The other half {Befejezett}

Kilencedik

Hello girls and boys!
Meghoztam a következő részt,viszont mostanában eléggé összejöttek nekem a dolgok,valamint itt a sulikezdés is,így előfordulhat,hogy nem lesznek olyan gyakran részek. De azért megpróbálom minél kevesebb szünettel.
Csak ennyit akartam. :) Jó olvasát,hagyjatok nyomot magatok után,legyetek jók,de ne nagyon és éljétek túl az első napot. :)
Love ya all: Forest

*Dean*
-Utoljára kérdezem.-Hajoltam le szemmagasságba a székbe kötözött démon férfihez.-Hol van Reagan Hamilton?
-Utoljára mondom Winchester,hogy nem tudom.-Válaszolta és egy adag vért köpött a padlóra. Felvettem a késem az asztalról és végighúztam a mellkasán,mire fájdalmában felordított.
-Biztos?
-Képzeld.-Zihálta.-Crowley nem avatja be a csicskásait a dolgaiba.
-Látod mégis mondtál valami hasznosat.-Mosolyogtam rá és tövig toltam a kést a testében,majd lesiettem Samhez az olvasóterembe.
-Mondott valamit?-Kérdezte fel sem nézve a laptopból.
-Crowley benne van.-Morogtam.-Cast elérted?
-Nem. Azóta,hogy mondta mi van,nem.
-Gondolod,hogy ő meg Reagan....?
-Fogalmam sincs. Mondjuk nem számít most. Beszélnünk kell Crowleyval és ott az az ügy is Iowaban.
-Tudom...
-Akkor kezdj pakolni.
*Reagan*
Crowley biztosra akart velem menni az fix. Egészen Skóciáig küldött egy Chester nevű démonhoz,aki katonákat megszégyenítő kiképzésben részesített,megtanította,hogy miként használjam a képességeim.
A reggeli szokásos futásom a part mentén a végéhez közeledett. Felkanyarodtam a keskeny földes úton az emelkedőre amelyen Chester háza állt és kicsit kifújtam magam. Még korán volt, és őszhöz képest is hűvös,így a partot sem lepték el túristák. Két gyilkos eddzés között szívesen figyeltem őket,bár Chester szerint unalmas volt. Nem ítéltem el miatta. Túl rég volt démon,hogy emlékezzen az emberi életére. Én viszont nagyon emberi voltam. Valahányszor rájuk néztem,eszembe jutott Sam és Dean, egy pár láttán Cas. Ha normális lettem volna,talán még lehetetr volna valami. Persze visszamehettem volna hozzájuk,de egy részem azt súgta nem kell. Így is megmaradok vadásznak és nem sodrok bajba senkit. Elszakítottam a tekintetem a víztől és a házba csörtettem,ahol már Chester várt.
-Crowley hívott. Látni akar.
-Most?-Nyögtem fel. Azért mégsem mutatkozok a pokol királya előtt futós nadrágban meg sportmelltartóban.
-Nem tudom. De ha arra jársz,pusszantom a faterod.-Vigyorodott el,mire meglegyintettem az iPod-om fülhallgatójával és a szobámba siettem. Csak egy háló volt,de Chester simán átadta,tekintve,hogy soha nem volt szüksége rá. Gyorsan lezuhanyoztam és gyors pillantást vetettem magamra a tükörben. Soha nem voltam kövér,vagy éppenséggel sovány,de mióta lett egy démoni trénerem,határozottan izmosodtam. Felvettem egy egyszerű fekete pólót és egy farmert,majd belebújtam a bakancsomba.
-Akkor elmentem!-Kiabáltam le a földszintre Chesternek.
-Jó szórakozást! Aztán szégyent ne hozz a kiképződre.
-Semmiképp.-Ígértem és a következő pillanatban már Crowley trónterme előtt ácsorogtam. Páran megnéztek,amíg végigmentem a démonok között,de már nem foglalkoztam vele. Nem azért vagyok itt,hogy tea partikat tartsunk. Kopogás nélkül nyitottam be a terembe ahol csak Crowley és néhány bizalmasa tartózkodott.
-Crowley.-Biccentettem felé és nekidőltem az egyik díszes kőoszlopnak.
-Hello Reagan.-Eresztett meg egy mosolyt és kényelmesen mellém sétált.-Beszéljünk nyugodtabb helyen.
Egy hotelszobába kerültünk,abból is a legpuccosabba.
-Te aztán kitettél magadért.-Kémleltem körbe elsimerően.-Hol vagyunk?
-Iowaban kedves. Lenne itt némi elintéznivaló. Gondoltam olyanra bízom aki biztos nem baltázza el nekem.
-Komolyan hangzik...
-Csak pár áruló..idő előtt begyűjtött lelkek...ilyesmi.-Legyintett.-De menniük kell.
-Mennyien vannak?
-Négyről tudok.
-Tudod...nem azért,de azt hiszem félre ismertelek.
-Valóban?-Huppant le az egyik székbe és a dohányzóasztalon levő whiskey után nyúlt.
-Mármint ez az alkus dolog...
-Az üzlet az üzlet Reagan. Én meg üzletember. És betartom a feltételeket. Ha ügyfeleket akarok nem lehetek felelőtlen.
-Jogos.
-Azt próbáld fel.-Bökött egy fekete csomagra ami a kanapén pihent.
-Ruha?-Meredtem rá.-Nekem van...
-A dolgozóim egytől egyik elegánsak.-Jelentette ki.-Ez a nyúlott póló meg olyan mintha csöves lennél.
-Szeretem ezt a pólót...-Motyogtam és a fürdőbe vonultam. Magamra húztam a fekete nadrágot,garbót,karvédőt,az övemet amin a késeim voltak,egy vadonatúj csizmát, csuklyát és egyéb kiegészítőket. Teljes harci díszben caplattam vissza a nappaliba az italát szürcsölgető királyhoz.-Úgy érzem magam mint egy szuperhős vagy nem is tudom.
-Eredeti Calvin Klein.
-Tessék? Neked Calvin Klein tervez.-Meredtem rá hitetlenkedve.
-Szerinted a sikeres embereket a visszadobott aranyhal tette azzá?-Felkelt és egy cetlit nyújtott felém.-Itt van a búvóhelyük. A szálloda garázsában meg van a nevedre egy kocsi.
-Megveregette a vállam és már ott sem volt.
************
Rápillantottam a telefonom kijelzőjére ami este hatot mutatott. Elkértem a recepción a kocsikulcsot és a szobámban magamra húztam a Crowleytól kapott szuperhős hacukát. Egy hátsó lépcsőn át a garázsba siettem és megkerestem a járgányt,amely kiköpött mása volt a Mustang-nak. Az övemre pakoltam a késeim és magahoz vettem a többi fegyverem,majd beletúrtam a kesztyűtartóba ahol megelepetésemre a saját kazettáim lapultak. Elégedetten indítottam el Alice Cooper Poison-jét,majd kihajtottam a főútra.

