Story Of My Life

Season 3. Chapter 20. (107.)~ Boldog Szülinapot, Harry!

Sziasztok! Nagyon Boldog Szülinapot szeretnék kívánni a mi drága Harrynknek! Szerintem ebben a részben nem igazán történik úgy semmi, inkább Hazz baby gondolataira mentem rá az elején! Remélem tetszeni fog!

Egy olyan bejelenteni valóm van, hogy ez már ennek a könyvnek az utolsó előtti része volt! Kicsit változtattam az eredeti terveimen. Így már csak egy rész + egy epilógus maradt hátra!

Jó olvasást kívánok a mai részhez! Puszi! xx

.::Harry Styles::.

Mikor a feleségemre nézek, emlékeztetnem kell magam, mennyire is szerencsés vagyok. Ez a nő az életem, aki megajándékozott egy csodálatos kislánnyal, akit szintén mindennél jobban szeretek, illetve szeretünk. Annyira boldog vagyok, hogy az élettől két ilyen nőt kaptam. Nem is kívánhatnék jobbat. Voltak kisebb- nagyobb gondok közöttünk, viszont amiért hálás voltam, hogy nem akkorák, mint Louis- éknál. Leginkább Faith érkezése vezetett a legfőbb konfliktushoz, hiszen Grace túl fiatalnak érezte magát az anyasághoz. Azonban most már belátja, hogy pont jókor érkezett, ugyanis, ha nem csúszik be, kitudja, meddig lettünk volna együtt. elképzelhető, hogy csak egy futókaland lett volna számomra. Azonban a fogadalomgyűrű mindig ráébreszt ennek az ellenkezőjére. Grace már a feleségem, és nem akarom, hogy másképp legyen. Faith pedig egy tüneményes emberke, lassan már egy éves lesz. El sem hiszem, hogy ilyen gyorsan repül az idő, és a pici baba lassan járni fog.

Egyszer már majdnem elveszítettem Grace- t, így megtanultam értékelni, amim van. Addig mindenem megvolt, és a kínok kínját éltem meg, mikor Németországba költözött, és majdnem egy évig nem láttam. Mikor kiderült, hogy kisbabánk lesz szintén nem láttam három hónapig. Borzasztóan örültem neki, és a hírnek, miszerint ikreink lesznek. Mikor Grace leesett a lépcsőn, csak azért imádkoztam, hogy ő élje túl, a babák akkor mellékesek voltak. Azonban mégis megmaradt nekünk Faith, akinek nem tudtunk eléggé örülni. Bele kellett tanulni a szerepünkbe, de kinek nem, mikor az első gyermeke születik. Ilyen fiatalon belekerülni ebbe az igen fontos szülői szerepbe, nem kis feladat volt. Azonban még messze nem végeztünk a családalapítással. Mindenképpen szeretnénk még gyerekeket.

Késő délután volt, a srácok pedig az egész napot nálunk töltöttek a születésnapom alkalmából. Furcsa volt, hogy nem egy hatalmas bulival ünnepeltük meg az idő múlását. Hiszen már mindenkinek van családja, így inkább egy nyugodt beszélgetős partit csaptunk. De úgy gondolom, ez így volt rendjén.

- Mit szólsz a nővéredhez és Liam- hez?- kérdeztem a feleségem, amint a kanapén telepedtünk le. Grace háta a mellkasomnak volt támasztva, Faith pedig az édesanyja vállán pihent. Így pontosan ráláttam pufók arcára. Zöld szemeivel engem vizslatott, én pedig örömmel mosolyogtam rá. Megcirógattam a pofiját, mire édesen felnevetett. Grace elkuncogta magát, mire a mosoly az arcomon még nagyobb lett.

- Meglepett! Nem is kicsit!- válaszolt a szerelmem pár perccel később. - De nagyon örülök nekik!

- Igen! Elég váratlanul jöttek össze, de Liam- re is ráfért már valami csaj Melody után!

- Tudom! Csak attól tartok, hogy Liam még mindig túlzottan Melody- t akarja keresni a nővérembe, és ezáltal nem fog működni a kapcsolatuk. Esetleg Liam megbántja őt!

- Nem tenne olyat! Ahhoz nagyon becsüli a nőket!- ezzel a mondattal elhalt közöttünk a beszélgetés. Faith szépen lassan behunyta a szemét, és már csak a hortyogása hallatszott.

- Leteszed légyszi az ágyába?- pillantott rám Grace felállva. Örömmel teljesítettem a kérését, így átvettem tőle a szunyókáló babát. A lehető legóvatosabban tettem le kiságyába. A pici éjjeli fényt felkapcsoltam, és csöndesen hagytam el a szobát. Az ajtót viszont csak résnyire csuktam be.

A mi szobánkba érve az ajkaim elnyíltak egymástól, az állam leesett, a szemem pedig golflabda méretűre nőtt. A felesége az ágyon feküdt a háttámlának támaszkodva meztelenül, míg a hasát egy szalaggal kötötte át. A kezét szintén a pocakjára tette, az ujjaival szívet formálva rá.

- Mi a szösz?- csúszott ki a számon.

- Gyere ide Harry!- lágy hangja simogatta a dobhártyám, és úgy éreztem nem hallhatok ennél angyalibbat. Abban a pillanatban esett le mit is akar ez jelenteni. Az arckifejezésem megváltozhatott, ugyanis Grace kuncogni kezdett.

- Leesett?- a lábaim a hangjára szinte magától indultak el. „Rávetettem" magam, természetesen csak jelképes értelemben. Felé másztam, ezzel magam alá teperve.

- Babánk lesz?- kérdeztem a fülébe suttogva, miközben a csókolni való szája mosolyt formált.

- Boldog Szülinapot, Harry!- mosolygott, de én egyszenvedélyes csókkal véget vetettem ennek a csodálatos pillanatnak, hogykezdetét vehesse egy még csodálatosabb éjszaka.