The other half {Befejezett}

Negyedik

*Reagan*
A nap első sugarai besütöttek a kocsi ablakán,melegen cirógatva az arcom. Morogva felültem az ülésen és szemügyre vettem magam a visszapillantó tükörben. Mint egy jól szituált élőhalott. Az ujjaimmal beletúrtam a hajamba és kiszálltam,hogy kicsit kinyújtózzak. Lehunytam a szemem és a kocsinal dőlve élveztem a csendet amikor valaki megszólalt mellettem.
-Mit ne mondjak rosszul festesz.-Kinyitottam a szemem és a hang irányába fordultam. Az alacsony, negyvenes évei végén járó szövetkabátos pasas oldalra hajtott fejjel tanulmányozott.
-Ismerjük egymást?
-Hivatalosan nem.-Válaszolta és a kezeit a kabátja zsebébe dugva tett felém pár lépést.-De azért tudok ezt-azt.
-Aha.-Idegesen megdörzsöltem az arcom és az autó felé fordultam.-Jót beszélgettünk.
-Legalább meghallgathatnád az ajánlatom.
-Oké...ki a franc maga?
-Üzletember drágám.- A hangja kellemes mély tónusú volt,de nekem mégis egy ravasz róka benyomását keltette aki a mesebeli nyulat hitegeti valamivel,aki jelen esetben én voltam.
-Nem üzletelek.-Vágtam rá és a kilincs után nyúltam,de elkapta a vállam és mire észbe kaptam,már egy kávézó asztalánál ültem a fura pasassal,előttem egy tányéron palacsinta,mellette gőzölgő kávé.
-Kezdjük újra.-Mosolyodott el, és a meglepettségemet figyelmen kívül hagyva felém nyújtotta a kezét az asztal felett.-Crowley vagyok.-A neve azonnal ismerősen csengett,hála a Sammmel és Deannel töltött időnek.
-Az a Crowley? A pokol királya Crowley?
-Személyesen kedvesem.-Bizonytalanul megráztam a kezét,majd kibújtam a mellényemből és magam mellé raktam,majd az asztal alatt megpróbáltam feltűnés nélkül előszedni az angyal tőrt,de kiszúrta.-Látom a Winchesterek kiképeztek Reagan. De én sokkal jobbat ajánlok neked mint örökké a nyomukban loholni.
-Meg kéne ölnöm magát.-Válaszoltam halkan,bár a körülöttünk levők mind el voltak foglalva a maguk dolgával.
-Ugyan. Miért tennéd? Én vagyok az egyetlen aki közelebb juttathat a kérdéseidre várt válaszokhoz.
-Ki vele!-Hajoltam közelebb hozzá.
-Na ezt szeretem.-Elismerően bólintott és közelebb hajolt hozzám.-Erős vagy Reagan,olyan erős amit kár lenne elvesztegetni. Tehát mi lenne ha nekem dolgoznál? Cserébe én elviszlek ahoz aki minden kérdésedet megválaszolja.
-Azt sem tudja...
-Ó dehogynem! Lucifer ott csücsül a ketrecben a pokolban és rád vár.
-Rám?-Hitetlenkedve néztem rá,de az ő arcán nyoma sem volt mosolynak,vagy bármi jelnek arra,hogy csak ugratna.-Honnan tud ezekről?-Kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Odalent mindenki tudott rólad drágám.
-Nem megyek bele.-Jelentettem ki határozottan és felkeltem az asztaltól.
-Én nem erőltetek semmit.-Emelte fel Crowley megadóan a kezeit.-De azért jó ha tudod,hogy a kis barátaid, a Winchesterek, bármikor képesek lesznek megölni a kis incidensed után. Nekik nem leszel más,csak egy szörny a sok közül akikre vadásznak. Örültem kisasszony.-Mosolyogva felém biccentett,majd eltűnt.
A szavai ott csengtek a fülemben. Csak egy szörny a sok közül.
*Dean*
Cas kifejezéstelen arccal ácsorgott az asztalom mellett.
-Miért hívtál?
-Elő tudod keríteni Reagant?-Kérdezte Sam felpillantva a laptopjából.
