Holdszülötte/ Befejezett

II.karcolat: Képességek

Megütközve tapasztaltam, hogy Maezon állt a papíromon. Ez csak egy rossz vicc lehet. Sohasem csináltam még ilyet azelőtt most meg váratlanul az arcomba csap, mint valami rossz rémálom, amiből nem lehet kijutni akármennyire is próbálkozol. De úgy voltam vele, hogy nem érdekel az egész, és jobb , ha nem foglalkozom vele.Megspórolom magamnak a sok fejtörést, így cselekedethez folyamodtam. Elraktam magam mellől az összes olyan dolgot, amivel eddig foglalkoztam, és csak a srácra koncentráltam, hogy lássam tényleg olyan-e mint én vagy csak beképzelem magamnak.
Ahogy végigmértem a srácot megállapítottam,hogy tényleg ő az, mert pontosan úgy ábrázoltam, mintha modellt ült volna nekem. Fura volt, de mégis mintha ez a kis felfedezés azt sugallta volna nekem, hogy mi közel fogunk kerülni hamarosan, és ez segít még jobban elfogadnom a létezésemmel kapcsolatos minden fenntartásaimat, mert eddig úgy voltam vele, hogy egy merő vicc, ami velem történik, és ezt a sorsnak a kifürkészhetetlen haladásának könyveltem el. Most minden megváltozott. Végre tudom, hogy nemcsak én vagyok az, aki hasonló problémákkal küzd, és ez megnyugtatással tölt el. Mármint nem kívánok senkinek ilyet, de jó érzés, ha azzal a tudattal fekszel le, hogy van még valaki, aki olyan, mint te. Nemcsak te leszel az osztálynak a gúnytárgya, mert van belőled egy másik ugyanilyen. Ezáltal az érdeklődés feléd eléggé megcsappang. 
De hülye vagyok!!
Most fantazmagóriázok egy olyan srácról, akit nem is ismerek csak most találkoztam vele először, és mindenféle hülyeségeket képzelek. Kezdek begolyózni teljesen. Szerintem az iskola tehet erről az egészről. Azóta van ez mióta betettem a lábam ide. Mindig is mondtam, hogy mennyire rossz hely ez. Az igazam bebizonyosodott. 

Minden nőnemű osztálytársam Maezon tökéletes kinézetén legeltette a tekintetét, míg én csak próbáltam nem tudomást venni a hasonlatosságunkon. Eléggé nehezemre esett azt be kell vallanom. Túl jól néz ki ahhoz, hogy ne nézzek rá. Valahol mégis megtudtam érteni ezt a reakciójukat, hisz, egy olyan személy állt előttük, akivel még soha életükben nem találkoztak azelőtt. Az igazi tökéletesség fogalmának a megtestesítője. Mégis, kicsit rosszul érintett ez az egész, hisz, mikor én voltam az új pár évvel ezelőtt, akkor mindenki engem pécézett ki és bántott a külsőm miatt. Most vannak még beszólások, de kevesebb, hisz, észrevették, hogy ez már lejárt lemez. Nem tudok rajta változtatni akármennyire is szeretnék, hisz, ez nem olyan dolog, amitől könnyen meglehet szabadulni. Aki súlyfelesleggel küzd, annak évek kérdése és eléri célját, de nekem el kellene mindent rejtenem, amit persze nem akarok.

-El se hiszem,hogy egy ilyen félisten fog hozzánk járni.-áradozott Courtney önkívületi állapotban. 

-Komolyan fejezd már be! Még összenyálazod a padot.-szívattam szegénykét.

-Nem mondod komolyan,hogy nem jön be neked?!- döbbent le.- Tényleg egyre furábban viselkedsz, mióta elkezdődött a nap. Először a srác felhozása, most meg ez. Titkolsz előlem valamit az biztos. Mikor az 5 SOS koncerten voltunk biztos összeismerkedtél valakivel a tudtomon kívül, igaz?!

-Annyira nem izgat a srác. És ha nem csal a memóriám egész végig veletek voltam Sophie-val. Vagy azt csak beképzeltem?

- Ki tudja hova mentél, mikor a mosdót emlegetted. Kinézem belőled simán. Az ártatlan kinézeted mögött egy vad, szőke ciklon lakozik.- villantott rám egy huncut mosolyt, amitől azonnal elvörösödtem. Mindenegyes alkalommal ez történik, ha valami ehhez hasonló félreérthető dolgot mondanak.
Mérgesen elfordítottam a fejemet.

- Kösz... De nem annyira izgat a véleményed, főleg a legutolsó...

- Mint úgy általában.- von vállat.- De azért látom megmozgatott kicsit .