Malfoy family shame

1.

Másnap korábban kelek, mint terveztem, de nem fekszek vissza. Felöltözök, fogat mosok majd a tükör elé állok. Igen, ahogy az összes velem egykorú lánynak nekem is van egy hatalmas álló tükör a szobámban. Belenézek, fésülgetni kezdtem az aranyosan csillogó hátközépig érő hajamat, amit hullámok éktelenítenek, talán ez az a tulajdonsága, ami nem hasonlít a Dracoéra. Egy fekete szemüveg pihen az orromon. A bőröm sima, nincsenek rajta sebek vagy pattanások, az alakommal sincs semmi bajom, de mindig úgy gondoltam, hogy lehetnék szebb is, mint mondjuk Angelina, Alice, az anyám, vagy Ginny, őt irigylem leginkább a szeplőiért, és a szép vörös hajáért. A hajamat egy szalaggal lófarokba kötöm. Az ablakhoz lépek és kitárom azt. Még indulásig van egy óra. Kinyitom Loory kalitkájának ajtaját és hagyom hadd menjen ki egy kicsit. Loory-t akkor kaptam mikor engem és Draco-t felvettek a Roxfortba. Anya úgy gondolta, ha Draconak lesz ajándéka akkor én is megérdemlek valamit. Az ablakon belül van egy nagyobb párkány rész, ahova le tudok ülni, sokszor töltöm itt az éjszakáimat az ablakon kirévedve azon törve az agyamat, hogy mit tehettem előző életemben, hogy Merlin ezt a sorsot szánta nekem.

Megfogom azt a fekete párnámat, ami már bolyhos a sok mosástól, de én szeretem, sok-sok emlék fűz hozzá, leginkább szomorú átsírt pillanatok vigasztárgya ez. Mosolyogva néztem a gyönyörű reggelt, ami a kúriánk fényűző külső burkolatát világítja meg, nem sejtve mennyi fájdalom és ki nem mondott kín rejtőzik idebent. A nap még csak nem rég kelt fel, ezért még látszik az a kis rózsaszín árnyalat az égalján. Érezem, hogy ez az év más lesz, jobb, rejtélyesebb. Felállok és berakom a ládámba a párnát, majd elindulok le, hogy megreggelizzek. A falakon mogorva emberek arcai fintorognak rám. Nem foglalkozok velük, már megszoktam őket, minden alkalommal ezt teszik. A családom minden tagja ilyen. A konyhába érve meglátom az asztalnál ülő anyámat és Draco-t. A manónk reggelit készítve sürgölődik hatalmas konyhánkban.

-Jó reggelt- üdvözlöm őket kellően.

Draco biccent felém.

-Neked is- szól anya.

Helyet foglalok közöttük. A manó az asztalra helyez pár friss croissant számomra. Tudja, hogy ez a kedvenc reggelim. Gyorsan megeszem őket, majd anya felé fordítom sápadt arcomat.

-Nem apa visz minket? -kérdezem és belekortyolok a teámba.

-Nem-válaszol kurtán.

Már megint ezt csinálja, kérdéseket kell feltennem, ha válaszokat szeretnék kapni.

-Miért? - teszem fel az elsőt elhivatottan.

-A Minisztériumban van.

-Akkor ki visz? -kíváncsiskodok tovább.

-Küldenek értetek egy autót.

-Rendben-adom meg magam a titkolózásnak, igazából nem is akarom tudni az az ember mit miért tesz-Draco?

-Mi van? -kérdezi kicsit undokan.

-Te tudtad? -hangom fojtott, érzelemmentes.

-Nem-feleli.

Úgy látszik ma senki sem túl bőbeszédű, bár általában mindig mással osztják meg dolgaikat helyettem. Még a manónk is többet tud a házunkban történtekről, mint én. Felállok, reggelimet befejezve és felcammogok a szobámba, hogy bezárjam Loory-t és lehozzam a ládám. A nappaliban leülve és megetetem a baglyomat, ezért jutalmul kapok egy heves kuvikolást, mosolyogva vakargatom meg tollai alatt a bőrét. Ő egy kislány macskabagoly és valami imádni való állat. Anya átrobog a kosztümjében a nappalin és kilép az ajtón. Beszélget valakivel, nem tudtam kivel és mit, de dühösen tér vissza a helyiségbe. Pár perc múlva egy mogorva úr lép be és elviszi a ládámat majd a Draco holmiját is összeszedi. Felállok és elindulok ki, hogy beszálljak az autóba. Becsatolom magam és mosolyogva bámulok ki az ablakon.

-Syren!-szólít meg a bátyám, megtörve a kínos csendet.

-Hm? -fordulok felé.

-Ne haragudj! Csak rosszul aludtam-mondja szememet fürkészve mintha haragot keresne benne.

-Öhm... nem is tudom-mosolyom elhessegeti kételyeit-rád nem tudok haragudni.

Bólint és visszafordul. Anya nem jön velünk. Nem gyakran szokta kirakni a lábát a házból. Ami annak is betudható, hogy szinte palotában élünk és oda szükség van egy úrnőre, remélem egynap én leszek az, de nem valószínű.

Naiv vagyok, mindig hamarabb törtem össze, mint a többi ember, mivel olyan emberek szavában hittem, akikébe nem szabadott volna.

Nemsokára megérkezünk az állomásra és kiszállva összeszedjük a dolgainkat. Átszaladunk a testvéremmel a falon a 9 és 3/4 vágányra. 4. éve látom már ezt a Roxforti tűzpiros vonatot. A boldogság feltölti egész lényemet és az összes szomorúság csak régi rossz emlékké válik számomra. 

Remélem tetszik eddig :) Olvassátok majd tovább és vote-oljatok. :)