The other half {Befejezett}

Harmadik

*Dean*
-Hány vámpír lehet bent?-Kérdezte Reagan szinte suttogva. Egy nagyobb konténer mögött seggeltünk immár negyed órája, és vártuk,hogy az összes rohadék megérkezzen a fészekbe,ami egy elhagyatott ház alagsorát takarta jelen esetben.
-Fogalmam sincs.-Suttogtam vissza.-De szerintem kezdhetjük a bulit.
-Biztos jösz?-Pillantott Sam a lányra.
-Castiel nem mondott semmit az álmaimra. Szóval nem kattantam meg.-A hangja elszántan csengett,de a szeme tele volt félelemmel.
-Akkor indulás.-Vágtam rá. Kibiztosítottam a fegyverem,majd elsőnek vetettem be magam a sötét bejáraton. Egy rövid lépcsősor után egy szűk folyosó nyílt. A levegő áporodott volt és halkan hallani lehetett,hogy nem vagyunk egyedül. Sam kikerült és felvilágított egy jobbról nyíló rozoga vaslépcső irányába,amikor egy fekete alak sziszegve a nyakába vetette magát és a földre gyürte. Reflexből oldalba lőttem a vámpírt mire felordított és legördült az öcsémről,de továbbra is kész volt újra támadni. Amíg Sam megismertette a nyakát a bozótvágóval,hátrafordultam de Reagan nem volt sehol.
-Reagan!-Ordítottam a lány után amire azonnal érkezett is a válasz.
-Fent!-A lépcső felé vettük az irányt,amely egy nagyobb szobába torkollott. A földön mindenhol véres ruhák hevertek, a mennyezeten pedig mindössze csak két lámpa pislákolt. Mondjuk ez pont elég volt,hogy felmérjük a túlerőt amivel szemben álltunk. Két csapás között láttam ahogy Sam és Reagan is egyszerre több vámpírral harcol, a lány még át sem vágta az egyik nyakát,de már a másikat verte állon a bakancsával. Csak egy pillanatra nem figyeltem,de ez elég volt,hogy az egyik vérszívó kiverje a kezemből a bozótvágóm és a földre terítsen. A fegyverem egyenesen csúszott Sam lábáig,aki azonnal rám kapta a tekinetét,ezzel egérutat adva a vele harcoló vámpírnak.
-Sammy! Mögötted!-Hörögve próbáltam kiszabadulni a támadóm alól,aki már a nyakam táján matatott. Sam megpördült a tengelye körül,de már késő volt. A vámpír felkapott a sarokból valami üveget, és gondolkodás nélkül leütötte,majd megindult felém.
-Dean!-Reagan riadtan meredt rám az egyik sarokból,amit már szintén célb vett pár nyomorult.
-Fuss!-Parancsoltam rá,de nem mozdult. Lerúgtam magamról a vámpírt és felálltam,de Reagant már körbe vették. Ide-oda kapkodtam a fejem közte és Sammy között,amikor váratlanul a körülötte levő alakok rongybabaként repültek minden irányba és csapódtak neki a falnak,én pedig hátra tántorodtam az öcsém mellé.
-Mi tört...-Sam próbált megszólalni,de helyette tágra nyílt szemekkel meredt Reagan irányába. Követtem a tekintetét, és megláttam a lányt ahogy egy vámpírt folyt meg. Kéz nélkül. Mereven meredt a fuldokló áldozatra,majd mikor az immár holtan a földre csuklott,felénk fordult,nekem pedig kis híján megállt a szívem. Az orrából folyó vérnél már csak a szeme volt vörösebb. Vészjóslóan körbe futtatta az izzó tekintetét a szobán és újabb négy vámpírt csapott a falnak,majd egyetlen kézmozdulattal lefejezte az összeset. Senki nem maradt,csak ő és mi. Rémisztő hörgéssel kapkodta a levegőt és ökölbe szorult kézzel,begörnyedve kapkodta a fejét újabb ellenség után.
-Reagan elég!-Kiabált rá Sam,mire a szólított rá emelte a tekintetét.-Elég.-Ismételte meg valamivel halkabban és megpróbált felállni,mire megragadtam a vállát,de lerázta a kezemet.-Próbálj lenyugodi,itt vagyok.-Tett egy bizonytalan lépést,de Reagan megállította.
-Ne gyere közelebb!-Zihálta,és térdre bukott. A szeme lassan visszanyerte az eredeti kék színét,immár csak a vérrel keveredő könnyei voltak vörösek.-Sajnálom...sajnálom...-A hangja fájdalmas zokogásba fulladt,amitől úgy éreztem megszakad a szívem. Riadtan és összetörve kuporgott,majd botladozva talpra állt és elkezdett kihátrálni a szobából.
-Reagan várj!-Nyögtem,de futásnak eredt. Dühömben feldöntöttem a mellettem ácsorgó asztalt.-A kurva életbe is Cas hol vagy ilyenkor?!
*Reagan*
A sebességmérő már kezdte túllépni a százat,de nem tudtam lassítani. Nem akartam. Az első kocsit feltörtem amit találtam. Felfele száguldottam egy erdei szerpentinen,a járgány minden kanyarban sikító kerekekkel sodródott az út széle felé. Valahol nem bántam volna ha meghalok. A könnyeimtől alíg láttam így oldalra kanyarodtam egy erdészek által használt földútra. Leállítottam a motort és az ülésen összegömbölyödve utat engedtem a sírásnak.