Holdszülötte/ Befejezett

VI.karcolat:Megbocsátás vagy harag?

Sokan vagyunk úgy vele,ha megbántott minket egyszer valaki annak nem bocsájtunk meg azonnal  Ez napokig,olykor hetekig tart,míg teljesen nem emésztjük meg a veszekedést.Akkor jövünk rá valójában,hogy mekkora balgaságot követtünk el a barátunk ellen. Legtöbbször a büszkeségünk miatt nem merünk lépni mondván "úgy se az én hibám", de ez egész balhéból a hibásak az a két személy , akik kirobbantották ezt. Nem szabad engedni a büszkeségnek, mert elronthat egy olyan kapcsolatot, ami ezer éves is lehetett volna.

Döbbentem néztem azokba az éj sötétkék szemekbe, amik minden alkalommal megigéztek akárhányszor találkoztam Vele. Hát van valami, ami soha nem fog változni az évek elteltével sem, ahogy most is. Mint mindig most tökéletesen nézett ki. Azt hiszem Ő egy álompasi, nem olyan aki szőke herceg típusú, hanem ilyen észrevehetetlen és megfejthetetlen.Senkinek esze ágába se lenne elmenni úgy előtte, hogy nem ismerte volna meg, hisz, pont ebben rejlik a vonzereje, amit ki is használ minduntalan. Én is ebbe a csapdába estem annak idején, mikor szimpatikusan bemutatkozott nekem és elkezdtünk egymással beszélni. Sokszor átkoztam azóta a napot, mikor elkezdtem vele beszélgetni, mert akkor már távol kellett volna tartanom magamat tőle, akármennyire is tőlem telhetett, de helyette én rossz döntést rossz döntésre halmoztam magam előtt, aminek meg is lett az eredménye elég hamar. Ez a srác volt az én legeslegjobb barátom. Most megfogalmazódik bennetek miért múlt időben mesélek róla. A válasz elég egyszerű. Itt hagyott. A szónak a szó szerinti jelentése alatt értve, mert nem tetszett neki a sulis élet, így a motorjára ült és elhajtott mindent hátrahagyva. Az iskolát, a családját és engem. Még azt se mondta nekem mi az oka, amit később tudtam meg másoktól. Nagyon rosszul esett nekem ez az egész , ami miatt sokáig magam alatt voltam. Még Courtney-nak is rengeteg idejébe telt mire végre mire én valamelyest visszatértem. Nem tudtam egyszerűen elfelejteni őt, mint azt szerettem volna. Fájt, hogy csak úgy  elhúzta a seggét, hogy elmeneküljön a gondok elől nem törődve mások érzéseivel. Ezt nevezik önző dolognak. Ő volt a legönzőbb ember, akit ismertem.

Visszaemlékezés:
*~*~*~*~*~*~*~*

A szobámba várakoztam, mert azt mondta Bash, hogy át fog jönni. Izgatott voltam nagyon, mivel már egy jó ideje éreztem azt, hogy szerelmes vagyok belé.Láttam rajta is a hasonló jeleket, mert folyamatosan a közelemben volt,velem lógott és a segített megoldanom a bajaimat, amivel nagyon sokat segített nekem. Ezek által egyre biztosabb voltam, hogy érzéseim nem barátiak felé, mert mindig vele akartam lenni, ami nem mindig jöhetett össze, de ha alkalom adódott, akkor  bátran kijelenthettem, hogy én voltam a legboldogabb lány a világon, amit senki sem vehetett el tőlem.                                                                                                                                                                   Pláne, hogy valami nagyon fontosat akar velem megosztani,ami alapjaiban rázza meg az eddig is szoros kapcsolatunkat. Azt hiszem, okkal lehetek izgatott.

Pontban hat órakor  nyitódott az ajtóm, és megjelent előttem Bash teljes életnagyságban. A szívem hevesen vert, de megöleltem szorosan, amit viszonzott ugyanolyan erősséggel.
Az volt a szerencsénk, hogy a mai napon volt Anyu és Apu házassági évfordulója. Sophie-ra kellett vigyáznom,de ő már rég aludt. Szóval,adva van minden,hogy tökéletes legyen az egész.
Bash óvatosan eltolt, és leültetett az ágyamra. Ő idegesen járt körbe-körbe a szobámban. Furcsálltam az egészet, mert soha nem volt ideges. A legismertetőbb jele a nyugodtság volt. El sem tudtam képzelni, hogy most mi ütött belé hirtelen.

-Bash!Mi a baj?-kérdeztem aggódva.

-Semmi, Alice,semmi.- felelte szűkszavúan.