A Múlt [Szalai Ádám]

8.

Mitől féltem a legjobban a kémia laborban? Hát a társamtól.
Komolyan összeraktak egy olyannal, aki nagy valószínűséggel a kémcsövet is alig ismeri fel. 
Mindenki fehér köpenyben és védő szemüvegben ácsorog a magas asztal előtt.

-Mire is szolgál a termoszkóp?-Bogdán tanárnő alig ért be, már hozzá is látott az órához.

-Hőmérsékletváltozást szemléltet.-válaszoltam büszkén.

-Stréber.-Ádám elég jól hallhatóan színlelt köhögésébe fűzte gondolatát. 

-Remek. Oldjunk fel vízben nátrium-hidroxidot.-alig hogy kimondta tanárunk, társam máris kapott az alkalmon és kezébe vette az irányítást.

-Jobban járnánk, ha én csinálnám!-ingerülten súgtam oda, mire vigyorogva megrázta fejét. Egy pillanatra körülnéztem, Zoli és Kitti együttműködően (közösen) láttak a feladathoz. Az a lány aki tegnap leszúrt, most is gonoszan méregetett. Simán a fejemre húzná a legkeskenyebb csövet. Gyűlöl..-Mit csinálsz?-ijedten szóltam rá, mikor továbblépett anélkül hogy Bogdán tanárnő egy szót is mondott volna.

-Gondolom a szívató palackhoz teszem a kémcsövet.

-Ez így nem lesz jó-kezéhez kaptam, amikor láttam hogy a manométer szárából elindult a folyadék, ami arra utal hogy hőt termelt, viszont nem is keveset.

-Ne szólj bele!-lecsapva ujjaimat, folytatta.

-Szétfeszítheti!-ekkor már hanyagoltam a halk veszekedést, magasabb hangerőre kapcsolva kikaptam a csövet mielőtt baj történne.

-Nem fogja!-makacsul kiállt állítása mellett, de mikor megpróbálta elvenni tőlem ügyetlenül a földre ejtettem.

-Ez is miattad van!-riadtan hátraléptem egyet, mikor szétfolyt a vöröses folyadék, körülötte pedig az összetört üveg díszelgett.

-Szerencsétlen vagy szöszke.

-Én vagyok a szerencsétlen?-magamra mutatva, hatalmasra nyílt szemekkel kérdőre vontam.

-Mondtam hogy majd megcsinálom, de te mindent jobban tudsz.

-Valószínűleg ezt is elrontottad volna, mint általában mindent.

-Fejezzétek be!-hátulról az a jól ismert hang ütötte meg füleimet, de mit sem törődve vele folytattuk a veszekedést. Feldühített, elegem volt belőle. 
Elegem volt mindenkiből!

-Nem is ismersz.

-Nem is akarlak! Anélkül is tudom hogy egy csődtömeg vagy!-Bogdán tanárnő ekkor elkapta felkaromat, és kirántott a talpam alatt pihenő szilánkok közül. Időközben előrébb lépkedtem, készen állva arra hogy megfojtsam Mr. Mindenlébenkanált. Észre sem vettem hogy benne állok.

-Takarítsátok fel!

-Majd aki leejtette.-arcáról lerítt, mennyire hidegen hagyja ez a kis baleset. 

-Akkor hajrá.-felszegeztem fejem, nem fogok megalázkodni előtte, nem fog térdre kényszeríteni és nyerni. Folyton elnyomtak az utóbbi években, itt az ideje kiállni magamért.

-Ádám, gyerünk!-diadalittas mosoly terült szét arcomon, a pöffeszkedő fiú egy csöppnyit leeresztett ha jól láttam.

-Nem.

-Nem?

-Nem.-továbbra is állta a sarat, és ellent mondott a tanárnak.

-Ha nem hát nem...-magam sem értettem miért egyezett bele, és miért hagyta ránk ilyen könnyedén a dolgot.

***

-Eltekintettem volna a kémia laboros balesettől, ahogy Bogdán tanárnő is... viszont a bunkó, neveletlen viselkedést már nem könnyű büntetés nélkül hagynom!-az igazgató olyan szigorúan szavalta mondandóját, hogy a hideg futkosott rajtam.
A fa asztal előtt foglaltunk helyet, megöregedett szemei körül ráncok húzódtak, orrnyergére csúsztatta szemüvegét, megőszült szemöldökeit gonoszan húzogatta.

-Büntetés?-nos, amint látom Ádám nem a tiszteletről híres. Az egy dolog hogy velem lekezelően bánik, de hogy még a tanárokkal is. Mire fel van ekkora képe?

-Az iskolai futballcsapat szennyesének mosásából kiveszik a részüket!-a lehető leghiggadtabban közölte velünk a nem épp gusztusosan hangzó büntetést.

-Nem fogom megcsinálni.-felelte a fiú, összefont ujjait hasára engedte, határozott tekintete pedig törhetetlen volt.

-Ha ennyire igénylik, szívesen áthelyezem majd önöket a konyhára miután végeztek az öltözőkben.

-Én vagy a csapatkapitány még szép hogy nem fo

-Megcsináljuk!-vágtam hirtelen szavába mielőtt még tovább rontana a helyzetünkön. Valahogy a koszos alsók és büdös zoknik után, nem vágyom a ragadós menzai tányérokra.

-Mától kezdhetnek. Péntekig.-köhécselve egyet felállt bőrszékéből.-Jó munkát!-mosolya most vagy gúnyosan megjátszott volt, vagy inkább szorított nekünk hogy ki ne dőljünk.

-Rabszolga lettél szöszke.-szorosan hátam mögé bújt, és szándékosan belém kötött mielőtt még kinyithattam volna az igazgatói ajtaját.

-Veled együtt.-fintorogtam, habár nem láthatta.
Hallottam amint püffögve felnevet, élmény lesz napi 8-9 óra után izzadságot szagolgatni.

Welkam <3
Elnézést kérek a késésért, és azért is hogy nem a legjobb lett a rész. Néha meginog a fantáziám, de remélem nem lett annyira szörnyű.
Köszönöm a kommenteket és vote-kat <3
Csokezer<3

Megváltozott a: Cím és Borító