A Múlt [Szalai Ádám]

2.

2010

Újabb kellemes napnak nézünk elébe, nemsokára elhúzhatok erről a putri helyről, na meg otthonról. Korántsem vagyok kíváncsi apámra. Arra törekszem hogy minél kevesebbet bámuljam a képét így bulikba járok, edzésekre.. hajnalban hazaérek. Reggel korán munkába vonul, 3 napja már egy szót nem váltottam vele.
Ahhoz képest hogy végzős lettem, baromira el lett szúrva az egész. Mindennek az utolsó pillanatban kellett tönkremennie.

-A tegnapi buli maga volt a halál.-áradozott Vincze Dani, kicsi társaságunk fáradhatatlan embere. Éppenhogy leparkoltam kocsimmal, mindegyikőjük ott termett.

-Elhiszitek hogy utolsó évünk?-gondterhelt arccal sűrű fekete hajába túrt Márk. Aggódott, mert ha végez: nem lesznek vevők az anyagra. Katonát a drogon keresztül ismertem meg. Jó fej volt, szinte kínált ráadásul semmit nem kellet fizetnem érte azt mondta a bajom kárpótolja. Mai napig összejárunk, habár le akarok szokni de néha túl nagy nyomás van rajtam. Tudom hogy nem a legjobb megoldás ezért is szekálok másokat. (Mellesleg jókat nevet rajta az ember.) Szerencsétlen az összes..

-Tegnap este hamar leléptél.-paskolt vállba Vincze.-Csak nem megint Fehér Niki lábai közt tértél nyugovóra?-idióta nevetése volt az, ami engem is mosolyra késztetett.

-Mégis ki az a hülye, aki beíratja egy másik suliba a kölykét..-nyomta el cigijét Zorka.-Három hónapra?-kérdezte, közben csúnyán szugerálni kezdte a szürke Hyundai-ból kiszálló, hosszú szőke hajú csajt. Csendes, ártatlan, magányos: pont olyan akiket kifogok magamnak. Ráadásul kéznél van, hiszen a mi osztályunkba érkezett. Tökéletes áldozat.

-Döngetnélek!-fütyült utána Márk, majd Zóra ajkait támadta le. Nem járnak, csak néha napján rendeznek maguknak egy beszívós estét, amit szerintem mindannyian gondolunk mivel végződik.

-Szia drágám!-széles mosollyal köszönt Niki, majd átkarolva derekamat indultunk befelé. Nem szívesen mutatkoztam vele, de levakarhatatlan a csaj. Közöltem vele már szépen is hogy nem érzek iránta semmit, ami nem hatott ezért megpróbáltam csúnyán és kiabálva de megint süket fülekre találtak szavaim. Csuklójánál fogva szedtem le magamról erős szorítását, miután a teremhez értünk.

-Még mindig gyönyörű.-jelentette ki Vincze, közben végig kerek fenekét nézegette.

-Nem akarsz új barátokat?-kérdezte, arcára az utálat és fintor keveréke ült ki.

-Nem muszáj velünk lenned.-hagytam magára az ajtóban, majd szokásos helyemet elfoglaltam.

-Jó reggelt!-kémia tanárnőnk ugyanolyan volt, mint az év bármelyik napján. Egysíkú és szigorú. Derékig érő -szokásos- szürke szoknya, véletlenül sem ér a térde fölé. Nyakig begombolt fehér ing, amiről lerí hogy reggelenként gondosan kivasalja. Tekintélyparancsoló szemei pillanatok alatt végigsiklottak az osztályon, majd különpakolta a naplót és a könyveit.

-Elnézést..-lépett a terembe a szőke újonc, aki valószínűleg eltévedt. Sajnos két nap alatt nem sikerült betanulnia hogy mi hol van, és barátokat sem szerzett.-Új vagyok..-nyögdécselt fel pár szót, nagyokat nyelve közelebb ment a tanári asztalhoz.

-Neve?-tenyerével megtámasztotta magát Bogdán tanárnő, bosszúsan méregetni kezdte. Ugyanolyan mihasznának tartotta mint minket. Szerinte velünk is csak az idióták száma több.

-Sipos Linett.-válaszolta, arcán végigfutott a pír.

