The other half {Befejezett}

Tizennegyedik

*Reagan*
A szokásos ébresztőm hangjára keltem,ám mikor kinyitottam a szemem,egy percre levert a víz. A Washingtoni kopott motelszoba helyett a saját Sharon Springs-i otthonom ágyában voltam.
Azonnal kipattantam az ágyból és a telefonom után nyúltam.
-Kettőezer-tíz áprilisa?-Kérdeztem hangosan. Mi a franc! Kettőezer-tizenegynek kellene lennie! Oké Reagan lélegezz,felhívod Samet és Deant és ők majd segítenek. Megnyitottam a telefonkönyvet,mire jött a második sokk. Az évre való tekintettel a telefonszámaim mindössze az osztálytársaimból és barátaimból állt. Halkan szitkozódva bepötyögtem a számsort,de a rohadt női hang földöntúli nyugodtsággal búgta a fülembe,hogy ilyen előfizető márpedig nincsen. Bassza meg.
-Kincsem el fogsz késni!-Hallatszott apa hangja lentről.
-Egy pillanat!-Kiabáltam vissza olyan magabiztosan amennyire csak tudtam. Valami kurvára nincs rendben. Magamra rángattam a ruháimat,majd a hátamra kaptam a táskám.
-Akkor elmegyek Texasba amiatt a vérfarkas miatt. Sietek haza.-Apa menetkészen ácsorgott a nappali közepén.
-Príma.-Nyögtem idegesen.
-Minden rendben?-Kérdezte ahogy a cipőmet húztam.-Idegesnek tűnsz.
-Minden rendben.-Füllentettem és a garázsba vonultam a kocsimért. A Sharon Springs-i művészeti gimi idegennek hatott,ahogy beléptem az aulába. Mindenhol diákok tolongtak,sokan olyanok akiket táncról ismertem,illetve az osztálytársaim. Lehajtott fejjel siettem be a könyvtárba és ledobtam magam az egyik legeldugottabb asztalhoz. Adtam magamnak pár perc pihenőt,majd az összes tudományos könyvet egy csinos toronyba raktam és nekiláttam a kivégzésüknek. Már épp kezdtem feladni a reményt,amikor ismerős hang ütötte meg a fülem. Felpillantottam az aktuális olvasmányomból és azonnal kiszúrtam az öltönyt viselő Samet és Deant,ahogy a könyvtárosnőt faggatják a hollétemről.
-Itt vagyok!-Integettem az irányukba,mire azonnal hozzám siettek.-Srácok itt valami nem oké.-Bámultam rájuk kétségbeesetten.-Tegnap este még Washingtonban feküdtem le,ma reggel viszont otthon keltem és...
-Mi egy motelben.-Válaszolt Dean morcosan.
-Egy évet visszajöttünk...megint gimnazista vagyok!
-Ja. Lenyomoztuk hova jársz,de ember, ide nehezebb bejutni mint Molly Hudson bugyijába...
-Ki az a Molly Hudson?
-Egy csaj volt amikor én voltam gimis. Állatian nézett ki de az apja pap volt és...
-Csak nekem ismerős ez a helyzet?-Kérdezte Sam rosszallóan a testvérére pillantva.
-Hogy egy tízből tizes csaj vallálos mint állat? Nem.
-Dean megtennéd,hogy a problémára koncentrálsz?
-Ja...ha Gabrielre gondolsz az lehetetlen. Láttuk meghalni.
-Felvilágosítana valaki,hogy ki az a Gabriel?-Szóltam közbe idegesen,mire Sam csak bólintott.
-Gabriel egy angyal aki...
-Egy seggfej angyal.-Szúrta közbe Dean. Épp válaszolni akartam amikor megcsörrent a telefonom.
-Igen?-Vettem fel a készüléket,mire a másik oldalon azonnal meghallottam a Nora hangját,akivel egy tánccsoportba jártam.
-Reagan merre vagy? Reggel láttak bejönni de nem voltál órán. Táncra ugye jössz?
-Nora figyelj...
-Ne csináld már! Ma kapjuk meg a listát,hogy ki hanyadikként lép fel a holnapi gálán!
-Oké,sietek.-Sóhajtva bámultam a két férfire velem szemben.-Kezdődik a tánc órám.
-Na látod?-Fordult Dean diadalmasan az öccséhez.-Te meg még leszóltál,hogy nem mert biztos festeget.
-Mi lenne ha ti megkeresnétek ezt a Gabrielt,én meg elmennék táncra?
-Rendben.-Sam a telefonja kijelzőjére pillantott.-Mikor végzel?
-Egy óra múlva.
-Találkozunk a parkolóban.
