A Múlt [Szalai Ádám]

4.

-Szia. Te vagy az új?-lépett mellém egy rövid szőke hajú lány, akinek orra vöröslött, szemei könnyben úsztak.

-Igen.-válaszoltam.

-Somogyi Kitti.-nyújotta felém kezét szipogva.

-Sipos Linett.-viszonoztam gesztusát.

-Ne haragudj hogy így állítok ide, csak belefutottam egy kis megfázásba. Ha nem akarsz beteg lenni, inkább tarts távolságot.-mosolygott zavarában, közben zsebkendő után kutatott.-Körbe vezetlek, megmutatom hogy mi-hol van. Habár nagyjából képben lehetsz!-biccentett fejével, hűségesen követni kezdtem.

Ádám

-Szerintem aranyos lány.-foglalt helyet mellettem Stieber. Végre teljes volt a banda.

-Neked mindenki az..-ráncolta homlokát Zorka.

-Azért azt nem mondanám.-mérte végig célzóan. Halványan elmosolyodtam a szócsatán, amiből Zoli sikeresen jött ki. Hiába körülvesznek az emberek, mindig van 1-2 kivétel akihez szorosabb szálak fűznek. Ilyen Stibi. Legjobb haverom már kiskorom óta. Remélem a gimi után nem vállnak ketté útjaink.

-Ádámnak sem a szíve csücske.-vigyorgott Dani.

-Ne!-nézett rám barátom.-Kifogtad?-nyíltak nagyra szemei. Zoli maga volt a megtestesült jóság, Kittivel együtt. Jó emberek, és engem is azzá akartak tenni. Sőt a kis brancsot is, viszont van ami nem sikerülhet. Lehetetlennek tűnt minket valaha is jobbá varázsolni. A pár hónappal ezelőtti események kifordítottak önmagamból, és nem hiszem hogy valaha is a régi leszek.

-Akkorát taknyolt tegnap, azt hittem nem áll fel.-szívott mélyen cigijébe Katona.

-Miért?-zavart tekintetét intézte felém Stieber.

-Miért ne.-húztam vállamon hanyagul. Mindenki elmosolyodott, kivéve őt. Soha nem tetszett neki semmi, amit csinálok. Röviden: ő egy apafigura. Félt, és a jóra akar sarkallni de ne hülyítsük egymást, mondjuk ki: nem fog menni.

Linett

-Röviden ennyi. Ha bármi kérdésed van, nyugodtan szólj! Szívesen segítek.-simította meg karomat kedvesen, majd arca eltorzult. Arrébb állva mentettem ki magam hatalmas tüsszentése elől.

-Egészségedre.-nevettem.-És köszönöm.

-Mellesleg, minden pénteken van egy kisebb buli a közeli bárban. A fél suli ott van, kipihenik a heti fáradalmakat. Gyere el, könnyebb lesz a beilleszkedés.-jóságos mosolya inkább lehangolt, mert ezek szerint ő is észrevette hogy egymagam vagyok. Nálam ez annyit érne mint halottnak a csók. Ha ennyi idő alatt nem találtam senkit, egy csoporthoz sem tudtam beilleszkedni, akkor vége a történetnek.

-Nem hiszem hogy ez jó ötlet.-húztam el szám sarkát.

-Figyelj..-állt elém.-Tudom hogy nem könnyű egy új suliban, és nem fogsz "legjobb barátokat" találni, főleg így év végén.

-Máshol befogadóak voltak, vagy lehet velem van gond..

-Nem!-rázta fejét.-A Verseghy soha nem a szeretetről volt híres.-fintorgott.-Itt máshogy mennek a dolgok. Engem az első 2 évben kiközösítettek, mert okos voltam. Na meg gúnyoltak az alkatom miatt.-forgatta meg szemeit. Ekkor gyorsan megnéztem tetőtől-talpig, és szerintem csinos volt. Csinosan telt.-A harmadik év végén összejöttem Zolival, és bekerültem az ő társaságába.-mesélte úgy, mintha ismerném a barátját.-Tudom milyen egyedül, és nem akarom hogy rossz élményeid legyenek.-tegnap feltöröltem a padlót, mert egy köcsög nekem jött. Szándékosan.-Nyugodtan gyere oda hozzám, sőt tekints a barátnődnek!-végre volt egy ember (egy a majdnem 200 közül) aki hajlandó volt megismerkedni velem. Legalább történik valami jó is.