Holdszülötte/ Befejezett

XXVII. karcolat: Sokkhatás

Hey Everybody! :) ( 5 Sos)
*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Meghoztam a mostani részt, ami a címből is kikövetkezkeztethető,.hogy kissè elfajultabb lett. Mi a véleményetek Sophie viselkedéséről? Kívàncsi vagyok a véleményeitekre nagyon.
Szóval; jó olvasást csillagocskák! :D
       Dorinda1999*-*

******************************

-Alice?! Ez mégis mit jelentsen?!!!!- ordított rám Sophie mérgesen a néma folyosón.

A szIvem kihagyott rendesen, ahogy ránéztem Sophie- ra. Annyira éreztem, hogy ez a nap lehet rosszabb is, mint vártam. Legrosszabb rémálmomban se gondoltam volna, hogy ez a titok , így fog kiderülni. Még nagyobb lelkiismeretfurdalás tört rám, mint eddig bármikor. Miért pont ma?! Miért pont így kellett?

A sors mièrt ilyen kegyetlen velem? Nem tettem semmit, amivel kivívtam volna bàrki bosszúját. Kegyetlen sors..

- Sophie...- nyögtem elfuló hangon.

- Alice, mi ez az egèsz???- ordított velem tovàbbra is.

- Semmi, tényleg. - mentegetőztem.

- Mèg hogy semmi?!- akadt ki.- Ahhoz mit kellene szólnom, hogy a saját vérszerinti nővérem a pasimmal ölelkezik?

- Nem történt semmi.,Sophie.- nyugtatgattam.

- Nem hiszek neked, Alice!! Hogy tehetted ezt? Nem tartod tiszteletben a testvéri dolgot?!

- Sophie! Èn tényleg nem így akartam. Èn nem engedtem soha neki, hogy közel kerüljön hozzám , de folyamatosan nem hagyott békén az örökös szerelem bevallásával. Folyton azt mondogatta; hogy engem szeret a legjobban a Földön senkimást. Azt hitte, hogy tud velem szórakozni, de nem jött neki össze, mert téged tartottalak szem előtt, mint a saját... Te vagy a legfontosabb ember az életemben. Kérlek ne koppenzálj semmit, ami nincs.

- Azt hiszed elhiszem; amit összehordtál itt nekem? -nézett rám dühősen.- Maezonnek volt igaza. Egy számító cafka vagy; aki csak jàtsza az ártatlan kislányt, mert arra nem számít senki, hogy például mekkora egy kurva vagy!- köpte a szavakat felém.

- Mit mondtál?!- döbbentem le, amit mondott nekem. Hova lett az én édes, kis húgicám, aki mindenkivel nagyon kedves és aranyos? Mi lett vele?

- Elismételjem, amit mondtam, hogy megértsd  a kis, hülye agyaddal végre? Hazudtál mindenkinek! Anyunak, Apunak, Courtney- nak; Nekem, és főleg Bash- nek. Összejöttél vele, hogy ne legyen annyira feltűnő; ha bepróbálkozol Maezonnel. Senki nem gondolta volna rólad; hogy ekkora egy kurva vagy.

- Sophie kérlek..- könyörögtem neki a könnnyeimmel küzdve.

- Azt nem tudom felfogni, hogy nem vettem észre; amit a szemem előtt folytattatok, vagyis igazából te műveltél. Maezon csak áldozat volt. Még jó, hogy erre ràjött, mint hitted volna. Èn még azt mondtam a jó múltkor; hogy mennyire te vagy a világ legjobb nővére. Hát... Ezt visszavonom.

- Sophie... Nem csinàltam semmit, esküszőm.- küszködtem a könnyeimmel.

- Tagadod- e, hogy hagytad megcsókoljon Maezon?

- Nem tagadom...- néztem másmerre.

- Mióta tart ez kettőtök között?- kérdezte kíméletlenül.

- Mióta... Mióta..

- Ne dadogj már!!

- Mióta volt a Jótékonysági Bál.- ismertem be.

- Szereted? Szerelmes vagy belé?- döfte belém kegyetlenül a tőrt.

- Azt hiszem... Igen.- néztem rá szomorúan.

Abban a pillanatban egy olyasmi dolog történt, amire mind a mai napig az emlékezetembe vèste magàt.

Ahogy kiejtettem a szavakat a szàmon egy éles csattanásszerű ostorcsapás kapott az arcom jobb fele.

Igen... Az én egyetlen, drága húgom.. Felpofozott. Tudtam, hogy nagyon mérges rám, de ennyire nem gondoltam volna.

Elèrkezett a kapcsolatunkban ez is, hogy kezet emel rám.

A sírásom azonnal abbamaradt, mikor megtörtént ez a " baleset". A kezemet a sérült rèszhez emeltem, és kidülledt szemmel bámultam Sophie- ra, aki elrettenve nézett a tette után. Egy pillanatra visszajött az én félénk húgom, de aztán visszavàltott a kemény hangszínére.

- Alice! Èn... Nem...Dehogynem!- csóválta a fejét.- Megérdemelted, mint mindazt, amit mondtam neked. Innentől kezdve nem tekintelek testvéremnek. Nem fogok veled menni sehova, elüldőzlek otthonról, ha idegesítesz, nem osztozok veled semmiben. Ha kellene a segítségem az se lesz. Nem vagyunk TESTVÈREK!!!!

Mielőtt bármit reagálhattam volna elfutott a folyosó irànyàba; ahol megjelentek a tanuló diák seregek. Èn meg ott álltam megtörten, felpofozva a folyosón, aki nem èrti; hogy miért kapta mindazt a sorstól, amit kapott.

Megkérdőjeleződik bennem most; hogy a való életben mennyire nincs igazság. A saját testvérem a pasijának hisz; aki idegennek számít a családban, de ő mégis neki hisz. Nem hittem volna soha; hogy Maezon ilyen mocskos hazugságokat fog kitalálni ellenem. Igazam volt, hogy csak jàtszik a lányok érzéseivel. Csak azt sajnálom, hogy én is bevettem a meséit nagyon rendesen. Ha nem lettem volna ennyire naiv akkor idáig nem jutunk el Sophie- val.

Minden az én hibám...