-Értve.-Gyorsan átsiettem az iskola tánctermébe,ahol az öltözőben azonnal az egyik barátnőm,Esther ugrott a nyakamba.
-Reagan már azt hittem nem is jössz!
-Esther te élsz?-Meredtem rá halálra váltan mire felnevetett.
-Én sem hiszem el,hogy egy ilyen hosszú héten még ez lehetséges,de igen.
-Hát persze.-Motyogtam magam elé és sebesen átöltöztem egy fekete leggingsbe és egy egyszerű szürke pólóba. A terembe érve azonnal feltűnt,hogy Mrs. Moore helyett egy tréningruhába öltözött pasas támaszkodik a hosszú tükrös falra szerelt korlátnak és magyaráz a csoport tagjainak. Hosszúkás,kerek állban végződő arcát aranybarna hullámos hajkorona keretezte,amit gondosan a tarkójára fésült. Mikor észrevett,villantott rám egy csibészes mosolyt és intett,hogy üljek a többiek közé.
-Ki ez?-Suttogtam oda Esthernek,aki vigyorogva vállat vont.
-Csak azt tudom,hogy Mrs. Moore-t helyettesíti pár napig. De igazából amíg ilyen helyes nem is érdekel.
-Szóval!-Lökte el magát a korláttól az idegen.-A nevem Mr Winston,de hívjatok nyugodtan Gabe-nek.-Gyanakodva követtem a tekintetemmel,ahogy a terem sarkába sietett és felkapott onnan egy dossziét.-Itt van a holnapi sorrend,a számotok és miden egyéb. Van kérdés?-Kérdezte összecsapva a tenyerét miután mindenkinek kiosztotta a papírját.-Reagan gond van?-Összerezzentem a nevem a hallatán és felnéztem Gabe-re.
-Nem emlékszem,hogy ezt a dalt választottam volna ki anno Mrs. Moore-ral.-Válaszoltam a megfelelő sorra bökve,ahol vastag fekete betűkkel Sia Alive-ja virított.
-Megértem. Elég stresszes lehet most neked. Szólót táncolni annyi ember előtt...
-Bocsánat,kimehetek egy percre?
-Csak nyugodtan.-Mosolygott rám,majd összecsapta a kezét.-Jól van csajok,bemelegítés!
**************
-Biztos vagy benne,hogy ő lesz az?-Kérdezte Sam két ásítás között kibámulva az Impalából.
-Biztos.-Vágtam rá.-Mégis miért ment volna el a tánctanárom bárhova is a gála előtt egy nappal? Ráadásul Gabe?? Ugyan már!
-Ott van!-Bökött előlre Dean és szó nélkül kiugrott a kocsiból. Este hat lehetett és a gyér világításban csak az iskola falán láttam ahogy az árnyéka a másik férfi árnyékára veti magát. Mikor Sammel beértük őket,Gabe szélesen elvigyorodott.
-Áh végre együtt az öngyilkos osztag!
-Mi a francot művelsz Gabriel?-Mordult rá Dean és továbbra is erősen a falnak szorította az angyalt.
-Teljesítem amit Regan kért,miután a testvéreim úgy fest tesznek rá mi van idelenn.-Forgatta meg a szemét unottan.-Ja,meg szórakozom.
-Halottnak kéne lenned.
-Kéne!-Mutatott rá.-De nem vagyok! Amit ti láttatok meghalni az csak egy másolat volt. De milyen klassz másolat!
-Én nem kértem semmit.-Szóltam közbe idegesen.-Vigyél vissza a jelenbe!
-Ne már kislány!-Tárta szét a karjait.-Mindkettem tudjuk melyik nap előestéje ez. A fényes karrier előtt álló Esther Ericksent a fellépése előtt nem sokkal meggyilkolták.-Idézte az akkori újságok szallagcímét.-Az a fránya démon mi?
-Ha időben észreveszem megmenthettem volna...
-Pontosan! Most pedig megteheted.
-Szóval már jótékonykodsz?-Eresztett meg Dean egy erőltetett mosolyt.
-Fogjuk rá. De azért elég szórakoztatóak voltatok ahogy próbáltatok rájönni mi történt veletek. De ha ennyire nem tetszik,természetesen visszadobhatlak titeket a jelenbe.-Sóhajtotta és felemelte a kezét,de félbe szakítottam.
-Holnapig maradok. Legalábbis én.
-Mi is.-Vágta rá Sam.
-Ez a beszéd!-Gabriel kibontakozott Dean szorításából és eltűnt.
***********
-Dean figyelsz te rám?-Vetettem szemrehányó pillantást az említettre ahogy a suli színháztermének pihenőjében várakoztunk.
-Hogy mi?-Kapta rám a fejét egy csapat tornadresszes lányról.