*Dean*
-Cas tényleg megoldjuk ketten is.-Fordultam hátra az angyalhoz az anyósülésről.
-Nem.-Jelentette ki határozottan.-Azt mondtátok démonok vannak a dolgokban úgyhogy megyek.
-Ahogy akarod.-Sóhajtottam.
Lift hiányában gyalog mentünk fel a második emeleti lakáshoz,ahol Sam azonnal nekiállt a zár feltörésének,ám félúton megállt.
-Hallottátok ezt?
-Semmit.-Ráztam a fejem,mire arrébb állt az útból,én meg az ajtóra tapasztottam a fülem. Odabent már valaki tevékenykedett,az ordításokból ítélve.-Menjetek hátrébb.-A fa hangos reccsenéssel adta meg magát ahogy nekiugrottam. Mindannyian a félhomályos nappliba jutottunk,ahol négy alak hevert a padlón. A harmadik felett egy fekete női alak görnyedt,éppen akkor rántotta ki a kését a mellkasából. Jöttünkre felkapta a fejét és a számszeríját maga előtt tartva ránk meredt. Arcát gondosan eltakarta,de rám villanó kék szempár ismerősnek hatott. Castiel kivált mögűlem és tett egy lépést előlre,de az ismeretlen rá szegezett fegyvere megállította.
-Ott maradsz.-Mordult fenyegetően és elhátrált a teraszig,majd kilépett a sötétbe.
-Mi a pokol!-Iramodtam utána,de már csak a fekete járgányt láttam ahogy csikorgó kerekekkel elporzik a ház előtt.