-Sipos... S; Sz..-miközben gondolkodott a plafont kezdte nézegetni, majd egyből rám kapta tekintetét.-Ó remek..-csapta össze kezeit.- Ádám mellett pont üres a hely.-gúnyosan felém mutatott, ha választania kellene hogy kit utál a legjobban a végzősök közül, gondolkodás nélkül vágná rá a nevem. Megszállottan rendezett emberről beszélünk: névsor szerint ültet be minket, így mivel az én padtársam már hetek óta nem jár (az utóbbi meccsen elég csúnyán kiment a bokája (...) oda az egyik legjobb hátvédünk) magányosan üldögéltem a 2 személyes padban. Egészen a mai napig...

A lány egy pillanatra lesett rám, majd elindult felém leghátra. Alacsony volt (mondjuk hozzám képest majdnem mindenki az) farmerja kiadta formásan telt combját, viszont fekete pólója sokat takart felül, így ott már nem tudtam szemügyre venni. Szőke haja mindkét oldalról takarta, eldugta előlem arcát. Mint egy kivasalt pulikutya.

-Kezdjük egy kis ismétléssel..-zárta be könyvét tanárunk.-Ami nem megy..-orra alatt motyogta, de nem a leghalkabban. Direkt.-Salétromsav képlete?-hiába utált ami valahol igenis kölcsönös volt, bírtam a stílusát. Egyik tanár sem jön be úgy tanítani, hogy majd összeesik az unalomtól és ordítana hogy miért jár ide ennyi hülye.-Tudtam, ha nincs itt Somogyi Kitti nincs ész ... És Stieber Zoltán sem..-szavaira halkan felkuncogott az osztály. Ha Stibi szerelmes, akkor nincs más a lányon kívül. Évek után, végre lett egy barátnője, minden percet ki akar használni vele. Somogyi valószínűleg nagyon beteg (pedig róla tudniillik hogy félholtan is hajlandó bevánszorogni), és Zoli lett az ápolója.

-HNO3.-érkezik a válasz, közvetlen mellőlem. Bogdán tanárnőre hatalmas meglepettség ül ki. Érzéseit mindig is nyíltan felvállalta előttünk.

-Forráspontja?-szegezi rá szemeit.

-Magas.-válaszolja a szőkeség ugyanolyan hangnemben.

- A tömény salétromsavat választóvíznek is nevezik, miért?-kitartóan kérdezősködött, kíváncsi volt mennyit tud az újonc.

-Ezüst-arany ötvözetből kioldja az ezüstöt...

-És?

-És a két fém szétválasztható egymástól.-az osztálynak meglett az új okosa, Bogdán tanárnőnek pedig az új kedvence. Elégedetten bólogatott.

-Remek. Ádám így is segítségre szorul!

-Szívesen tanítok neki én is pár dolgot.-ismét lett egy alapzaj, ami ezúttal az én művem. Míg egyesek jól szórakoztak rajta és értették a poént, Bogdán tanárnő nem volt vicces kedvében. Lekicsinylően pislogott rám párat ezzel tudatva hogy tegyem magam tartalékra.-Pedig ezer örömmel részt vettem volna egy különórán. De ha nem.. hát nem.-ujjaimat összefonva vártam mit reagál maga a megtestesült szigorúság.

-Én pedig szívesen tartok különórát önnek, Ádám!-törölte le a táblát, ezzel vesztesként kerültem ki a csatából. Vigyorogva nyitottam ki könyvem a szokásos hangulatteremtés után.

Linett

A suli előtt várakoztam már 20 perce, persze apa szokásához hűen késik. A parkolóban láttam azt az Ádámot, akiről kiderült hogy nem a legjobb tanuló, ráadásul szemtelen is. Egyik haverjával pacsiztak le jókedvűen majd kitolatott a fekete Mondeo-val. Amint észrevett, direkt lassított és mikor elém ért a lehető legkacérabban végigmért tetőtől-talpig.
Valami azt súgta, lesz még vele bajom...

Sziasztok!
Ugye úgy volt hogy befejezem: de!
Rákérdeztem másoknál is a dologra, hogy tényleg ennyire reménytelennek tűnik e az egész? És azt mondták hogy nem, persze van hova fejlődnöm (mindig is lesz) próbálok odafigyelni a hibákra, szóismétlésekre stb... Olyasfajta ember vagyok, aki mindig ad mások véleményére (jóra, rosszra egyaránt)ritkán kapok kritikát ha írnak is, azt szépen megfogalmazzák. És ebből kiindulva -hogy ritkán kapok- elgondolkodtam azon, hogy mi van ha igaza van? Ha nem csak ő látja így? Ezért történt botlás.. megingott a bizalmam, de láttam hogy vannak akik olvasnák.. tovább.
Nos remélni tudom hogy tetszett.!
És nagyon köszönök mindent!!