A Múlt [Szalai Ádám]

17.

Könnybe lábadt szemmel vizslattam vonásait melyek rendeződni kezdtek.
Pár percig szótlanul ültünk egymás mellett a vállát simogattam míg ő ismét elveszett gondolataiban.

-Utálom ha előttem sírnak. Főleg ha miattam!-szegezte  rám szemeit az utolsó szó után.-Nem néznéd ki belőlem -húzta oldalra szája sarkát.- ezért öleltelek meg múltkor. Amikor összevesztünk a pályán.

Nem értettem miért vallja be, sokkalta inkább azon csodálkozok hogy ez Ádám igazi énje.
Persze, én is hallottam már hogy az embernek több oldala van és az igazit általában elrejtik.

Igazából meglepett: nem az, hogy ilyen valójában, hanem az hogy ennyire erős!
Elvégre az édesanyjáról van szó. A legtöbb fiú életében kimondottan nagy szerepet játszik egy anya. Megértő, figyelmes, segítőkész... minden más, ami egy apa nem. És természetesen fordítva.
Elveszítette, egyik napról a másikra... De itt van. Habár most összetört, mert felakarja adni azt amit eddig elért, de kitartott. Annak ellenére, hogy az apja milyen.
Egek, én már a felénél feladtam volna...!

-Tudtad hogy sírni fogok, mégis folytattad. Direkt.-jelentettem ki nyugodtan, mire bólintott.

-Sokszor nem tudom hol a határ.-végig szemeimbe nézett, egy röpke másodpercre sem fordította el fejét.-Egyszer anyát is megríkattam. Pont azon az estén mikor történt a baleset. Nem akartam elmenni a nagyszülőkhöz, sokkalta inkább arra a hülye buliba vágytam. Minden évben ott voltam, a város egyik legjobb rendezvénye, majdnem mindenki ott van. Anya nem engedett, elkezdett érveket felhozni hogy bűntudatot keltsen bennem, miszerint a nagyi hiányolja az unokáját, mostanában arra se nézek...-mesélte felém fordulva.-Ideges lettem, miért pont ma kell menni, veszekedtünk, kiabáltunk. Olyan dolgokat hozzávágtam amiket soha nem lett volna szabad! Nagyon szeretem őt -bambult el maga előtt.- jól kijöttünk, néha összeszólalkoztunk, de soha jobb anyát nem kívánhattam volna!

-Aztán?-kértem arra hogy folytassa.

-Aztán jött apám, lekevert egyet amiért tiszteletlenül viselkedtem anyával. Anya sírva fakadt.-tartott némi szünetet.-Részben azért mert apám megint kezet emelt rám...viszont tudtam, lényegében miattam szakadt el nála a cérna,  azért amiket mondtam. Láttam hogy könnybe lábad a szeme, én csak folytattam.. és mondtam és mondtam, és mondtam.-hosszasan szemeimbe nézve időzött el. Elhúzott ajkakkal aprót bólintottam hogy kár ecsetelnie, velem már megtette, tudom milyen.-A szobámba zárkóztam, végül elmentek.  Anya akkor nem jött utánam hogy megbeszéljük, én voltam a hibás.. mindig én voltam aki kezdeményezte a veszekedést, de aznap este olyan messzire mentem hogy... nincs bocsánat arra amit tettem.

-Azt hiszed haragszik rád?

-Az a legrosszabb hogy őt bántottam. Aki szeretett!-keservesen felnevetett.-Mindig azt bántjuk akit szeretünk, nem?-kérdése számtalan emléket hozott fel bennem. Egyetértően biccentettem.-Ez az a hiba ami életem végéig kínozni fog majd!

-Nem neheztel rád!

-A temetésére se mentem el!-résnyire nyitódott ajkakkal, döbbent, nagyra nyílt szemekkel meredtem rá.-Gyáva vagyok, ennyi az egész! És az igazság pedig az hogy az én hibám miatt büntettem másokat. Szekáltam akiket csak lehetett, az újakat!-utalt rám.-Remélem felvetted valami hangfelvételre hogy holnapra már az egész suli tudja mekkora egy 

-Nem vagy hibás!-szomorúan nézegettem arcát, lassan feltápászkodott, az a felerőltetett mosoly ami kínból és fájdalomból állt végig ott díszítette ábrázatát.

