"Everything is yellow, his hat, the sun, his pineapple."
Hét fiú, kiknek egy-egy szín jellemezte életüket. Kék, zöld, sárga, narancs, piros, rózsaszín és szürke. Mindannyian különböztek a saját módjukon, de ugyanakkor összetartoztak.
김 남준
Namjoon az út szélén sorakozó napraforgókat tanulmányozta, melyek ugyanolyan színben pompáztak, mint a baseballsapkája és önmaga: sárgában. Mellette Jimin ült a vezetō ülésben, aki viszont fittyet sem hányt a növényekre. Helyette az útra koncentrált, nehogy balesetet okozzon, habár arrafelé nem sok autó járt.
"Jimin, megállnál?" - szólalt meg Namjoon, amire a fiatalabbik szó nélkül félre húzódott az út szélére - "Köszi."
Az autó ajtaját kinyitva máris a napraforgó-tenger peremérōl nyújtózkodott egy kisebb példányért. "Jin ezt szeretni fogja." - gondolta, majd már szállt is vissza a jármūbe, kezeivel óvatosan tartva a növényt. Legkevésbé sem akart kárt tenni benne.
"Minek szedted?" - fordult felé Jimin, kicsit fáradtan nézve barátjára. Tudta, hogy a barátnōje hamarosan hívni fogja, hogy 'mennyire hiányzik neki' és fél órán keresztül csak áradozni fog a köztük lévō szerelemrōl.
Jimin ugyan nem utálta a lányt, sōt a kapcsolatuk elején még nagyon is úgy tūnt, hogy szerette, de mostanra valami megváltozott. Már nem tartotta aranyosnak a vékony hangot; nem vágyott a csókokra és nem élvezte úgy az együtt töltött idōt.
Namjoon ezzel ellentétben teljesen bele volt habarodva egy fiúba. Ōszinte és megváltoztathatatlan szerelmet érzett SeokJin iránt. Maga sem tudta hogy hogyan történt, de egy nap azt vette észre, hogy a szíve irgalmatlanul gyorsan zakatolt Jin közelében, s a keze is gyakran remegett.
Az ablakon kifelé bámulva elmélkedett arról a napról, mikor randira hívta; nagyjából egy hete. Éppen kicsengettek az utolsó óráról, így Namjoon az idōsebbik padja mellett állva várta türelmesen hogy az összepakoljon. Mikor azonban Jin felállt, s Joon próbált hátrébb lépni, szerencsétlenségének köszönhetōen megbotlott a saját lábában és elesett.
Gondolataiban szidta magát az ügyetlensége miatt, míg Jin fura, s egyben édes nevetése töltötte meg az üres termet. "Balszerencsés vagy, Joonie!" - nyújtotta a kezét Jin, amit a fiatalabbik a kínos érzés ellenére is elfogadott, így mostmár pár centiméterre álltak egymástól.
A közelség hirtelen felbátorította Namjoont, aki egy kissé Jin fölé magasodott, így lepillantott annak mély-barna szemeibe. "Akkor legyél a kabalám. Randizzunk." - jelentette ki a fiatalabbik, ami ugyan meghökkentette Jint, de boldogan egyezett bele végül.
"Mire gondolsz, hyung?" - szakította ki Jimin az elmélkedésébōl a sárga fiút. "Jinre." - válszolta szerelmes sóhajjal az idōsebbik, amit Jimin egy hitetlen sóhaj kíséretében annyiban is hagyott.
Ō is ilyen lett volna amikor elōször volt szerelmes?
Ahogy egyre közelebb értek a tóhoz, a friss víz és virág illat egyre erōsebbé vált. Ugyanígy Joon gondolatai is egyre mélyültek ahogy a friss kapcsolatára gondolt. Nem volt sok ideje belehabarodva SeokJinba és nem várt rá hosszú évekig mint a fiú a lányra a legtöbb szerelmes regényben amit elolvasott. Ezzel ellentétben készen állt mindent megtenni annak érdekében hogy hosszú idōkig lehessenek együtt.
A vízparthoz érve mindketten elhagyták Jimin autóját és gyalogolva mentek tovább, hogy aztán a szokásos helyükön elterülve tudják kitisztítani a fejüket. Ezalkalommal ugyan Jiminnek volt csak szüksége a friss levegō által nyújtott nyugodtságra, mégis Namjoon jó baráthoz illōen úgy döntött, hogy vele tart. Tudta hogy mennyi minden húzza Jimin lelkét, s úgy gondolta jobb lenne ha átbeszélnék a dolgokat.
Mert Namjoon ilyen volt: egy jó barát, aki képes volt akár órákig hallgatni Jimin problémáit. Jó tanácsokkal látta el, önbizalmat adott neki, s az ügyetlenségével ellentétben igenis jó ember volt, csodás értékekkel és személyiséggel. Mindenki csodálta ōt, ō mégis rossznak látta magát.
ö n k r i t i k a
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
