Titkok és Hazugságok II.

10/2. A megnyitó

Felettébb jó hangulatban tértünk vissza az asztalunkhoz, ahol valóban várt már az Angie által felszolgált desszert. Azonban mintha valami megváltozott volna abban a tíz percben, míg távol voltunk. A szüleim, a bátyám és Danny is egyik pillanatról a másikra feszültebbek lettek. Meglehet, hogy látták az iménti kissebb incidenst Maryvel? Talán. Emiatt megnyugtattam őket, hogy minden a legnagyobb rendben. Egy ideig pedig így is volt.
Szinte az egész vacsora zökkenőmentesen zajlott. A vendégek élvezték, hogy újra megtalálták a társaságukat, melynek köszönhetően ismét a munkába temetkeztek. Még Richardot is elhívták az asztalunktól egy "rövid" megbeszélésre, ami természetesen nem várhatott hétfőig. Nem sokkal később pedig Christinát keresték telefonon egy bírósági ügyben. Komolyan, ezt mindig is utáltam abban, hogy a nevelőszüleim ennyire elfoglalt emberek. Állandóan csak a munka és a munka, szabadidő szinte semmi. De ezzel nemcsak ők, hanem az elit összes tagja is így volt, holott néhányuknak családja volt. Ám ez az állapot azonnal megszűnt, amikor az eddig kellemes dallamot játszó zenekar már szöveggel is megtöltötte mondanivalóját. Ezáltal a díszes társaság párokba rendeződve sorra ellepte a táncteret. A szüleim is beálltak a boldogan ringatozó partnerek közé. A távozásukkal pedig öten maradtunk, egészen addig, míg egy lány oda nem jött és felkérte Alexet táncolni, pár perccel később megérkezett a következő, aki bevetve kölyökkutya szemeit Dannyt invitálta mozgásra, amit persze jó barátnő módjára hagytam, de ettől függetlenül még rosszul esett, hogy a barátom épp egy másik csajjal lassúzik a tömegben.
- Héj. - szólított meg Rebecca. - Ne foglalkozz ezzel!
- Igyekszem. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Helyes. - mondta elismerően, majd hirtelen eltűnt róla a magabiztosság. - Ne fordulj meg!
- Miért?
- Ó, anyám. - takarta el az arcát, ami elég szórakoztató látványt nyújtott. - Itt van.
- Ki van itt? - kapta fel a fejét Sara, aki a sok alkohol után, leginkább csak testben volt jelen.
- Juan. - hajtotta le a fejét Becca kínjában.
- Ó, egy igazi Don Juan. - ugratta Sara a húgát, így én is kíváncsi lettem. Megfordultam és egyszerűen nem akartam hinni a szememnek. Az említett fiú mögött megláttam Carlost, amint lehengerlő mosollyal az arcán belép az étterembe, amit legszívesebben letöröltem volna róla, viszont megtette helyettem valaki más. Pontosabban a barátnője, aki képes volt megpofozni pusztán azért, mert késett, sőt ha ez nem lenne elég az este összes problémáját rázúdította, kezdve a kétbalkezes pincérlánytól egészen a mosdóban történtekig. Csakhogy ezzel az volt a gond, amikor Carlos meghallotta a nevemet, abban a pillanatban rám nézett, majd otthagyva az őrült Maryt elindult felém. Hiába próbáltam láthatatlanná válni, nem ment. Szidtam is amiatt, amiért nem vittem el Harry Potter láthatatlan köpenyét.
- Leülhetek? - hallottam meg az exem hangját, mikor odaért az asztalunkhoz.
- Nem. - feleltük egyszerre Saraval, Becca pedig jobbnak látta, ha lelép. Jól tette. Azonban Carlos mintha meg se hallotta volna a tiltakozásunkat, elfoglalta Danny helyét.
- Egész jó hely. - állapította meg a spanyol némi beszélgetést kezdeményezve.
- Az. - feleltem közömbösen. - Mit akarsz? - tértem a lényegre.
- Látni akartalak.
- Megvolt. - állapítottam meg. - Úgyhogy akár mehetsz is.
- Meddig akarsz még haragudni rám, Vicky? - kérdezte szórakozottan.
- Az örökké megfelel? - vágtam rá kapásból, amikor elindult a kedvenc száma és magával rángatott táncolni. A tömegbe érve hirtelen maga felé fordított, így sikeresen a mellkasának ütköztem.
- Gyönyörű vagy. - suttogta a fülembe, mely által lehelete csiklandozta a fülemet, de ha azt hitte, hogy ezzel levesz a lábamról, akkor nagyon téved.
- Más is mondta már.
- És jelenleg hol van az a más? - értette meg az enyhe célzásomat, ám erre nem tudtam mit felelni. - Hibát követ el az, aki egy ilyen csinos lányt magára hagy.
- Te már csak tudod. - forgattam meg a szemem, miközben mi is fordultunk egyet. - Viszont Danny veled ellentétben egyszer se vert át.
