Laura egy teljesen hétköznapi lány, reggelente munkába jár, mint mindenki más. Csakhogy ő nem szeretne olyan lenni, mint mindenki más. Ki szeretne tűnni a sorból, és erre most van lehetősége.
A biológia-kémia szakos tanárnőként dolgozó lány kap egy...
,,Visszafolytott lélegzettel emelem fel a tesztet, majd várom a reakcióját. Tekintetében együttérzést látok... vagyis tudom, hogy ugyan azt mutatja a két teszt. Szóval mostmár biztos..."
-Terhes vagyok...- suttogom a lehető leghalkabban, de ő mégis meghallotta. A tesztet gyorsan lehette, majd egyből hozzám lépett és átölelt. Abban a pillanatban minden érzelem felszabadult bennem. A karjaiba vetettem magam, és elbőgtem magam. Ő vígasztalás képpen simogatta a hátamat, de ez most nem igazán vált be. Jól esett, hogy itt van velem, hogy érzem a törődését, ölelő karjait.
-És most mi lesz?- kérdezem, mikor a kiborulásom alábbhagy.
-Ezt csak te tudhatod- simít ki egy könnytől áztatott tincset az arcomból- de tudd, bárhogy is döntessz, melletted állok. Úgy, ahogy a srácok is. Ránk mindig számíthatsz- jól esett, hogy tudta mit kell mondania. Nem kezdett el hisztizni a felelőtlenségemről, nem kezdett el apát játszani, egyszerűen tudatta velem, hogy itt van.
-Megtartod?- teszi fel a kérdést, ami bennem is régóta motoszkál.
-Persze, hogy megtartom- vágom rá egyből- ő az én gyerekem. Nincs szívem kioltani az életét- simítom a hasamra a kezem, ami még nem is látszik. Nem vetethetem el a saját gyermekemet. Most először érzem, hogy felelősség van a vállamon. Először érzem át, hogy milyen is felnőttnek, illetve anyukának lenni. Felelősséggel tartozok nem csak saját magamért, de mostmár a még meg nem született gyermekem egészségéért is. Még akkor is, ha a megfogantatása éjszakáját örökké bánni fogom. És az akkori vétkemet valószínűleg ő fogja megfizetni. Ő, aki semmiről sem tehet.
Balázs hagyta, hogy feldolgozzam a tényt, miszerint egy babát hordozok a szívem alatt, ráadásul egy olyan sráctól, aki nem ismeri a felelősség fogalmát sem, egyedül. Nem, nem lesz egy könnyű dolog. Én egyedül fogom felnevelni, ő meg apuka nélkül fog felnőni. Nem bíznám a gyermekemet egy olyan férfira, amilyen ő is. És ő sem szeretne olyen apukát, amilyen Zsombor.
Visszagondolva arra az éjszakára, nem így kellett volna történnie. Én csak egy fiatal lány voltam, aki egy kicsit jól akarta magát érezni, és elment egy buliba, ráadásul egyedül. Örök szabály, hogy sose menj egyedül bulizni. De én ezt megszegtem. Jól akartam magam érezni, kicsit kiengedni a bennem lévő feszültséget, és egyszerűen szórakozni. Egy jó pár pohár után ez a szórakozásom a tetőfokára hágott, amikor egy sráccal egy ágyba találtam magam, másnap reggel. És az a srác nem volt más, mint Váradi Zsombor, az egykori osztálytársam, akinek annyi felelősségtudata sem volt, hogy a matekleckét megcsinálja. Mit kezdene egy gyerekkel? Semmit, mert nem fog tudni róla.
A srác mindig is nagy nőcsábász volt. Szinte minden nap másik barátnőjéről hallottam, nem volt két olyan nap, amikor ugyanazzal a lánnyal volt. Váltogatta őket, talán gyakrabban, mint az alsógatyáját. Helyes srác volt, nem csoda, hogy mindenki nyálcsorgatva nézett rá. Egy időben engem is fel akart szedni, de nekem volt annyi eszem, hogy nemet mondjak a csábítására. Egészen addig az estig. De akkor meg is maradt az eredménye. Egy gyermek formájában...
Sziasztok! :)
Na, Évikém már annyit zaklatott (mindenhol), hogy muszáj voltam megírni az új részt. :D És végre nem függővég. Ezaaaz :D
Felvételizők, meséljetek! Hova jutottatok be? :) Remélem mindenkinek sikerült oda, ahová a legjobban vágyott!
Nekem szerencsére sikerült! Bejutottam az első helyre, amit beírtam! <3
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(nem ennyi az osztálylétszám, csak ennyi fért bele a képbe :D)
Remélem tetszett nektek a rész, ha így volt, ha nem, kérlek jelezzétek nekem valahogy! :)
