Holdszülötte/ Befejezett

¥Epilógus¥

Az élet sok mindenre tanít minket. Rengeteg fájdalmon és megpróbáltatáson kell átesnünk, hogy megtanuljunk egy dolgot, amit többet nem követünk el. Ez az ember első naiv gondolata miutàn szenvedett, de az újabb akadálynál ismét elköveti ugyanazt. Talán ez az ember létének a lényege. Hibát hibára halmozva keresi a boldogságot; míg meg nem talàlja azt; amit kersett.
Megtanuljuk hogyan kell szeretni egy olyan embert, aki első rànézésre idegennek tűnhet, de ha a dolgok mélyébe làtunk jobban ràjöhetünk, hogy mennyi mindent jelenthet nekünk ha kis türelemmel kezeljük az adott helyzetet. A türelem rózsát teremt, ahogy szokták mondani, amit teljes mèrtékben aláírok, hogy igaz.
Olykor olyan érzésekben lehet részünk; amit a legvadabb álmainkban se gondoltunk volna. A sors ebből a szempontból kifürkészhetetlen és vàratlan dolgokkal kecsegtet. Onnantól persze ha megkaptuk magunknak kell gondoskodni arról hogyan tovább. Ez a legnehezebb. Olyan döntést hozni, ami egyszerre jó és mást nem bánt meg nehèz. De ez az élet rendje. Szenvedés után megváltás jó esetben.
Ezekkel a gondolatokkal próbálom magam nyugtatni és felvidítani nem sok sikerrel. Napok teltek el az omniózus nap óta, mióta elment, vagyis kisétált az életemből. Nagy űrt hagyott maga után; amit sehogyse tudtam feldolgozni. A szívem helyén egy nagy lyuk tátong; amit azt hiszem nem lehet már összevarrni. Fáj nélküle minden. A legrosszabb; hogy mindenhol az Ő emlèkèt látom; mint valami kìsértet úgy követnek. Èjjelente ezek miatt nem is tudok aludni, mert a szívem mindenegyes ilyen álomnàl megszakad, és elkezdek keservesen sírni, ami kiáltozásokkal jár. Anyuék nem tudnak velem mit kezdeni. Őt tartjàk felelősnek ,ami velem történik. Kész rémálom az életem most....
De.. Még mindig reménykedem abban; hogy visszakapom az életem egy olyan részét; amit oly rútul elvettek tőlem. Mostmàr kiiktattam minden érzést magamból; hogy ne érezzek semmit az égvilágon. Rémesen hangzik; de ez az egyetlen; ami megoldàs lehet a bajaimra... De egy valami soha de soha nem fog változni; amíg világ a világ...
Akármi is történt Ő az életem része marad, amíg létezek ezen univerzumon...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hey Everybody!!!! :)

Tudom az utóbbi időben eltüntem , de megvolt rá az indokom; de ezerszer is bocsànatot kérek tőletek. De ezt elakarom újságolni nektek; mert bejutottam a Rotary versenyre :)!!!!!!! Annyira boldog vagyok; mert kifizetődött a munkám.
A storyra visszatérve... Elérkezett az utolsó chapter is.
Szóval; köszönöm szépen minden egyes olvasómnak, hogy valamilyen úton módon segített nekem. Amikor elkezdtem ezt a storyt nem fűztem hozzá nagy reményeket ennyi nagyszerű könyv mellett.
Sokszor gondoltam úgy, hogy abba kellene hagyni; mert először a nézettségem kevés volt; és azt hittem rossz. De mikor jöttek a számok felfele; és az édesebbnél édesebb kommentek ledöbbentem. Újult erővel vágtam neki a történetnek, hogy tetszen nektek.
Köszönöm a díjjakat és kihívásokat, amiket még nem publikáltam; de fogom.Bearanyoztàk a napom<3
Ès köszönöm az olvasóimnak, akik mindennap örönet szereztek nekem; mikor magam alatt voltam, ami mostanság sokszor volt. El se tudjátok hinni mennyi mindent jelent nekem egy egy komment vagy vote :)
Szóval, ennyit akartam. Remélem az olvasóim megmaradnak; és a többi könyvemben is megtalàlják azt; amit a Holdszüllöttében. Mégegyszer köszönöm csillagocskák;)
Dorinda1999:)