-Sam nem hinném,hogy...
-Az Istenért Cas!-Talán a kelleténél erősebben vágtam oda a sörös üvegem az asztalhoz.-Meg tudod csinálni vagy nem?!
-Képes vagyok rá Dean,de...
-Akkor?-Az angyal egy hosszú pillanatig az arcom tanulmányozta,majd aprót bólintott.
-Ahogy akarod.
*Reagan*
-Szent szar Cas!-Mordultam fel ahogy az említett megjelent mellettem a park ütött-kopott padján.
-Most elviszlek innen.-Közölte minden bevezető nélkül és a homlokomra nyomta a mutató és a középső ujját.
-Hé hé hé!-Felpattantam mellőle és idegesen a hajamba túrtam.-Midenki azt hiszi,hogy kedvére teleportálgathat?!
-Nem jókedvemben vagyok itt Reagan. Dean akarta,hogy keresselek meg.
-Szóval az senkit nem érdekel,hogy én mit akarok,neked meg csak egy probléma vagyok.
-Nem.-Látszott,hogy erősen küzd a zavarával.-Hibás vagyok amiért nem láttam előre mi fog történni. De a mennyekben háború van és így elég nehéz bármi vagy bárki után kutatnom.
-Bocs.-Motyogtam.-De nem mehetek vissza.-Cas rám emelte a tekintetét,amitől pedig én jöttem zavarba. Esküszöm mintha azokkal szemekkel a lelkem mélyéig látott volna.
-Miért?
-Mert egy szörny vagyok Castiel!-Fakadtam ki.-Mindenkinek jobb ha távol vagyok.
-Egyelőre semmi nem bizonyítja,hogy az lennél.
-Béna vagy a bíztatásban ugye tudod?
-Velem kell jönnöd.
-Miért tenném?-Kérdeztem lemondóan.-Nem kellek oda.
-De igen.-Időt sem hagyott hogy folytathassam,a kék szempár továbbra is fogva tartotta az enyémet.-Te is családtag vagy.
-Mi?-Kezdtem azt hinni,hogy Castiel megzakkant.
-Dean mondta. Elsőre én sem értettem de...-Hírtelen mellém lépett és a újra a homlokomra nyomta az ujjait. Megint elugrottam,de későn. A fű helyett valami márvány padlón ültem seggre.
-Cas?-Felálltam és körbe fordultam a helységben. Az egész leginkább egy elegáns könyvtárra hasonlított. A sötét kőpadlós terem miden falára jutott egy könyvespolc,középen sorban asztalok helyezkedtek el olvasólámpával,a felső emeletei körfolyosót díszes korlát díszítette,ami a levezető lépcsőn is folytatódott. Vettem egy mély levegőt és a kezemet az angyal tőr markolatán tartva ráléptem az első lépcsőfokra.
-Reagan?-Sam hangjára majdnem el is vágódtam. Sebesen megpördültem a tengelyem körül és felemeltem a kezeim.
-Légyszi ne lőlj ne nem direkt jöttem vissza csak...-Két lépéssel mellettem termett és szorosan magához ölelt,nem sokkal ezután Dean is elő került,aki szintén megajándékozott egy folytogató öleléssel. Fél órával később pedig már immán tisztán,Sam egyik ingjében ücsörögtem az olvasóteremben és durván tizenkét óra után végre jutattam a szervezetemnek némi ételt. A srácok közben elmesélték,hogy már egy ideje járnak ebbe a luxus bunkerbe,ami valamikor egy csapat tudósféle rejtekhelyéül szolgált.-Nem semmi.-Bólintottam elismerően.-Csoda,hogy egy ilyen szörnyet beengedtek ide mint én.
-Na jó.-Dean felállt az öccse mellől és két kézzel az asztalon támaszkodva hozzám hajolt.-Eszedbe ne jusson ilyesmit gondolni megértetted? Oké,most valami nem kóser veled,de megoldjuk! Ahogy apád is meglesz. Cast is ráállítottuk.
-Világos.-Nyögtem megszeppenve,mire bólintott.
-Klassz. Hozok még sört.-Felmarkolta az Impala kulcsait és a kabátját,majd elviharzott.