The other half {Befejezett}

Tizenötödik

*Reagan*
-Az óvónő csak egy percre hagyta egyedül az alvó csoportot,mire visszament az összes gyereket széttépték.-Jelentette Sam a laptopja mögül.-Tegnap délután történt.
-Te aztán tudod,hogy dobd fel az ember reggelét.-Morogta Dean a motel megviselt ágyán terpeszkedve.-Komolyan mi van itt? Montanaban mindenki veszett? Tegnap a boszorkány,ma meg ez a gyerekzabáló valami.
-Legalább csinálsz valamit és nem csak tolod magadba a pitét.-Ásítva felkeltem a saját ágyamról,amit csak igen nagy jóindulattal lehetett annak nevezni. A kráter szó jobban illett rá. Bevonultam a fürdőbe és összecsaptam magamnak egy elfogadható emberi kinézetet,majd visszamentem a nappalival egybenyitott hálóba és felhúztam a cipőmet.-Elmegyek megnézem az ovit. Jön valaki?
-Ülj be,mindjárt megyek.-Dobta felém Dean az Impala kulcsait.
Bólintottam és nagyjából tíz perc múlva már egy öltönyös,puccba vágott Winchesterrel ácsorogtam azelőtt a bizonyos csoportszoba előtt.
-Hát itt történt.-Motyogta Mrs.Dawis,az igazgatónő. Ötvenes hölgy volt,talpig feketében,szeme alatt az összeállításához illő karikákkal.
-Az óvónővel mi lett?-Kérdezte Dean bekukkantva a helységbe,ahol sok érdekesség már nem igen akadt. A valódi zsaruk mindent sterlire sikáltak.
-A helyi börtönben van őrizetben. Bár...ha engem kérdeznek lehetetlen,hogy ő tette volna..ami ide bejött az nem ember volt!
-Akkor azt hiszem megyünk és meglátogatjuk.-Biccentett a férfi és megindult a kijárat felé.-Hullaház vagy örs?-Kérdezte kint a kocsinak támaszkodva.
-Hullaház.
-Útközben kiraklak ott.-Egyezett bele és megkerülte a kocsit.
************
*Dean*
Sóhajtva felkönyököltem a kihallgatószoba fém asztalán és próbáltam elkapni az előttem ülő kétségbeesett nő pillantását.
-Szeretném ha elmondaná látott-e valamit aznap.
-Minek?-Kérdezte lemondóan.-A rendőrök már kihallgattak és hülyének néztek.
-Én nem fogom.-Mélyen beszívta a levegőt és beletúrt a sötétszőke hajzuhatagába.
-Egy férfi volt de...
-De?
-Olyan volt mintha megszállta volna valami vagy nem is tudom...minden...a szeme...az arca...de..volt benne valami...hasonlított valakire...ys
-Tudja esetleg a nevét?
-Harry Bishop.
*Reagan*
-Atyám.-Szisszentem fel halkan ahogy boncnok hölgy felrántotta a lepedőt ami a testet takarta. Az ötéves forma gyerek mellkasán jól látszott az összevarrt seb ahol a lény feltépte.-Mindegyikkel ez lett?
-Van akiknek csak a nyaka lett feltépve.-Válaszolt és már hozta volna a következő áldoztatot de nemet intettem neki.-Viszont csak néhány van akinek a belső szervei is hiányoznak. Tudom,nem szép hasonlat,de olyan mintha valaki foggal körömmel nekik esett volna.
-Tippel valamire?
-Ha nem tudnám hol történt,megesküdnék,hogy valamilyen nagyobb kutya,akár medve.
-Nos,köszönöm a türelmét.-Felé nyújtottam a kezem amit megrázott,majd visszamentem a parkolóba,ahova Deannel beszéltem meg találkozót. Ahogy ígérte,ott is volt,Sammel kiegészülve.