-Aludj jól szöszke!-kezét gyengéden tarkómra simította, apró puszit nyomott homlokomra ami miatt szerintem nem fogok magamhoz térni egy jó ideig, majd befelé vette az irányt. 

***

Álmosan pislogtam kifelé az üvegen, apa mostanában hallgatag, mondjuk nem meglepő a történtek után.
Otthon változatlan a helyzet, kivéve hogy úgy megyünk el egymás mellett mind a hárman mint az idegenek, akiket kényszerítettek arra hogy egy házban tartózkodjanak.

-Linett -mielőtt kinyithattam volna az ajtót szavával ott tartott.

-Igen?-pillantottam felé kíváncsian.

-Nemsokára üzleti útra kell mennem.-tartva a választól félve sandított képemre.

-Mikor?-próbáltam semleges érzelmeket/vonásokat kimutatni, mint akit meg sem lep a dolog és állít nagy változást hozó döntések elé.

-2 hét múlva.-apa arca tele volt reménnyel, megbánással, aggodalommal. Amit tett, számomra elég... elfogadhatatlan és hiába kenjük ezt a dühre meg a válásra, nem így kellett volna reagálni. Most egy rövid időre elveszített. Már nem érzem azt a jó apa-lánya kötődést, sokkalta inkább ő egy apa én meg a lánya.. és itt befejeződik a történet. Nincsenek beszélgetések, viccek, nevetések.
Megszűnt: a válás kiirtotta ezeket a fogalmakat, amik régen mindennaposak voltak.

-Rendben.-készültem kiszállni.

-Velem jössz?

-Még van időm eldönteni.-feleltem mielőtt becsuktam az ajtót.

Anya új pasiját, gusztusom nem lenne nézegetni nem hogy még jó kapcsolatot ápolni vele és nézni hogyan veszi át apa helyét.. aki most mélyponton van és ki tudja hogyan élné meg ha én is otthagynám.
Erős férfi, de ha a szerettei hagyják el és bántják meg, kifordul önmagából. Mindig is tökéletes családot akart és kapott is.. de ... Ember tervez, Isten végez... szokták mondani.

-Köszönöm!-dőlt a szerkénysornak a rikító zöld pár tulajdonosa.

-Szívesen!?-értetlenül pislogtam rá.

-A péntek estét.-válaszolta meg fel nem tett kérdésem.

-Mondhatok valamit?!

-Ne

-Szerintem -unottan rám szegezte szemeit.-Ne hagyd ott a focit!

-Oké.

-Ennyi?-kérdeztem rá döbbenten.

-Nem szoktam másokra hallgatni!

-Apád miatt akarod abbahagyni!-tekintetén volt egy kicsi jókedv feltűnőben,viszont mikor közöltem vele mondandómat teljesen átalakultak kifejezései.-Tudod mi fáj neki a legjobban, az hogyha felmondasz azzal amit ő is szeretett volna, elvégre nem hiába hajt kiskorod óta.! Ez oltári nagy baromság Ádám! Imádsz focizni és csakis azért hagysz fel vele hogy apáddal kitolj, mert nem úgy bánt veled... Ne legyél idióta!

-Ezen gondolkodtál egész este?-gúnyos hangja és homlokára ugró szemöldökei miatt volt ez a kérdés inkább bántó mintsem csipkelődő.

-Csak a véleményem.

-Amit nem kérdeztem!-rántotta meg vállát hanyagul.

-Szóval csak a pia miatt voltál olyan kedves aznap este?-indulatosan vágtam hozzá szavaimat, utáltam amikor ezt csinálja. Flegma, bunkó, rohadék...

Szót sem szólva állt arrébb, magamra hagyva egy megválaszolatlan kérdéssel.

Köszönöm a vote-kat és a kommenteket ♥
Ha tetszett jelezzétek!:)
Ja és persze Boldog Valit mindenkinek:D

Sokcsok:*