Lily és Louis boldog életet élnek. Egy gyönyörű egy éves kislánnyal ajándékozta meg őket a sors.
Az ő kapcsolatuk tele van hullámvölgyekkel, de közben újabb szerelmi szálak fűződhetnek a környezetükben.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
.::Lily Smith szemszöge::.
Az állam leesett Liam mondatára, mivel én még azt sem tudtam, hogy a nővéremmel együtt voltak. Istenem! Ha ezt tudtam volna, nem hagyom Louis- nak, hogy akkor felhívja Niall- t. Miért érzem úgy, hogy ez a mi hibánk?
- Liam! Sajnálom! Ez az egész az én hibám!- szabadkoztam, miközben leguggoltam a fiú elé. – Annyira sajnálom!
- Már miért lenne ez a te hibád?- emelte rám barna szemeit. – Ő szakított velem, azzal az indokkal, hogy rákos. Most meg milyen boldog Niall- lel!
Ahogy ránéztem a szívem szorult össze, a szemembe pedig ismét könnyek szöktek.
- Liam! Ha tudtam volna, hogy ti együtt vagytok, és ha Niall tudná, akkor... Miért nem mondtátok el?
- Éppen el akartuk, de azon a napon Melody szakított velem!- válaszolt elhaló hangon, szinte suttogva, mire a szívem még jobban összefacsarodott. Ezután hosszú csend állt be közénk, amit végül Liam tört meg.
- Menj, és hozd haza Boo Bear- t!- mosolyodott el halványan. – Én addig felöltöztetem Emmát!
Felálltam, és az ajtó felé indultam, de mielőtt átléptem volna a küszöböt visszanéztem Liam- re, aki már Emmával a kezében ült, és készült felöltöztetni a hercegnőt. A fürdőbe érve igyekeztem elrejteni a sírásom nyomait kisebb- nagyobb sikerrel, de előtte még vettem egy forró zuhanyt, ami ellazította a testem. A gardróbba érve elkezdtem válogatni a ruhák között, így esett a választásom egy fekete farmerre és egy vajszínű kötött pulcsira, egy magas szárú csizmára, és a fekete vászonkabátomra. Kitipegtem a szobánkból, egyenesen a nappaliba, ahol a fiúk a kanapé köré gyűltek, míg Grace és Melody erősen nevettek rajtuk.
- Mit műveltek?- húztam mosolyra a szám, mikor közelebb mentem. Harry, és Niall keze azonnal megállt a levegőbe, és arrébb léptek. A kanapén Emma ült vigyorogva, félig felöltöztetve, mire még jobban elmosolyodtam. Szegény kislány! Közelebb mentem hozzá, és végre rendesen felöltöztettem.
- Harry! Te hogy leszel így apa, ha szerencsétlen gyereket nem tudod felöltöztetni?- néztem felvont szemöldökkel az említett személy felé, mire csak megvonta a vállát.
- Majd az asszony megcsinálja!- felelte egyszerűen Grace- re pillantva.
- Persze! „Az asszony", majd mindent megcsinál!- tetetett sértődöttséget Grace, de a szája sarkában bujkáló mosoly tudatta velünk, hogy tudja, hogy Harry csak viccelt.
- Liam?- néztem feléjük, mire Niall a konyha irányába bökött.
- Tudod mi a baja?- nézett rám boci szemekkel. Nem válaszoltam, hanem inkább a nővérem felé néztem. Beszélnem kell vele, és ha ez nem esett volna le neki, akkor tudnia kell, hogy Liam miatta van ennyire maga alatt. De ez majd ráér később is. Most sürgősen Lou- ért kell mennem a kórházba.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Fél óra múlva...
Emmával a kezemben léptem be a nagy kétszárnyú ajtón, amit az elmúlt pár napban annyiszor láttam már. A jól ismert útvonalon mentem a vőlegényem szobája felé, bekukucskáltam, és láttam, hogy még mindig békésen szuszogott. Gyorsan a karórámra pillantottam, ami éppen fél tízet órát mutatott. Hogy tud eddig aludni? Nem igazán volt szívem felébreszteni, de muszáj volt. Annyira édesen szundikált.
- Ébresszük fel apát!- suttogtam a kislányom fülébe, mire az a tipikus Tomlinson mosoly jelent meg az arcán. Egyszerűen Louis le se tagadhatná, hogy ő az apja. Még jobban elmosolyodtam, majd beljebb léptem a fehér szobába. Emmát Lou ágyára tettem, mire a kislány közelebb mászott az apjához, és megragadta az orrát. Ráncigálni kezdte, mire Louis kinyitotta a szemét, és megcsikizte Emmát. Hangos nevetés töltötte be a szobát, ha nem az egész folyosót. Annyira édesek voltak, hogy nekem ismét eleredtek a könnycseppjeim...