-Szia Sammy!-Ugrottam be az Impala hátsó ülésére,mire kedvesen rám mosolygott.-Mire ez a nagy gyülekezet?
-Az óvónő mondott egy nevet amire érdemes lenne ránézni.-Visszaviszlek a motelba aztán Sammyvel elugrunk a címre.
-Aha,szóval én nem is kellek?-Kérdeztem vigyorogva.
-Sammynek sem árt ha felkel a gép elől.
Visszaautóztunk a szálláshoz,majd birtokba vettem a szobánkat.
*Sam*
A karcsú barna hajú nő csendesen a nappaliba tessékelt minket.
-Maguk nem igazi FBI ügynökök igaz?
-Mire alapozza?-Húztam fel a szemöldököm.
-Nem maguk az elsők az elmúlt két hétben...-Szaggatottan beszívta a levegőt és helyet foglalt a kanapén.-A férjemről van szó igaz?
-Lehetséges.-Hagyta rá Dean.-Például hol van most?
-Nézzék.-Sóhajtott.-Harry egy ideje...nem önmaga...
-Igen azt hallottam innen-onnan.-Dühösen Deanre néztem mire az ártatlanul széttárta a karjait.-Mi van?-Suttogta,de nem figyeltem rá.
-Mindíg is jó étvágya volt....de...egyre messzebbre ment.
-Kitalálom.-Vágta rá Dean.-Mindent felfalt.
-Pontosan. Arra jöttem haza,hogy a nyers csirkét eszi...aztán egy nap nem jött haza.-Motyogta könnyek között.-Azóta vannak itt a halálesetek...
-Köszönjük.-Dean felkelt de a nő elkapta a karját.
-Mi baja a férjemnek?
-Bonyolult lenne elmondani. De a lényeg az,hogy az aki lett,az már nem a férje.
*Reagan*
Megmerevedve hallvatóztam az este csendjében. Épp a felgyülemlett sörösüvegeket dobtam ki amikor a konténerek irányából valaki határozottan rám morgott. Megszaporáztam a lépteimet a keskeny járdán,mire az üldözőm is belehúzott,alíg volt tőlem pár méterre. Megfordultam és szemügyre vettem az alakot. Habár a ruhái és a testalkata emberi volt,az arca mégis inkább valami torzszülöttre hasonlított. Magas homlokára és kiugró arccsontjára szürkés bőr simult,sárgás mélyen ülő szemei meg-megvillantak az utcai lámpák fényében. Haja koszos csimbókokban lógott az arcába,ami miatt elsőre vérfarkasnak hittem,de rá kellett jönnöm,hogy ahhoz túl emberi. Kétségem sem volt felőle,hogy engem szán vacsinak. A városból kifele vezető úton kommandóztam végig,le az árokba,majd azon át az erdőbe. Meglapultam egy fa árnyékában és Deant hívtam. Az első csörgés után felvettem és ismertettem vele a helyzetet.
-Oké Reagan ne aggódj már úton vagyunk.
-Van ötleted mi ez?-Susogtam miközben a tájat pásztáztam.
-Egy rougarou.
-Most tüsszögtél?
-Nagyon vicces...
-Mi ez a rouga izé? Olyan mint egy vérfarkas.
-Kàbé olyasmi.-Hagyta rám.-Egy elcseszett gén okozza. Szegény ördög egyre éhesebb lesz,mígnem a saját fajtársaiból is nassol. Utána nincs megállás.
-Kösz most megnyugtattál.-Motyogtam,mikor megint hallottam a lépteit és a jellegzetes hörgő légvételeket.-Dean itt van...
-Hol vagy?-Kérdezte idegesen.
-Nem messze a moteltől a városból kifele. Próbálom elcsalni,de nem tudom,hogy öljem meg...-Igen,minden jel arra mutatott,hogy be fogok pánikolni.
-Mindjárt ott vagyunk.-Csapta le a telefont,én pedig tovább füleltem.