- Mégis velem táncolsz helyette. - pörgetett meg, majd szorosan a karjába zárt. - Még mindig kívánlak. - búgta, amitől a belsőmben éreztem valami megmagyarázhatatlan bizsergést, miközben szemében láttam, tényleg ez a helyzet. Ó, és ha nem lenne elég, még éreztem is. Ott álltunk, jóformán kéz a kézben, míg az övé a derekamról a fenekemre csúszott, ezzel is közelebb húzva a lassan már merev kisbarátjához, miközben arcával egyre jobban közelít felém, szinte felégetve köztünk azt a pár centit, ami elválasztotta az ajkainkat egymástól.
- Mi... Lenne... Ha... - ziháltam ezzel is húzva az agyát, amit ő egyfajta győzelemnek könyvelt el. - Ha... - hajoltam hozzá közelebb, majd egy jól irányzott lábmozdulattal megrúgtam egy számára igencsak kellemetlen helyen. - Ha soha többé nem jönnél a közelembe. - mondtam kimérten az összegörnyedt Carlosnak és Danny keresésére indultam, akit hamar meg is találtam méghozzá Mary társaságában. Már csak ez hiányzott. Őket nézve elöntött a keserűség és ha Angie nem ment volna el előttem egy tálca pezsgővel, amiből sunyiban elvettem egyet, tuti odamentem volna, hogy valami meggondolatlanságot csináljak a lánnyal.
- Minden oké? - érdeklődött a pincérlány.
- Persze. - húztam le a pohár tartalmát, majd visszatettem a korongra és levettem még egyet. - Miért ne lenne?
- Most ittál meg húzóra egy pohár pezsgőt. - mutatott az üres üvegtárgyra. - Úgyhogy ne mondd azt, hogy minden oké.
- Hosszú sztori. - mondtam kissé megenyhülve és beleittam az újabb édes alkoholba, amikor a szemem sarkából észrevettem, hogy a szőkeség megcsókolja Dannyt. Emiatt lecsúszott a maradék alkohol is, melyet követően megindultam a párocska felé.
- Vicky. - szólt utánam Angie. Hiába. Nem álltam meg, mégis visszahúzott egy kéz.
- Engedj! - rántottam el a kezemet és fordulás közben a pilótával találtam szembe magam. Sírva borultam a nyakába, míg ő védelmezően a karjaiba zárt.
- Mit akart tőled? - kérdezte lágy hangon, amiben mégis volt valami különös.
- Látni akart. - mondtam a mellkasába. - Aztán meg magával vitt táncolni. - töröltem meg a szememet.
- Vettem észre. - szúrta oda, ami kissé fájt és csak bízni tudtam benne, nem ellenem szól. - Azért, ha megkérhetlek, ne csinálj többet vele ilyen kétértelmű dolgot.
- Láttad? - kerekedett el a szemem.
- Láttam. - felelte határozottan, mire lehajtottam a fejemet. - És már azon voltam, hogy odamegyek, de mielőtt bármit tehettem volna, elintézted. - nézett rám némi büszkeséggel talán, amin elnevettem magam és megöleltem.
Attól a pillanattól kezdve Danny nem engedett el az este folyamán, ami kifejezetten jól esett és anyuékat is megnyugtatta, hogy boldognak látnak minket a történtek után. Persze az est kisebb incidenseiről ők semmit sem tudtak, ahogy Alex sem, aki jóformán elvolt a maga világában, melyben lányok százaival táncolt. Nem csoda, hogy egy idő után kifulladva és kipirosodva tért vissza az asztalunkhoz. Szemei csak úgy ragyogtak, a mosolyát pedig képtelenség volt letörölni az arcáról. Sara meg is jegyezte, hogy talán becsajozott. Alex természetesen tagadta, aztán előszedett vagy öt szalvétát rajta a lányok telefonszámaival, és ahogy az várható volt, anyu azonnal ráállt a témára, ahogy Sara és a húga is, Danny pedig elejtett egy-két beszólást, amivel ugrathatta a bátyámat. Na, ja, én sem tudtam, hogy a kisebbik Marquez fiú ekkora kujon lenne, holott ezt inkább Marcból néztem ki, főleg a két évvel ezelőtti interjúja alapján, melyben azt ecsetelte, hogy szex nélkül nincs győzelem, se vb-cím, erre kiderül, hogy az öccse sokkal nagyobb vadász. Hihetetlen. Ezt a remek pillanatot pedig kár lett volna, ha megörökítettlenül hagytam volna, és máris feltettem a közösségikre megjelölve rajta mindenkit. Marcnak is elküldtem, hogy lássa, miről maradt le. Ő is észrevette Alex rákvörös fejét, amin kifejezetten jól szórakozott, az öccse kevésbé. Egy idő után megunta és kínjában nevetve inkább ott hagyott minket. Megesik az ilyesmi.
