The other half {Befejezett}

Tizenegyedik

*Sam*
Crowley feszülten gubbasztott a tálnyi vér felett és hallgatta az abból hangzó zavaros suttogásokat.
-Hogy kicsoda?!-Csattant fel majdem felborítva az asztalt.-Az utolsó zugot is átnézitek! Elég világos voltam Flynn? Príma.
-Na?-Dőlt neki Dean az egyik könyvespolcnak.-Mit mondtak kis talpnyalóid?
-Az egyik emberemnek is nyoma veszett. Pont akkor.
-Az pont nem érdekel.-Crowley megvető pillantással végigmérte a bátyámat.
-Azért ha nem bánod van egy tervem.
*Reagan*
Patrick teljes nyugalommal húzta végig a kés hegyét a combomon,ezzel újabb véres patakot kreálva. Fájdalmas nyögésemre csak elmosolyodott és újabb vágásokat ejtett az oldalamon és a vállamtól kezdve a kézfejemig.
-Érzed már? Ennél ezerszer rosszabbat éltünk át az apád miatt. Te pedig azt hiszed,majd itt lehetsz valaki ha már embernek megbuktál?
-Miért nem ölsz meg?-Erőt vettem magamon és feljebb emeltem a fejem az orvosi székbe,hogy a szemébe nézhessek.
-Csak nem hitted,hogy megadom neked azt az örömöt?-Nevetett fel megint és belém vágott a kulcscsontom felett.
-Hol vagyunk?
-A purgatórium egy távoleső kis zugában. Úgyhogy sikíthatsz is ha akarsz. Senki sem hall.-Váratlanul újabb démon lépett be a szobába,akit nem ismertem.
-Crowley tud a ribancról és rólad.-Hadarta a barna hajú,fekete szemű fickó.
-Mennyit?
-Hogy egyszerre tűntetek el. Spencer üzente,hogy most titeket keres. Szerintem menj vissza.
-Nem hagyom itt a csajt.
-Mi baja lenne? Maximum elvérzik.
-Nem.-Előhalászott a zsebéből egy telefont és sietve magamra hagyott,a másik démon szorosan követte. Remegve körbepásztáztam a helyet valami hozzám közel eső éles tárgyhoz,de Patrick mindent gondosan elpakolt mellőlem. Elfordítottam a fejem és összeszorított fogakkal koncentráltam fém tálcán heverő véres szikére. A tárgy megremegett,majd bizonytalanul elkezdett felém araszolni a levegőben. A szívem a torkomban dobogott ahogy átvágtam vele a csuklómat szorító bőrpántokat. Szédelegve lábra álltam és a következő szoba felé vettem az irányt. Útközben sikeresen meglöktem egy kupac törmeléket,amire Patrick is felfigyelt.
Hallottam ahogy sorra trappolja végig a romos szobákat és folyosókat utánam.
-Add fel Reagan,ezt a csatát elvesztetted.-Fújtatta egyre közelebbről. Nekidőltem a koszos falnak és próbáltam némi oxigént préselni a tüdőmbe. A legmélyebb seb a combomon volt,amib továbbra is szivárgott a vér. Patrick léptei pedig újra vészesen közelről hallatszodtak. A legközelebbi ablakhoz vonszoltam magam és lepillantottam. Tíz méter magasan biztos voltam. Lélegzet visszafojtva kiléptem a párkányra,majd biztosabb pontok után tapogatózva elkezdtem lefelé mászni a falon. Az utolsó három méteren ugrottam. Felszisszentem ahogy földet értem,bár az adrenalin valamelyest elnyomta a fájdalmat.-Ha nem én öllek meg akkor majd elvérzel itt egyedül.-Fogalmam sem volt honnan szól. Erőt véve magamon futásnak eredtem,folyamatosan hátra kémlelve. Néhány kilométer után nem hallottam magam mögött a lépései zaját. Levegő után kapkodva megálltam. A lábaim zsibbadtak és rázott a hideg. Nekivetettem a hátam egy fatörzsnek,majd a földre rogytam. Egyre nehezebb volt nyitva tartanom a szemem,amikor váratlanul valami hozzám ért. Elsőre olyan volt mint amikor a napsugár végigcirógatja az ember arcát. Azonban ez annál sokkal fényesebb volt. Mereven bámultam a fényes alakot,ami egyszerre volt riasztó és hívogató ahogy körbeölelt. Elmondhatatlan nyugalom áradt szét bennem ahogy valami elmondhatatlan puha dolog simogatta körbe a meztelen karjaimat. Engedtem és behunytam a szemem. Könnyűnek éreztem magam és nem éreztem sem a hideget,sem a fájdalmat. Az agyam lassanként kizárt mindent,én pedig belesüppedtem a már-már álomszerű varázsos érzésbe.
*Dean*
-Nem hiszem el,hogy a te terved alapján dolgozunk.-Pillantottam Crowleyra.-Már eltelt egy óra.
-Nyugalom mókus.-Intett le hűvösen.-Működni fog. Ismerem a dolgozóim. És Reagant is.-Felkelt a székről és mégegyszer végigfuttatta rajtunk a szemét.-A ti oldalatokról is garantált a profizmus. Úghogy ha most megbocsájtotok,el kell intéznem a rám eső részt.