Halmos Saci történetei - A holtak jele {befejezett}

~Köszönöm~

Most, hogy Saci történetét (egyelőre...) lezártuk, szeretnék pár szót szólni a motorháztető alatti dolgokról, vagyis hogy miért ezt és miért így.

Azért ez volt a debütáló regényem Wattpadon, mert amikor regisztráltam, már kész volt: 2012-ben kezdtem írni, '13 tavaszán lett kész (2017 januárjában írom ezt). Ez a stílusán is meglátszik, ebben a tekintetben minden esetleges kritika jogos; volt hova fejlődnöm, de nem akartam átírni (még akkor sem, ha egyébként másoknak azt tanácsolnám, hogy írja át a régi szövegeit), mert szerettem volna megőrizni, hogy honnan indultam.

A karaktereket igyekeztem nem egy az egyben valós személyekről mintázni, de mindegyiknek egy tényleg létező ismerősöm volt az alapja. Itt láthatjátok Ábel "ihletőjét" (persze Mary Morstan-on kívül), akivel '13-ban, a történet megírása idején kezdtünk randizni, és azóta is együtt vagyunk:

Saci és Gina karaktere, ahogy már rájöhettetek, Sherlock és John karakterén alapszik (én személy szerint az összes feldolgozás után is az eredeti novellákat szeretem a legjobban). De idővel a két karakter saját útra indult, és Gina elkezdett hasonlítani egy barátnőmhöz (ő a bal oldali; én meg nagyítóval pózolok, mert... mert.):

Marosi karaktere is hasonlóan alakult. Részben Moriarty (ez gondolom nem meglepetés), részben egy ismerősöm, aki bár nem ölt meg senkit (pontosabban nem tudnám rábizonyítani), de voltak elég sötét dolgai. Azóta is jóban vagyunk (mert ha leveszem róla a szemem, rögtön ámokfutásba kezd). Ő az itt a jobb oldalon (én meg parókában, mert hát mégse mutatkozhatok vele):

Végül pedig a borítókép. Próbáltam nem magamról mintázni Sacit; úgy fogalmaznék, hogy ő az, aki akkor lennék, ha hagynám magamon eluralkodni a mindannyiunkban ott szunnyadó seggfejséget.
A borítót én készítettem, tulajdonképpen egy önarckép, a következő fotó alapján:

Remélem, élveztétek; és ne menjetek túl messzire, mert ahogy Sacit ismerem, az egyetemi évei sem lesznek unalmasak!