Story Of My Life

Season 1. ~ Chapter 19.

.::Louis Tomlinson szemszöge::. Pár nappal később...

Reggel az ablakon beszűrődő fényre ébredtem, azonban nem egyedül, mert a mellkasomon egy gyönyörű lány feküdt. Elképesztően szép és békés volt, ahogy az álmok világában járt. Órákig el tudtam volna nézni az alvó szépséget, de fel kellett kelnem, mert bejelzett a babafigyelő, miszerint az én gyönyörűséges kislányom felébredt. Óvatosan kimásztam Lily alól, aki szerencsére nem ébredt fel. Gyorsan felvettem egy pólót, majd átsiettem a kicsi lány szobájába. Felkapcsoltam a kisvillanyt, majd a kiságy mellé álltam.

- Szép jó reggelt!- mosolyodtam el, ahogy Emma mellé értem. A hátán feküdt, nagy kék szemeit rám szegezte, majd kivillantott egy álmos mosolyt. Ülésbe tornázta magát, majd megfogta a kiságy szélét, és felállt.

- Szia, apa!- vigyorgott. Apró kezeit felém nyújtotta, mire kivettem az ágyából.

- Hogy aludt az én kis hercegnőm?- kérdeztem mosolyogva, mire válaszul egy hatalmas ásítást kaptam. – Valaki itt még álmos!

Emma nagyra nyitotta a lecsukódni készülő szemeit, és közben pedig hevesen rázta a fejét, jelezve, hogy ő ugyan nem álmos.

- Odafekszel anyu mellé még aludni?- vittem ki a szobából. Emma heves bólogatásba kezdett. Benyitottam a szobánkba, ahol az én másik hercegnőm még mélyen szuszogott. Leraktam mellé Emmát, aki ár a karomba elaludt. Egy pár percet néztem őket, majd halkan lementem a konyhába, hogy valami reggelit készítsek. Gyorsan összeütöttem egy tojásrántottat, amit két tányérra raktam ki. A konyhaasztalra helyeztem, míg a serpenyőt a mosogatóba. Épen helyet akartam foglalni a kanapén, de megzavart a csengő. Felkaptam a melegítőnadrágom, ami a kanapé szélén volt pont az ilyen helyzetekre tartogatva. Kinyitottam az ajtót, ami mögött egy nem várt személyt pillantottam meg. Annabell rostokolt a lépcsőn.

- Te mit keresel itt?- eszméltem fel.

- Csak ennyi jár nekem azután az együtttöltött éjszaka után!- kelt ki magából. – Kérlek, gyere velem sétálni, beszélni szeretnék veled!

Tudtam, hogy örültség, amit teszek, hiszen nekem ott vannak a gyönyörűségeim a szobában, de abban a pillanatban a férfi énem győzött. Bell egy nagyon rövid sortban és egy spagetti pántos pólóban állt előttem, ami szabadon mutatta minden domborulatát. Gyönyörű volt, ám mégsem annyira, mint Lily, de abban a pillanatban elég szép volt ahhoz, hogy vele tartsak. Gyorsan felvettem a sportcipőm és a bőrdzsekim, csak a kapucnija miatt. Becsuktam az ajtót magunk után. Annabell mellettem sétált. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy folyamatosan engem nézett. London embertömegében szinte elvesztünk, de szerencsénk volt, hogy eddig senki sem ismert fel. Bell megállt, mire szembefordultam vele, de nem sejtettem mire készül. Hirtelen puha ajkát az enyémre nyomta...