Magányos, mert plátói szerelmet táplál egy lány iránt, akivel alig tölthetett idōt. Egy olyan lány, aki két évvel idōsebb és fényes jövō áll elōtte...és ezt ō maga is tudta.
A lány nemrég Amerikába költözött az egyetem miatt és ott hagyta Jenot. Megígérte, hogy minden nap fognak beszélni, de az elsō nap után nem tartotta be az ígéretét.
Jeno mérges volt, de ugyanakkor mérhetetlenül szomorú is. Tudta, hogy a lánynak mennyire fontos a továbbtanulás, de akkor is szerette volna önzō módon magánál tartani. Örökre.
Életében elōször igazi szerelmet érzett valaki iránt, mégis az égiek úgy döntöttek, hogy nem lehetnek együtt. Vannak fontosabb dolgok az életben, mint egy párkapcsolat, de Jeno képtelen volt élni noonája nélkül.
Tollat ragadott hát. Ha nem tudja telefonon elérni, akkor legalább levélben hadd mondja el mennyire hiányzik neki. Tudni akarta, hogy van-e még esélye kettōjüknek.
"Drága noona,
Napokig próbáltalak elérni, de megelégeltem, s úgy döntöttem inkább levelet írok. Nem bírtam tovább várni; tudni akartam hogy vagy. Milyen az egyetem? Remélem jól vagy és minden oké. Ugye eszel eleget? Nehogy éhenhalj, azt nem bocsájtanám meg magamnak.
Beszéltem a barátaiddal is. Még mindig kölyöknek hívnak... Nem hiszem, hogy kedvelnek. Mindegy is. Szereztél új barátokat?"
Jeno könnyekkel küzdve gyūrte össze a papírlapot a negyedik alkalommal is. Nem tudta mi lenne a megfelelō. Mindig olyan könnyedén ment a beszéd kettejük közt, s most, hogy levelet ír, mintha nehéz kövek húzták volna kezeit.
Nehezen találta a szavakat; már-már ott tartott, hogy butaság lenne erre pazarolni az idejét. Telefonját a kezébe véve olvasta vissza az utolsó üzeneteket, amiket egymásnak küldtek.
Noona: Hamarosan írok Jeno.♡
Oké. Szeretlek noona.♡ :Jeno
Noona: Én is.♡
*20 órával késōbb* Hogy vagy? :Jeno
Tanulsz? :Jeno
Noona... : Jeno
Hiányzol.♡ :Jeno
S így ment ez napokig. Jeno hiába írt a szerelmének, választ nem kapott. Még csak meg se nézte a lány az üzeneteket. Jeno csalódott volt. Azt hitte a szerelmük örökké fog tartani, de miután két hétig ignorálta a noonája, kezdett homályosodni benne a szerelem fogalma. Átverve érezte magát, talán egy kicsit megalázva is.
Mi van, ha a lány talált egy sokkal érettebb fiút, aki mindent meg tud neki adni? A barátainak igaza lehetett. A lány számára Jeno talán csak egy bébiszittelni való kisgyerek volt, s nem más.
Mit tegyek? Nem repülhetek oda, levelet küldeni hülyeség és az üzenetekre nem válaszol. - gondolta kétségbe esve. Mi van, ha nem is beszélnek többé?
Ajkát harapdálva és fejét hátradöntve gondolkozott. Ágyára felülve, egy takaró vett magához, amire aztán ráhajtotta fejét, mint egy aranyos kutyus.
Kezei ezután a telefonjával babráltak. Elōször csak forgatta a készüléket, aztán felnyitotta azt és képeket nézegetett kettejükrōl, majd észre sem vette, de a keze a híváslistába vezette ōt, ahol a hívás gombra kattintott a "noona💕" kontakt mellett.
Gyorsan a füléhez emelte a készüléket, amely hosszú másodpercekig csak sípolt, majd a hívásrögzítō kapcsolt be.
Mély levegō.
Mégegy.
"Noona, Jeno vagyok. Hiányzol."
Újabb levegō vétel, mellyel könneyit folytotta vissza.
"Hívj vissza."
Aztán letette a készüléket, az ágy végébe dobta azt és keserves sírásba kezdett. Minden reménye elhagyta. Most tényleg úgy érezte magát mint egy dedós, aki nem akarja, hogy a bébiszittere elmenjen.
Fájdalmat érzett, félt, szomorú volt, tehetetlen és elégedetlen. A világ hirtelen ellene fordult és ōt csakis a noonája tudta volna megnyugtatni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Xiumin és Mark dala olyan jó.😍 Olyan kis édesek. (young&free)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