-Sam írt,hogy megvan ki a démon.-Emeltem fel a mobilom.-Meglocsolta szentelt vízzel,de bejutott ide.
-Itt is elkapjuk.-Válaszolta nyugodtan,majd még mondani akart valamit,de a hangosbemondó félbe szakította. Engem vártak színpadra.
-A francba.-Motyogtam magam elé.-El kell tűnnöm.-Már késő volt. Esther kiszúrt a tömegben és elkapta a karomat,majd Deannel nem törődve a színpadra lökött. Meghajoltam és görcsösen próbáltam összeimprovizálni egy koreográfiát. A fene se gondolta,hogy tényleg táncolni fogok. Vettem egy mély levegőt és átadtam magam a zenének. Minden fájdalmam,energiám beletettem,ahogy régen is. Éppen egy cigánykerékből egyenesedtem ki amikor megláttam Samet és Deant ahogy egy húsz év körüli izmos szőke srácot üldöznek. A démon megadta a módját. A következő pillanatban a színpadra vágtatott,nyomában a Winchesterekkel. Kecsesen kikerültem,majd sietve lenyomtam egy hidat a felém rohanó Sammy előtt,aki átugrott rajtam és leteperte a démont,aki kimászott alóla és vissza akart menekülni a színpad mögé de nekiment Deannek. A férfi riadtan konstatálta hova is keveredett,majd elkapta a karom és megpöretett.
-Asszem most rontjuk el a showt.-Súgta a fülembe.
-Ez mostantól a show része.-Susogtam vissza és ellöktem magamtól,majd a színpad másik felébe futottam. Sam közben lekevert egyet a démonnak aki felém esett,majd elkapta a lábamat. Szándékosan térdre estem és hagytam hogy húzzon egy darabig,majd egy erős rúgással kiszabadultam és egy ugrással zártam a mutatványt. Újra felém lendült a Winchesterekkel a nyomában,mire feléjük nyúltam és némi erőt bevetve a másik irányba taszítottam őket. Mindhárman hanyatt vágódtak, Dean pedig a démonra hemperedett,hogy az ne léphessen meg. A dal a végéhez közeledett,így a példájukat követve a padlóra feküdtem. Behunytam a szemem és vártam a fújolást,de semmi ilyen nem történt. Mindenki tapsolt. Gabriel az első sorban majd megszakadt a röhögéstől. Sam közben felállt és egy kínos meghajlás után Deannel együtt lerángatta a démont a színpadról,én pedig a másik irányba futottam,ahol már Esther várt.
-Reagan ez hatalmas volt!-Ugrott a nyakamba.-Nagy ötlet volt ez a három szexi pasi.
-Igen...köszi.-Nevettem fel kínosan és a testvérek után eredtem. Sam éppen akkor szúrta le a srácot amikor befordultam a sikátorba az iskola melletti sarkon.
-Megcsináltuk.-Sóhajtotta meglepetten.
-Isteni táncosok vagytok.-Nevettem fel Dean vállának dőlve,mire a férfi megforgatta a szemét.
Persze,két sör és Sammy lenyomja a koplett Feet of flames-t. Na keressük meg Gabrielt.-A színházterem továbbra is zsúfolt volt,de az angyal ugyanott ült ahol az előadás alatt. Alíh néhány sornyira voltam tőle amikor valaki megállított. Egy negyvens férfi volt,sötét öltönyben,kifogástalan oldalra fésült hajzattal.
-Miss Hamilton?
-Igen...-Válaszoltam zavartan és közelebb álltam Samhez.
-Gregory Spencer vagyok, a D.A.N.C.E magazintól. Megkell mondjam bámulatos volt a produkciója! Ahogy a háttérben a három férfi a démonait szimbolizálta!-Egy percre azt hittem Dean megfullad mellettem ahogy felfogta a hallottakat.-És ahogy maga eljátszott a küzdeni akaró áldozatot! Csodás volt! Teljesen éreztem!
-Nos...köszönöm.-Mosolyodtam el kínosan.-Bocsánat,de sietek.-Azzal a Winchesterekkel a nyomomban letámadtam a színpadi széken ücsörgő angyalt aki épp a produkciókat nézte vissza lassítva,közben persz majd megszakadt a nevetéstől. Sam mellé lépett és kikapta a kezéből a tabletet.
-Oké Gabriel ideje visszacsinálnod a dolgokat.
-Biztos?-Szontyolodott el.-Lehetnék a menedzseretek amíg ezzel az előadással turnéztok.
-Gabriel...-Bámultam rá fenyegetően,ami megtette a hatását.
-Nyugalom! Megígértem. De ne vegyetek rá mérget,hogy nem találkozunk még.-Azzal csettintett egyet,mi pedig újra a Washingtoni penészes falú hotelban voltunk.