"piece of mind" ♢ kpop oneshots

⚣JiHope: sad, nostalgic | "who's gonna catch me when i fall?"

"Who's gonna catch me when I fall? You?" (Catch me when I fall - Luhan)

Kérlek.

Kérlek.

KÉRLEK.

Ébredj fel.
Nem neked kellett volna meghalnod. Miért mentettél meg?

Buta. Buta Hoseok.

Most nézd meg hova jutottál.

Miért nem hagyhattad, hogy a figyelmetlenségem engem sodorjon bajba? Miért akartál annyira segíteni? Miért löktél el az útból?

Miért?

Miért nem köszönhettem el?

Ez mind a te hibád.

Nem. Az én hibám.

-Hopi. - szólitottam a régi becenevén, amit még kilenc éves korunkban adtam neki - Tudom, hogy már nem hallasz, de hiányzol.

A sír végében ültem törökülésben és a sírkövet simogattam, miközben másik kezemmel egy képet nézegettem a telefonomon. Hopi és én a folyóparton készítettük pár hete, mikor felhívott, hogy elmondja a terveit.

"A folyóparton ültünk, lábainkat a halkan csobogó víz felé lógatva, ami megnyugtató hatást kölcsönzött az amúgy autóktól zajos környéknek.

-Jelentkezek egy tehetségkutatóba. - mondta ki végre a várva várt hírt, minek hatására abba hagytam a zöld pázsit tépkedését.

Hirtelen felugrottam és ōrült táncba kezdtem. Hoseok az arcát takargatva nézte tevékenységemet, míg sikításba nem kezdtem.

-Az én legjobb barátom híres lesz! A TIETEK PEDIG NEM! - körbe mutogattam az utcán sétáló embereken, kiknek nagy részét hidegen hagyta az ordítozásom. A másik fele meg úgy nézett rám, mint egy elmebajosra.

-Hagyd abba Jimin. Leégetsz.

Szememet forgatva másztam mellé, majd nadrágom zsebébōl elōvettem a telefonomat és kettōnk felé fordítottam a kamerát.

-Muszáj szereznem egy képet a világ legjobb táncosától. - mondtam, majd lōttem egy képet, amin én vadul mosolygok, míg Hopi egy szemforgatás közepén van.

Bájos.

-Töröld ki! - kiáltott rám, de válaszként a fejemet rázva tettem vissza a készüléket a nadrágom zsebébe.

-Felhasználom, hogy leégesselek az egész világ elōtt mikor híres táncos leszel. - mosolyogtam rá."

Könycseppek sorozata szántott végig az arcomon ahogy arra gondoltam milyen fényes jövō állt volna elōtte.
Nem ismertem nála jobb táncost, pedig már öt éve ugyanabba a tánccsapatba jártunk.

Nos...két héttel ezelōttig, amikor is felutazott Szöulba a meghallgatás miatt. Megigérte, hogy még a hétvégén visszajön az eredménnyel.

Megtette.

"Épphogy a zebrához értem, aminek a másik felén a buszállomás volt, megláttam Hoseokot a négy-sávos út másik felén integetni egy nagy mosollyal az arcán.

Egy pillanatig sem gondolkodtam, rohanni kezdtem felé, hogy egy óriási ölelésbe zárhassam.

-Ne, Jimin! - hallottam ordítását a másik oldalról, míg mögülem egy idōs hölgy kiáltott kétségbeesve.

-Fiatalúr, maradjon a járdán.

Persze már túl késō volt. Még csak oldalra sem mertem nézni, mert tudtam mit látnék.
Egyenesen elōre fókuszáltam Hoseokra, aki úgyszintén futni kezdett felém, s amint erōsen hátra lökött, egy kamion száguldott el pár centire tōlem.