Melletted -Dzsudzsák Balázs & Németh Krisztián Fanfiction- |Befejezett|

1. rész

*Varga Laura*

Ez meg micsoda? Jó, oké, levél...

A feladót meglátva nem kicsit lepődtem meg. Konkrétan percekig csak bámultam, kint borjú az újkapura. Magyar Labdarúgó Szövetség. Miért küldenek nekem levelet? 

A nagy elmélkedésemből a csengő szakított félbe. Ilyen rövid volt az óra? Ma se tanultunk semmit... Bár ezt nem hiszem, hogy a diákok bánják.

-Gyerekek, adjátok be a dolgozatotokat, és mehettek szünetre! Legyen rajta a nevetek. A saját nevetek- célzok egy bizonyos személyre, akinek valmiért sosincs dolgozata, de érdekes módon egy másik osztálytársának kettő is van. 

Mikor mindenki kiment a teremből, én is elindultam a tanáriba. Magam után bezártam az ajtót, majd végig mentem a csendes, kihalt folyosón. Ilyenkor, a nyár közeledtével a gyerekek már mind kint vannak az udvaron, míg télen vontatókötéllel sem lehet őket kivinni. 

Mivel ma nincs lyukas órám, ezért a hazaérkezésemig esélyem sem sincs elolvasni a levelet, akármennyire is érdekel. 

A következő órám viszonylag laza volt, a 7.a osztállyal kísérleteztünk. Amikor csak tudom, ezzel megpróbálom alátámasztani a tananyagot, hátha könnyebben megjegyzik, de sajnos az eszközök elég korlátozott számban találhatóak meg. 

Az Oxigén előállításához még itt is megvan minden amire szükség van, nem egy bonyolult kísérlet, pontosan ezért engedem meg a diákoknak is, hogy csinálják. Örömmel látom, hogy ezt legalább élvezik, még úgy is, hogy senkit és semmit nem gyújtanak fel. Legalábbis remélem...

A többi órám már kevésbé telt ilyen gyorsan. Volt olyan osztály, akiknek még az elemek vegyjelei sem voltak tiszták, mondván, hogy ők ezt nem értik. Na, ilyenkor nem szeretem ezt a munkát, mikor a gyerekek nemhogy azt nem képesek megérteni, amit magyarázok, de még a bemagolandó dolgokat sem tanulják meg. 

Az utolsó biológia óra után mehettem haza. Végre, már nagyon fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi is áll abban a bizonyos levélben. 

Elsétáltam a buszmegállóig, majd egy fél órás utazás után, már abban a megállóban találtam magam, ahol le kell szállnom. Úgy 5 perc séta után már a ház előtt álltam. A nap tűzött, már alig vártam, hogy lehűsítsem magam. 

Miután ez megtörtént, a kismillió iskolai papír között elkezdtem keresni azt a borítékot. Minden létező levelet amit valaha kaptam megtaláltam, míg végül kezembe került a keresett darab.

Egyből feltéptem a borítékot, és olvasni kezdtem. 

,,Tisztelt Varga Laura!
A Magyar Labdarúgó Válogatott az Európa Bajnokság idejére sportorvost keres, és hallottuk, hogy maga nagyon jó ebben a szakmában..."

Lényegében annyi állt benne, hogy felkérnek sportorvosnak, meg néhány elérhetőség, ahol tájékoztathatom őket a döntésemről.

Én, mint sportorvos? Honnan szedték ezt? 

Az ölembe vettem a laptopot, és egyből elkezdtem bepötyögni a válaszom:

,,Tisztelt Labdarúgó Szövetség!
Megkaptam a levelüket az állásról, de attól tartok, félreértés történt..."

Eddig bírtam írni. Hatalmas lehetőség, még akkor is, ha nem nekem szánták a levelet. Nem tehetem meg, hgy elutasítom az állást, mindig is arra vágytam, hogy más legyek, mint a többiek, és erre most van lehetőségem. Hatalmas hiba lehhe visszautasítani, még akkor is, ha nem ebben a szakmában dolgozom. Végül is, tanítok biológiát, vagyis ismerem a különböző betegségeket, sérüléseket, és azt is tudom, hogy kell ellátni ezeket... Mennyire lehet ez nehéz?

Sziasztok! :)

Nagyon örülök neki, hogy a bevezető tetszett nektek, remélem, hogy ezt se nagyon rontottam el :D

xoxo Dóri                2017.02.15.