Holdszülötte/ Befejezett

XI.karcolat: Váratlan fordulatok

Összejöttem hivatalosan is Bash-sel, ami számomra meghozta a várva várt boldogságot. Rájöttem, hogy nem dönthettem volna jobban kihez tartozzak. Megváltozott Bash eléggé, aminek felettébb örülök, bár az egója még mindig ugyanaz, de én így szeretem.
Boldoggá tesz, amivel sikerül elfeledtettnie a rég múlt történéseit. Mintha ott hagytuk volna abba, ahol megcsókolt és nem történt meg az elhagyása. Már csak a jelennek élek. Úgy, hogy mindig is kellett volna. Megtanultam értékelni, hogy fogadjuk el a helyzetünket és azt, amit kapunk. Azt hiszem, ezzel eleget tettem és szeretném ezt a lépést tovább vinni az életemben, hogy ne legyek annyira magam alatt, mint voltam. Sokan voltak úgy vele,hogy teljességgel hülye ötlet ismét megbíznom Bash-ben, mert úgyis átver megint. Ezeket a mondatokat legfőbbként Apu és Anyu hangoztatta otthon, mikor elmondtam, hogy visszatért az életemben. Apu egyenesen eltiltott tőle először, de mikor eljutott az agyáig, hogy bármire képes vagyok Bash-sel való találkák miatt, visszavonta. Illetve, félt, hogy nem fogok a tanulmányaimra gondolni, hanem ugyanazt fogom csinálni, mint két évvel ezelőtt. Az eddig felépített szép átlagom meg mehet a kukába. Persze, erről szó sem volt, mert, mint mondtam, szerettem volna a kedvében járni és kezdett érdekelni ez a szakirány, de nem a sebészet. Erről beszéltem is vele és megegyeztünk benne, ha bármi nemű probléma fog adódni ezek miatt nálam, akkor nem találkozhatok vele. Tudtam, hogy nem fogok ilyesmit csinálni, de meg kellett ígérnem, hogy minden a legnagyobb rendben menjen innentől kezdve minden a családban.  Aznap rengeteg sértegetést kaptam Rá, hogy egy ilyen srác soha nem hűséges és kitartó, aki már egyszer eltudott hagyni szó nélkül. Csendben tűrtem a mószerolásokat, amik már égették a szemem. Én tudom, hogy Ő nem ilyen. Ezt be kell bizonyítanom. Csak még nem tudom hogyan.

Ma írtunk bioszból,ami kissé meglepetésként ért. Szóval, gondolhatjátok, hogy mennyire készültem. Semennyire. Ebből a szempontból megértem akkor Apunak az aggodalmát, hogy nem fogok tanulni, de a többiek sem remekeltek abban, hogy tudták volna, hogy ma a tudásunkról kell számot adnunk majd. Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt, de ez hamar elmúlt, mikor rádöbbentem, hogy azért van ez, mert Bash-sel egy csodálatos napot, amit persze semmi pénzért nem cseréltem volna el semmiért sem. Így csak vállat vontam és próbáltam visszahozni az emlékeimet , amiket még akkor szereztem, mikor figyeltem órán.  Nem érdekel. Egy rossz jegy. Úgyis kijavítom.

-Remélem mindenki rendesen készült,mert a mostani jegyetek adja meg a félévi osztályzatok több,mint felét.-indult el a padok között a dolgozatokkal a kezében. Néhány osztálytársam kínosan elkezdett röhögni halkan. Hát...ha a tanárnőnek az volt a célja, hogy meglepjen minket eme csodálatos októberi napon, akkor azt megcsinálta.

-Tanárnő!Most ezt tényleg komolyan mondta az előbb?-rebegtette meg a szempilláját ártatlanul a suli egyik főribanca, Hannah Tomlis.

-Nem, drága Hannah!  Csak azért adtam nektek ezeket a lapokat,hogy mindannyian megtanuljuk az origami művészetét.-ironizált  vidáman a tanárnő, amitől mindenkinek elment az életkedve azonnal. Jegyezzétek meg!Ha egy tanár leáll veletek ironizálni, az nem lehet jó ember. A tapasztalat beszél belőlem.

-Tényleg?!-örvendett fel a szőke liba.- Akkor megtaláltam a tehetségemet végre.

Mindenki a fejét fogta,hogy hogy lehet ekkora seggfej a csaj. És még én erősítem a szőke tincseimmel ezt a tábor. Istenem.
Ms.McClay csak a sóhajtott egyet elengedve a füle mellett a kérdést. Mikor odaért hozzám halkan megjegyezte,hogy rám számít és Apunak köszönhetően nagyon is jó feladatokat válogatott össze, amivel majd a későbbiekben az egyetemen fogunk találkozni, de nekem ez nem fog annyira nehezemre esni, mert aki orvos családból származik annak minden egyszerűen megy. Nem akartam mondani neki, de ez egyáltalán nem függ össze azzal, hisz, én teljesen más személyiség vagyok, mint a szüleim. Apu miatt mindig szívok, ha megjelenik az iskolában. Sose veszi észre, hogy ezzel nem fog nekem jót elérni csak rosszat. Minden tanár tudja, hogy milyen pályát tapos nekem ki Apu jelenleg, ezért ilyenek velem. Nem is tudom hogyan gondolta ezt a tanárnő, ha tudja, hogy csak másodévesek vagyunk... Érdekes lesz. Azt meg kell hagyni. Most már küzdhetek a kettesért nem a jó jegyért
Ohh,Ms.McClay ha tudná;hogy én semmit se készültem, meglepődne vagy épp szívinkfartust kapna, no meg elmondaná Apunak, aminek szintén nem örülnék nagyon.