- Ezt a pultnál ülő szépfiú küldi neked. - tett le elém egy pohár Sex on the Beachet (vagy ahogy Carlos nevezi, Digidugi a homokban) Angie. Elnéztem az említett helyszín felé, ahol megláttam a spanyol fiút Mary társaságában, aki valamit igen magyarázott neki. Amikor észrevette, hogy figyelem, elmosolyodott és felemelte a poharát jelezve, egészségemre. Na, azt már nem.
- Megtennéd, hogy visszaviszed neki, és közlöd vele, nem fogadok el tőle semmit? - kértem, mert tényleg így gondoltam.
- Meg megtenném, de kifejezetten kérte, hogy az ellenkezésed ellenére is adjam oda neked. - magyarázta megvakarva a tarkóját.
- Mennyi borravalót adott neked? - értette meg Danny a jeleket. Angie nem felelt. - Ezek szerint sokat. - értelmezte a brit. - Remek.
- Neked is hozhatok egyet. - ajánlotta fel a lány.
- Nem kell, köszi.
- Rendben. - hagyta rá Angie. - Te pedig idd meg, legalább hadd kapjak egy jó pontot a koktélkeverésre. - könyörgött kiskutya szemekkel, aminek nem tudtam ellenállni, így belementem, és milyen jól tettem, mert tényleg finom volt.
Csak egyetlen baj volt vele, hogy alaposan meghajtott, így nem egyszer kellett kimennem miatta a mosdóba. Ennek eredményéül hát nem épp Carlosba botlottam bele? Előbb a csaja, most meg ő.Csodás, mondhatom. Igyekeztem kikerülni, de akárhogy próbálkoztam, mindig az utamat állta és ez kifejezetten jól szórakoztatta.
- Carlos, nem a dedóban vagyunk, hogy ilyeneket játszunk. - masszíroztam a halántékomat.
- Az lehet látod. - tettetett gondolkozást, amin akaratomon kívül elnevettem magam. - Ezt szeretem hallani.
- Nem játszuk el ugyanazt, mint legutóbb. - figyelmeztettem.
- Akkor se volt játék. - lépett közelebb hozzám. - És most se az.
- Átvertél. - közöltem. - Kétszer is.
- Hibáztam, ezt elismerem. - jött még egy lépést közelebb, én pedig hátrálni kezdtem. - Ahogy Kent is.
- Ő is. - értettem vele egyet. - Bár ő mégse használt ki. Se engem, se hírnevemet.
- Pusztán csak az érzéseiddel játszik. - horkantott fel Carlos. - Még miattam se szenvedtél annyit, mint miatta.
- Ez nem igaz. - hazudtam, ugyanis beletalált. Ám akkor más volt a helyzet, ő egy pillanat alatt elérte, hogy meggyűlöljem.
- Hogyne. - forgatta meg a szemét. - Viszont neki hajlamos vagy megbocsátani minden vétkét, míg nekem nem.
- Megismétlem, te átvertél és kihasználtál, míg ő nem. - rágtam a szájába megint. - Szóval jobb lesz, ha ezt az értelmetlen beszélgetést befejezzük. Úgyhogy akár vissza is mehetsz a barátnődhöz. - paskoltam meg a vállát, majd kikerülve őt elindultam kifelé a mosdóból, azonban ő elkapva a kezemet visszarántott és egy határozott mozdulattal megcsókolt. Egyáltalán nem volt vad, se követelőző, mégis tele volt szenvedéllyel. Ezerszer másabb volt, mint a parkban, amikor megpofoztam. Sokkal kellemesebb és lágyabb volt, mint akkor. Olyan volt, mint a kapcsolatunk elején, én pedig újra ugyanott éreztem magam. Utálnom kellett volna mindenért, amit tett velem, ám abban a pillanatban egyszerűen nem ment. Előtörtek a közös emlékeink, amikor először vett észre, mely után szinte minden nap mellettem volt. Az első csókunk, amit talán soha nem fogok elfelejteni. A szeretkezésünk, ami tele volt érzelmekkel, de legfőképpen a vággyal, amikor először mondtam ki, hogy szeretem, válaszul pedig megcsókolt, tudatva velem, ő is így érez. Most ismét ott találtam magam, csak aztán eszembe jutott az azt követő időszak, amikor minden a feje tetejére állt, amikor mindenki azt hitte, azt csinálhat velem, amit csak akar, amikor kiderült, az egész kapcsolatunk egy ostoba fogadásra vagy jobban mondva Mary gyűlölete miatt volt, aki végül fizetésül odaadta magát Carlosnak, és a legutóbbi verseny, ahol konkrétan szabotáltak. Hiába súgta azt a szívem, hogy legalább egy kis részébe fogadjam vissza a spanyol fiút, képtelen voltam rá.
- Sajnálom. - mondtam őszintén, majd egy puszit nyomva az arcára elhagytam a helyiséget.