Holdszülötte/ Befejezett

XXII.karcolat: Menekülés bármiáron

Hatalmas ásítással ébredtem fel az órám folyamatos pittyegésére, amit sikeresen hárítottam egy oldalsó nindzsa támadással, aminek következtében leesett a földre. Egy hatalmas vigyor társaságában visszafészkeltem magam a védelmet nyújtó párnáim közé annak reményèben, hogy tovàbb alhatok. Mint tündérmesében semmi se maradhat bonyodalom nèlkül, úgy ez a szép álmomnak hitt pillanat is szertefoszlott, mikor a telefonomból teljes hangerőből megszólalt az 5 Sos- től jól ismert Don' t Stop. A jelenet pikantériája, hogy azonnal levágódtam a padlóra a rémülettől egy sikkantás társaságában. Azt hiszem lesz, ami meg fog látszani holnap...
Àtkozva keltem fel, ahova száműztem az órámat, és az orrom alatt dünnyögve pakoltam vissza a helyére mindent kivéve az órát, mert azt nagy sikeresen eltörtem :) .
Még mielőtt valaki elítelne megérdemelte. A legszebb álmom közepette keltett fel. Nem úszhatta meg szárazon... ÚRISTEEEN!!! Èn egy élettelen tárggyal társalgok?! Kezdek megőrülni, komolyan.

A kezdeti megrázkódtatások sokkhatásától ittasan kászálódtam be a fürdőbe. A rutinossá vált készülődésem után megtekintettem a gardróbom, ahonnan gondolkozás nélkül elővettem egy halvàny zöld csőgatyát, ès egy fehér, háromnegyedes ujjú, csipkés blúzt. A csizmám és a kabátom gyors felhuzatala után rohantam is a suliba, mert a mai nap fontos volt számomra.

Minden évben kivalásztják a Dök új elnökét, amire azért van szükség, hogy minden kedvet kapjon rá. (Eddig nekem nem igazàn fűt hozzá a fogam. ) A lényege az egésznek, hogy aki megnyeri ezt a megtisztelő címet, annak teljhatalma van a gimi életénem folyásában. Nem neglepő tehát, hogy minden plázacica és piperkőc megpróbálkozik vele nem nagy sikerrel.
De nekem ez az év merőben fontos lett, mégpedig azért, mert az én drága barátném jelentkezett. Segíteni akarok neki mindenben, de tudom, hogy a legtöbb ilyen "versenyt" Hailey McDonald nyeri, mivel vannak neki "kapcsolatai". De én akkor is segíteni fogok neki, ha tudom mi lesz, vagy kint kell ülnőm a folyosón egy standnál, ahol osztogatnom kell a muffinokat és a "Szavazz Courtney- ra!" feliratos szavazócédulákat, amiknek nem mellesleg nagyon jó vanilía illata van :).

Ott ültem Teresaval a standnál már második szünet óta, ami már kezdett megviselni lelkileg, mert a "Menők" direkt arra "tévedtek" , amerre a mi standunk volt olyan szöveggel, hogy " csak erre jàrtunk", " bekukkantuk egy kicsit", vagy " nem tudod esetleg, hogy írunk - e dogát valamiből?"... Persze, persze.. én is ezt mondanám.

- Noah! Végre aláírod, vagy még ötvenszer végigtáncolod a standukat?!- akadtam ki. Teresa megszólalni se mert mellettem. Komolyan, el kellene mennem az emberek hősének.

- Oh, én azt nem adom ám ingyen.- támaszkodott meg a stand oldalának lazán.

- Miért nem lepődök meg ezen egyáltalán? -forgatom a szemem.

- Kell az aláírásom, mi? -incselkedett velem továbbra is. Felfogom pofozni!!!

-Hagyd már, Noah! Úgyse fog veled összejönni.- röhögött Jared.

- Senkinek se sikerült "betörnie" a csapatból. Pont neked sikerülne. Persze.. - szívatta Natan tovább.
Látszott Noah-n a düh, amit azonnal feléjük lövelt, így abbahagyták a viccelődést a srácok.

- Szóval, megkapod az aláírásom egy feltétellel, Alice. - villantott rám egy meggyőző mosolyàt.

- Ès mi lenne az? - készítettem elő a papírt.

- Csókolj meg 5 percen keresztül, de nem akárhogy. Nyelves csókot akarok. - kacsintott rám.

- Megvagy húzatva??- kevertem le neki egy pofont. Amitől hàtratántorodott, de a vigyor nem szűnt meg az arcáról. A többiek döbbenten konstatálták a történteket, még Teresa is a szája elé kapta a kezét.

-Egyre jobban várom már; hogy az enyém legyél.

-Tűnj el!!! - kiabáltam vele.- Sose leszek a tiéd.

- Dehogynem... Èn tudok várni, de már nem sokáig. Ezt vésd az eszedbe, Alice. - viharzott el a tàrsai társaságában a helyszínről. Will rámemelt egy büszke pillantást, amire kicsit szükségem volt ezek után.

A nagy felfordulásra persze mindenki előjött élen Courtney- val. Hát.. ha valami történik a gimiben az nem marad fedetlenül. Kár. Tudom, hogy Noah hiresztelni fogja, hogy majdnem "betört", de ez nem igaz. Mindenki úgy fog rám tekinteni, mint valami könnyűvérű kiscsajra. Ez nem igaz... Most mihez kezdjek?

- Mi volt ez Alice??- ujjongott Courtney.

-Lekevert Noah- nak egy pofont.- lelkesült be Teresa a beszélgetésbe. - Egy hős vagy a lányok szemében.

- Igen, igen. - helyeselték sokan a lányok közül, akik körbe álltak. Úgy érzem magam, mint egy karácsonyfa, amit körül lézengve áhítattal.

- Ez nem nagy hős tett. Ezt mindenki megtette volna a helyemben.- legyintettem rájuk.

-Persze, persze. Szerénykedj csak.- ölelt át Sophie.

- Ahrg...- csóválom a fejem rájuk hagyva a dolgot. Még a végén szobrot állíttanak nekem a tettemèrt.

- Akkor irány a munka.- utasított minket Courtney. Néhányan szemforgatva hagyták el a standunkat, aminek örültem, mert nem kellett annyi áhítatos arcot néznem folyamatosan.

- Azt hallottam, hogy Hailey szülei a suli előtt csinálnak valamit. Megkéne néznem, mert kicsit félek az esélyeimet latolgatva. - húzta maga után Sophie- t, aki először nem akart menni, de mikor Courtney elég rámenősnek bizonyult, így hagyta magát, ami Teresara is kiterjedt a végén.

- Igen! Engem meg hagyjatok egyedül, védtelenül, míg ti kémkedtek NYUGODT lelkiismerettel!- kiáltottam utánuk. De nem hallották meg. Csak nevetni tudtam rajta, mert így szeretem őket amilyenek.

- Nem vagy egyedül, Alice. -szólalt meg a hátam mögül egy bársonyos hang.- Mondtam, hogy lesz egy olyan alkalom, mikor nem lesz veled senki. Nem menekülhetsz előlem.

Óvatosan megfordultam, és a döbbenet előtt futásnak eredtem.... Nem, nem fogok Maezonnel beszélni... Menekülnőm kell bármiáron...