Holdszülötte/ Befejezett

IX.karcolat:Gyötrelmek

Vannak olyan érzések,amik keserűebbek,mint egy csésze kávé,amiben nincs semmi édesítőszerű dolog.Ezek a fájdalmak legtöbbször a semmiből tűnnek fel valami kiváltó ok során,amit valaki okoz. Akkkor a legfájdalmasabb ez az érzés,mikor olyantól kapott meg ezt a pofont;akit szeretsz.Az még a padlóra is tud küldeni rendesen...Idegesítő kis érzés,ami mindig ott van,ahol nem kéne..Ez ellene nem lehet tenni semmit,hogy ne legyen.Meg kell tanulni vele együtt élni,mint minden más boldog pillanattal az életben....

Akárhogyan próbáltam kimenni Maezon ugyanúgy az utamat állta,ami kezdett nagyon idegesíteni. Nem értettem,hogy miért áll a kapuban,mikor kiszeretnék menni a gimiből.Valamit akar látszik rajta, de nekem sietnem kell kifelé, vagy megkapom a fejemre a mosást, amit nagyon nem szeretnék. Ezért nem is válaszoltam neki a kérdésére, amit feltett. Nem értettem egy felől, hogy miért viselkedik úgy, mintha egy másik fajba tartozna és az emberi fajt, mint valami kisebb társadalmi tényként kezelné. Kíváncsi voltam az okára, de tudtam, hogy nekem van ennél fontosabb dolgom is. A kocsiban gondoltam ezen filozofálni nem most, de a jelek nem ezt mutatták nekem, hogy erre képes leszek Maezon miatt, akinek annyira tenyérbemászó képe volt abban a pillanatban, hogy azt hittem, hogy mentem le fogom fejelni, hogy végre ne lássam azt a hepehurgya bájvigyorát. Más lányokat lehet ezzel megtud venni, de nálam ez eléggé hatástalannak bizonyult.

-Kiengednél végre?-kérdeztem nyugodtan. Azt hallottam, hogyha valamit nyugodtan mondanak vagy kérnek az előbb célba ér, mintha idegesen kérjük.

-Kitudsz..-felelte közömbösen.

-Nem éppen..

-És mi az a nagy akadály,ami miatt nem megy neked?-kérdezte gúnyosan.

-Itt állsz az utamban az a nagy akadály.-szorítottam magamon össze a kabátomat. Kezd hűvös lenni.

-Csak erről van szó, Szöszike?

-Ne hívj így!-néztem rá szúrósan.

-Miért ?Idegesít a tudat, hogy az vagy?-nevetett halkan. Ez mióta volt vicces? Elég szar mit ne mondjak.

-Képzeld! Van nevem is.-világosítottam fel nem épp kedvesen. 

-Ja, tudom...Mint mindenki más,meg a dolgaidról.

-Miről beszélsz?-vontam fel a szemöldököm csodálkozva. A suli rólam beszél?!

-Bash mondott pár dolgot rólad,míg nem jöttetek újra össze. Amúgy, tudta,hogy úgy is megbocsátasz neki.Igaz, hogy egy kicsit tepernie kellett, de meg lett az eredménye. Olyan naiv vagy Alice.

-Ezt nem hiszem el neked. Bash nem ilyen..-ráztam a fejem, nehogy elhiggyem, amit mondott.Ő nem.

-Igen, nem ilyen. Csak kérdezgettem.-mosolygott rám.-Azt hittem te azért másabb vagy, mint a többi hülye csaj, akik csak azért jönnek össze egy sráccal, hogy legyen kapcsolatuk.
-Nem jöttem össze Bash-sel.-dermedtem le,amit mondott.

-Nekem nem úgy tűnt,mint ahogy a többieknek sem így fog lejönni, ha kézen fogva mászkáltok.

-Miért bántasz?-szorult össze a szívem.

-Ez nem bántás...tény megállapítás, hogy üresfejű liba vagy.

-Nincs jogod ilyen hangon mondani nekem bármit is, amivel bántasz.-keltem ki magamból.-Nincs jogod olyat mondani,amíg nem ismersz meg. Attól, hogy pár hete itt vagy az nem jelenti azt, hogy mindenkit ismersz.

Valami csoda folytán a kezeim közül kicsapódott egy lila fénycsóva, mint a múltkor a szekrényemnél. A lila fényesség egyenesen becsapódott a suli kapujába, aminek hangos zaj és fekete füstölgés lett az eredménye.
Ijedve meredtem a kezemre,ami most remegve társult hozzám. Nem..nem...ezt nem én csináltam. Ez csak egy álom,ami nagyon szörnyű. Maezon is ugyanúgy bámult rám, mint én magamra. El kell tűnnöm innen azonnal.