Hírtelen került mellém és már nem tudtam arrébb ugrani. Mind az öt körmét a karomba mélyesztette,de pár pillanat mérlegelés után kitéptem magam a fogásából. Kitágult pupillákkal szagolt a levegőbe,majd rám vetette magát. Végighemperedtünk a földön én pedig felülre küzdöttem magam,hogy behúzhassak neki egyet. Persze nem mintha számított volna. Újra maga alá gyűrt és kivillantva kicsit sem barátságos fogsorát, a nyakamra hajolt. Behunytam a szeme,de a harapás helyett fegyver dördült és a rougarou rám omlott. Lelöktem magamról az ellenfelem tetemét és kábán felbámultam a megmentőimre.
-Jól vagy Reagan?-Sietett hozzám Sam és felhúzott a földről,egyuttal Dean kezébe nyomta a fegyverét.
-Megmaradok.
-Visszaviszlek a...
-Nem kell. Ássátok el ezt az izét aztán világosítsatok fel róla.-A kezemen levő karmolásnyomot vizslatva botorkáltam el a motelig,ahol meglepetésemre Castiel várt. Ahogy megláttam minden erőm elszállt és szorosan magamhoz öleltem.-Van róla fogalmad mennyire hiányoztál?
-Miért sodrod magad mindíg bajba?-Kérdezte halkan,állát a vállamon pihentetve.-Folyton miattad aggódom.
-Nem halok meg egykönnyen.-Nevettem fel és a szemébe néztem,ő pedig némi hezitálás után megcsókolt. Elsőre óvatosan,majd bátrabban,kezei végigsiklottak a hátamon a felsőm alatt, ezzel kellemes borzongást váltva ki belőlem. Gyengéden eltoltam magamtól és lesimítottam a hátáról a ballonkabátot,amit hagyott a földre esni. Ezt követte az ingje,majd az én pólóm. Két heves csók között végigdőlt velem a spártai körülményeket idéző ágyon,és megszabadítottuk egymást a maradék ruháinktól is. Ott feküdtünk meztelenül,elveszve a másik tekintetében,mégis teljesen természetes volt az egész.
-Gyönyörű vagy.-A kék szempár úgy térképezte fel a testem mintha csak egy műremeket tanulmányozna. Kezével végigcirógatta az arcom,a karom és a többi testrészem,közben lopva begyógyította a sérüléseim. A tenyere alól feltörő fény pár pillanatra láttatni engedte az arcát a félhomályban,majd immár csak a szakadt redőnyön át láttam ahogy a holdfény megtörik a fekete tincseken. Immár nem volt csak ő vagy csak én,hanem mi voltunk. Sóhajok,érintések,elsuttogott ígéretek. A levegő vibrálva ezernyi apró szikrára bomlott körülöttünk ahogy egyre közelebb kerültünk a gyönyörhöz.
-Szeretlek.-Lehelte mélyen a szemébe nézve,mikor a tűz végleg elborította a testem és ívbe feszült a kezei között.
Szorosan mellé feküdtem,ő pedig ránk húzta a takarót.
-Mennyire etikátlan az apád nevét kiejteni a szádon mikor szeretkezünk?-Kérdeztem kuncogva.
-Ha másfelől nézzük,neked meg a nagyapád.-Ugyan a sötétben nem láttam,de a hangjából kivettem,hogy ő is jól szórakozik a helyzeten.
-Ez egyre rosszabb.-Nyögtem vigyorogva és a vállába temettem az arcom,ő pedig átkarolta a derekam.-Lehet egy önző kérésem?
-Mi lenne az?
-Legalább addig maradsz amíg elalszom?
-Maradok.-Puszilt bele a hajamba.
Behunytam a szemem és beszívtam a bőre megnyugtató illatát. Talán soha nem leszek olyan tiszta,hogy a mennybe kerülhessek. De vele megkaptam egy kis részét,amiben békét leltem,biztonságot,szeretetet,mégegy okot az életre.