A Múlt [Szalai Ádám]

9.

A pálya mellett volt egy kisebb építmény, házhoz tudnám hasonlítani mely elég nagyra sikeredett. Ebből is látszik a Verseghy mennyire ad a focistáira.
Bal kézfejemet jobb karom könyökére simítottam, ajak harapdálva lépegettem előrefelé a hosszú folyosón. Az épület végéből hangok ütötték meg füleimet, melyekhez erőteljes nevetések is társultak.
Hirtelen végigfutott fejemben egy kósza gondolat, miszerint oda kellene bemennem? Most? Mondjuk nem hangzott rosszul a dolog, elvégre hány félmeztelen (meztelen) srác sertepertélhet odabent. 

-Szia drágám!-nem mondanám idősnek azt a hölgyet aki majdnem a halálomért felelős. Pár évvel lehet öregebb anyámtól: kedves tekintete van, aranyos mosoly játszadozott ajkain miközben maga után húzta a takarítós kocsit.-Nem ketten vagytok?-pillantott hátam mögé hogy megbizonyosodjon arról csak én állok e ott.

-De. Ádám odabent van!-mutattam a piros ajtóra.

-Szalai Ádám? Mit csinált már megint az a fiú?!-szomorúan felsóhajtva tette be az egyik seprűjét.

-Történt egy kis baleset kémia órán.-elhúzva szám sarkát gondolkodtam azon hogy folytassam e tovább a sztorit, ezzel bemocskolva (még jobban) őt, vagy hallgassak mert úgy a legtisztább.

-Nem tudom mi lesz így vele. Nehogy a végén kicsapják..-fejcsóválva aggodalmaskodott érte, mintha az édesanyja lenne. 
Az ajtó hatalmas erővel csapódott a falnak, ketten ordítozva szaladtak kifelé a többiek beszélgetve vonultak egymás után, páran sunyi ábrázattal méregettek. 
Az új csajból, takarító lett.. igen, jól látjátok.-Annak az apja nem örülne.-súgta oda mielőtt elindult a bűzkamra felé.-Engedek vizet, addig megtennéd hogy összeszeded a szennyes kosárba az eldobált ruhákat? Ha lehet válogasd külön a színeseket.-simította karomra vékony ujjait.-Jaj  el is felejtettem, Nagy Hajnalka vagyok és nyugodtan tegezhetsz!

Nyitott ajtó vezetett a tágas öltözőbe melyben nagyobb rendetlenség volt mint a szobámba.
Leakasztottam magamról táskámat, a földre dobva keresgéltem szememmel a szennyes kosarat.

-A szék alatt van.-tíz percen belül a második szívroham környékezett meg. Ádám sétált kifelé a mosdóból. A piros színű póló és a fehér nadrágból álló mez még rajta volt.

Az említett széken toronyszerűen hevertek a koszosabbnál koszosabb zoknik, gatyák és pólók. De gondolom azt az illatot nem kell jellemeznem, mindenki tudja milyen az amikor egy fiú a lehető legjobban megizzad. És félig már a nyárban vagyunk szóval a napnak is van némi ereje.

-A másik hol van?-haladni szerettem volna, ezért már egyből külön akartam őket válogatni. Szemeimmel gyorsan végigmértem a terepet, hátha beleakadnak a keresett tárgyba ehelyett Ádám volt az akin megállapodtak.
Széles vállak, izmos hát, vaskos nyak, gerincvonala tökéletesen bemélyedt, kezdetleges pír futott fel arcomra mikor meghúzta, pontosabban lejjebb húzta magáról a fehér nadrágot, domborodó fenekét pedig fekete boxer alsója takarta.

Összerezzenve eszméltem fel az előttem tornyosuló fiúra aki ledobta mellém a másik kosarat. Egy fél lépés ha volt köztünk, mégsem tudtam nem kidolgozott felsőtestét nézni.
Halkan felnevetett reakciómon, élvezte hogy küszködök a helyzettel.

-Ha nem köpsz be, megengedem hogy megfogd.-pimasz mosolyával indult kijelölt helyéhez, hogy tovább folytassa az öltözködést.

-Ha nem köplek be?-kérdeztem rá zavartan, nem voltam tisztában közölnivalójával. 

-Valamit valamiért!

-Nem te idióta... Le akarsz lépni?

-Csak nem hitted hogy megcsinálom?!-hökkenve felhúzta szemöldökeit, szó szerint megdöbbent, annyira természetesnek hatott neki hogy kikerüli a büntetést.

-Márpedig meg fogod!

-Te vállaltad be szöszke. A magad nevében beszéltél.-hanyagul megrántotta vállait miközben kibújt a fehér textilből melybe számtalan helyen beletört a fű.

-Még szép hogy megcsinálod Ádám.-lépett be Hajni kezében egy seprűvel.

-Sajnálom, nem fog menni.-vigyorogva közölte a takarítónővel gondolatát a középen lévő kis asztalról pedig elvett egy törölközőt.

-Megfogod ezt a partvist és felsepred a padlót, mert addig innen úgy sem mész el!-nagylelkűen, erővel a kezébe nyomta, és incselkedő mosollyal méregette a munkakerülőt.

***

Az utolsó adagot tettem a gépbe már nem kell sok és végzek. Az utóbbi fél órában Ádám és Hajni összekovácsolódott, szóval nem terveztem megszakítani a beszélgetést, és inkább kerültem a rám jellemző felesleges harmadik szerepét.

-Sok van még?-lépett be Hajni a szűk helyiségbe, oldalra húzta szekerét.

-Nem.-somolyogva megráztam fejem.

-Akkor ennyi volt mára. Jobb is hogy büntetésben vagy, úgysem szeretsz otthon lenni!-egyből Ádámra néztem aki akkor kapta le rólam szemeit. Hajnalka kuncogva megveregette vállát mikor elhaladt mellette.
Meglepődve hallgattam szavait, végig abban a hitben voltam hogy a srácnak tökéletes élete van, hiszen lerí róla hogy vagyonos családból származik.
Ehelyett: lassan kiderül hogy nem is olyan fényes az élete. Az apja valószínűleg elég szigorú lehet, az anyja pedig nem védi meg és ezért inkább kerüli őket.