Holdszülötte/ Befejezett

XIX.karcolat: Sorsdöntő beszélgetés

Alig tudtam leszedni magamról Bash-t, aki kitűzte célul a testőri szerepet mellettem. Erre azért volt szükség, mert észrevette a "Menők" árgus pillantásukat  felém, amit Bash-t egy "kicsikét" féltékennyé tette. Szóval, ott állt mellettem és mint valami térfigyelő kamera figyelt mindenkit, akik csak rám mertek nézni. Valahogy úgy érzem ez kicsit beteges féltékenység. Inkább nekem kellene annak lennem, hisz, tudom, hogy nem hűséges hozzám, mitöbb, teszi- veszi nekem itt a szépet, de közben mások lányok bugyija után futkosik. Biztosan azért tette ezeket, mert én nem engedtem meg neki, hogy a bugyimban turkáljon. Más megtudta adni neki mindazt, amit én nem, de nem értem, hogy akkor miért nem hagy el, ha ennyire rossz vagyok számára?! Ennek semmi értelme nincsen, hogy velem van, ha nem elégítem ki az igényeit és helyette más lányok társaságát keresi. A legszívesebben otthagynám őt a francba, mert nem értem ezt az egészet. Megbeszélni meg gyáva vagyok és fájna, hogy olyat tudnék meg, ami alapjaiban rázná meg a kapcsolatomat vele.. Ámbár, az is ott van, hogy lehet Will nem mondott igazat, mivel sokszor volt arra precedens, hogy hamis információkat tudtam meg valakiről, akit ő nem kedvelt és a közelemben tartózkodott.
Szeretném tudni az igazságot, de szeretem.  Most kaptam vissza és nagyon, de nagyon fájna, ha igazak lennének a hírek. Courtney-val úgy látom, hogy beszélnem kell, mert ő biztos tud valamit erre a problémára, mert én döntésképtelen vagyok jelenleg.

Nemcsak engem zavart ez a "szeretet kibontakoztatás", hanem Courtney-t is. Ő eleve sohase szívlelte Bash-t, ami az incidensünk miatt még mélyebb ellenszenvet váltott ki belőle. Ez a "dolog"  némiképp visszább jött, mikor hivatalosan is járni kezdtünk de látom rajta, hogy nem nagyon van oda Bashért, mint mindenki. Csak tudnám miért, bár, titkon biztos, hogy tudom, csak nem akarok róla tudomást szerezni. Az utóbbi időben pedig rengetegszer fejezte ki a nem tetszését azzal kapcsolatban, hogy mennyire utálja a személyiségét. Furcsálltam is, mivel Maezonre egyáltalán nem mondott semmit, pedig ő aztán vitte a prímet, főleg a legutóbbiak után. Akkor elvágta nálam magát rendesen, de a húgomnak azóta sem szóltam. Nem akartam bonyodalmat, mert úgy is tudtam, hogy ő a barátja pártját fogná, ami nem is lenne baj, ha nem lennénk testvérek, de ez így egészen más.

-Alice! Mostmár kezd elegem lenni! - telt be a pohár Courtney- nál. Ha valaki kihúzza nála a gyufát, akkor az nagy tehetségű lehet, mert tudniillik az én barátnémról, hogy egyáltalán nem lehet felidegesíteni. Bash ezt  a kivételt képzi.

-Mi a baj?-sóhajtottam fáradtan ma már huszadszorra az örökös hisztije miatt. Nem is csinál semmit Bash csak áll. Mi ebben a zavaró, könyörgöm?!

-Hol is kezdjem?! Minden!!!-nézett rám szúrós szemmel.

-Hiába mondod nem tudok ellene mit tenni. Nem az én hibám, ha erre is kiakarsz térni.- védtem be magam.

-De tudsz! Küld  el a fenébe!

-Nem csinál semmit, Courtney! Az ég szerelmére.

-Még hogy nem csinál semmit?! Elriasztja a vásárlókat! Egy idős bácsi jött sütit venni. Erre Bash nyomasztóan nézett rá, így se szó se beszéd elfutott. Szó szerint! A 80 éves papika száguldott a standuktól. Ez nem vicc Alice!

-Courtney! Ne csinálj semmiből nagy dolgot. Hagyd már ezt.- próbáltam elrejteni a nevetésemet, így a hajammal próbáltam tompítani. Miért nem vagyok ott akkor, mikor ilyen vicces dolgok történnek?! Annyira feldobta volna a napomat, ha látom az öreget futni.

Ne nevess nekem, Alice!- szólt rám.- Ez igenis komoly dolog. Ha így folytatódik nem lesz bevételünk és te is tudod, hogy egy bizonyos szintet el kell érnünk, hogy meglegyen a féléves jegy.

- Ne gyerekeskedj már! - legyintettem, miközben az egyik vásárló hölgynek átadtam egy mosoly társaságában a kért almás pitét.- Kezeld normálisan és nem lesz semmi gond. Én is azt teszem.