"Everything is orange, his hair, the sunset, his shoes."
Hét fiú, kiknek egy-egy szín jellemezte életüket. Kék, zöld, sárga, narancs, piros, rózsaszín és szürke. Mindannyian különböztek a saját módjukon, de ugyanakkor összetartoztak.
박 지민
Jimin a vízpartról nézte a naplementét, míg legjobb barátja, Namjoon mellette lógatta a lábát. A narancssárga hajú minden nap ugyanúgy megcsodálta a tincseihez hasonló színū nap elszínezōdött sugarait, de csak ritkán volt alkalma a tengerpartról tenni azt.
Kezeivel óvatosan tépkedte a pázsitot, amelynek zöldes árnyalata Hoseokra emlékeztette. Olyan más volt az a fiú a többi emberhez képest. Édes volt, kedves és önzetlen. Jimin gyakran kapta magát azon, hogy az idōsebbiken járt az esze. Sōt, nemrégiben még el is kezdte összehasonlítgatni a barátnōjével.
Észre vette hogy Hoseok mennyivel jobban vonzotta ōt. Hogy a mély hangot preferálta a vékony helyett. Hogy az izmos test jobban tetszett neki a csontosnál. És hogy a személyisége és a fekete szemei mennyivel csodálatosabbak voltak.
Lelkébōl jövō sóhajjal próbálta ismételten elhessegetni a szokatlan gondolatokat, miközben próbált szemeivel a naplementére fókuszálni. Már csak egy kis darabkája látszott annak, így Namjoonnal felálltak és vissza siettek az autóhoz.
Jimin egy ideig csak ült a volán mögött, kifelé bámulva a szélvédōn miután beült az autóba. Tanácsot akart kérni Joontól, de nem tudta, hogy az idōsebbik mit gondolna róla. Félt a rossz véleményektōl.
"Jimin, minden oké?" - Namjoon viszont jó barát létére rögtön észrevette Jimin szokatlan viselkedését. Úgy tūnt mintha valami nyugtalanította volna, így kötelességének érezte gondoskodni róla. "Azt hiszem, nem." - sóhajtotta a fiatalabbik. Nem mert Namjoon szemébe nézni, ezért gyūrūkkel megpakolt ujjaira vezette figyelmét helyette.
"Mi a baj?" - az idōsebbiken azonnyomban végigfutott az aggódás hátborzongató érzése. A narancssárga fiú sugárzó személyiségét hirtelen egy vékony feketés aura lengte körbe, ami a belsō vívódását jelentette.
"Ne ítélj el, kérlek." - hangja erōtlenné vált a komoly téma hatására. Itt volt az ideje, hogy végre megossza a titkát a legjobb barátjával. "Nem foglak." - rázta a fejét Namjoon, s habár kissé sértōnek találta a feltételezést is hogy ō bármikor el tudná ítélni Jimint, mégis megértette, hogy a fiú nem úgy gondolta, csupán a zavart elméje miatt gondolkodott úgy.
"Nem szeretem többé Soomit." - nézett hirtelen az ablakra - "Azt hiszem Hoseokot szeretem." Namjoon egy ideig értetlenül ült az anyósülésen, rágódva a fiú szavain. Megértette a problémáját, hiszen ō maga is ment keresztül hasonlón, de nem gondolta úgy, hogy a szerelmet szégyellnie kellene.
"Jiminie," - szólította meg- "nézz rám." Jimin lassan Namjoon felé emelte fejét, de még mindig nem mert a szemébe nézni, így a mögötte levō ablakra koncentrált.
"Jiminie, ez miatt nem kéne így aggódnod. A szerelem ilyen, nem tart örökké és ez nem a te hibád. Ez senkinek sem a hibája. Soomi meg fogja érteni, ha ōszintén elmagyarázod neki az érzéseidet." - kezét Jimin vállára tette biztatásképp, majd folytatta mondanivalóját - "Hoseok pedig biztosan nagyon boldog lenne ha elmondanád neki hogy szereted. Nekem úgy tūnt, hogy ō is érdeklōdik irántad. Legalább is Jin húga szerint tetszel neki."
Jimin Namjoonra kapta tekintetét. Igaz ez? Hoseok tényleg érdeklōdne iránta? "Tényleg?" - suttogta, attól félve, hogy ha hangsobban beszél, azzal megzavarja a világ körforgását. "Nem tudom, MiJin elég sok dolgot összehord, de ezúttal szerintem igaza van. Nekem is úgy tūnt, mintha máshogy viselkedne a jelenlétedben. Visszahúzódóbb." - mosolyodott el Namjoon a két fiú egymás iránti vonzalmán. Igazán szép párt alkotnának. Nem csak kívūl szép, hanem belül is a csodás személyiségüknek köszönhetōen.
"Köszönöm, hyung. Te vagy a legjobb." - szipogott Jimin, Namjoon pedig csak egy szemforgatást követō öleléssel rendezte le a fiú elérzékenyülését.
Jimin a bátorító és figyelmes beszédet követōen jobban érezte magát, s pár napnyi gondolkodás után végre rávette magát hogy szakítson Soomival, aki egyáltalán nem volt rá dühös, csak szomorú. Jimin viszont felszabadultabbnak érezte magát és sokkal magabiztosabban hívta el Hoseokot egy randira, ami az idōsebbik számára meglepō és sokkoló volt.
Namjoon beszéde végül mindent megoldott és lerendezett a fiatalabbik fejében. Jimin sokkal összeszedettebb és bátrabb lett a hyungja tanácsát követōen. Az életét pedig a saját kezébe véve formálta és Hoseokot boldoggá tette az önzetlen gondoskodásával. Mindkettejük színe így felvette a legcsodálatosabb és legélénkebb változatát, hála egymásnak.
ö n u t á l a t
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
