chosen - h.s [hun] // befejezett

12.

„Ő.. amikor bementem a házba, rajtakaptam őt egy másik nővel, aki nem anya volt. Én.. nem tudom mit tegyek."

„Biztos vagy benne, hogy az egy másik nő volt?" Vállat vonok.

Lehetett volna anyám is, de kétve hiszem. Mármint, nem igazán láttam a nőt, de őket ismerve, nem lehetett anyám az.

Ő nem csinálná ezt.

„Ezért jöttél ide, mi? Hogy gondolkozz?"

„Igen."

„Jó ez a hely, nem igaz?" Hamisan Harryre mosolygok.

„Aha."

„Aha," mondja vissza, ami miatt elmosolyodom.

„Azt hiszem haza kéne mennem," sóhajtok fel.

„Át kéne mennem Julianne-hez."

„Ja."

„Ja," mondja megint vissza.

Megforgatom a szemeimet.

„Később.. találkozunk?" Mondani akartam, de inkább hangzott kérdésnek.

„Persze."

Bólintok, majd szó nélkül elfordulok tőle. Hazafelé veszem az irányt, és próbálom magam meggyőzni, hogy ne nézzek vissza.

Nem lehetek ez miatt ennyire csalódott. Soha nem randiztunk ezelőtt, se semmi ilyen. Két különböző emberek vagyunk, akiknek ugyanaz a célja, szóval szövetkeztek, hogy sikerüljön elérni a céljukat. Nem kedvelhetem őt annyira.

Oké, talán egy kicsit.

De akkor meg miért csókolt meg amikor tudta, hogy nem kellett volna megtennie?

*****

Amikor hazaérek mérgesebben megyek be az ajtón, mint ahogy eljöttem. Abba a szobába rohanok, ahol rátaláltam apámékra, de megtorpanok. A szüleim fekszenek az ágyban, és takarókkal takarják magukat.

A szám sokkolva nyílik szét. „Akkor te voltál az, anya?"

„Josie, meg tudom magyarázni.." kezdi el, de feltartom a kezemet.

„Nem, anya. Te mondod nekem állandóan, hogy mennyire ki nem állhatod apát, és most nézz magadra."

Tudom, hogy apám is jelen van, de nem igazán érdekel.

„Édesem, már ezelőtt is szerelmes voltam belé. Még ha azt is mondtam, hogy utálom őt, hazudtam, mert mindig is szerettem őt. Így működnek a dolgok, drágám. Én csak.. beszélgettünk," néz rá apámra, aki jelen pillanatban mosolyog. „Átbeszéltünk mindent, és az a férfi, akibe szerelembe estem, még mindig itt van."

Kínos csend áll be amikor nem szólalok meg, a szüleim az ágyukról engem bámulnak, és kiráz a tudat attól, hogy meztelenek a takaró alatt.

„Faszság," nyögöm ki végre, kimegyek a szobából és becsapom magam után az ajtót.

Beviharzok a szobámba, ezt az ajtót és becsapom magam mögött, és pluszban még be is zárom kulccsal.

Sam most pár napig a barátaival lesz, akikkel a zongoraórákon találkozott, és az egyiküknél ott is alszanak. Holnap estig nem lesz még itthon.

Nem értem, hogy anyám miért tette ezt, miközben állandóan azt mondta, hogy gyűlöli apámat. Most pedig beismeri, hogy még is szerelmes belé?

A szerelem hülyeség.

Szerelembe esni még nagyobb hülyeség. Miért létezik egyáltalán olyan dolog, hogy párkapcsolat? Miért nem tudnak az emberek boldogok lenni randizás nélkül?