataimat tartalmazzák. Többek között a munkahelyemet, és a szakképestésemet. Ó, shit- Még valamit akar mondani, vagy legközelebb csak a bíróságon beszélünk?

-Nem jelenthet fel!- csattanok fel, a mai napon nagyjából századjára- Lehet, hogy nem vagyok orvos, de itt voltam, és még segítettem is, akin kellett! Nem jelenthet fel ezért!- mostmár szabályosan kiabálok, és már a könnyeim is kicsordultak. Nem érdekel ki hall meg, ezen a ponton már mindegy.

-Sajnálom. Pakoljon, a holnapi első géppel indul- mondja a szemembe csalódottan, majd ő is elhagyja a pályát, míg utánna megy a három besúgó.

Utánnuk nézek, mikor meglátom azokat, akik ezt az egészet végighallgatták. Szalait, Kleinit, Nagyit, Dzsudzsit... és Némót...

Sziasztok! :)

Nos, úgy voltam vele, hogy ideje, hogy ez az egész kiderüljön így, a történet vége felé. Már csak nagyjából 5 rész van hátra, és ez az egész véget ér. Hihetetlen...

Na mindegy, remélem tetszett nektek ez a rész, ha így volt, ha nem, jelezzétek valahogy! <3

xoxo Dóri 2017.05.29.