The other half {Befejezett}

Nyolcadik

*Sam*
-Biztos vagy benne,hogy csak így lelépünk amíg alszik?-Dean felsóhajtott és megdörzsölte az orrnyergét.
-Szemét húzás,belátom. De az Istenért,nem furikázhatunk egy időzített bomba csajjal!
-Tudja uralni...
-Azt észre vettem.-Eresztett meg egy szarkasztikus mosolyt.-De mindegy,ez nem normális. Elmegyünk Bobby házához hátha van valami könyve.
-Miről?-Tártam szét a karom.-Azt sem tudjuk mit keresünk!
-De igen. Támpontot.-A kocsiban megvárlak.
*Reagan*
Ahogy meghallottam Sam lépteit,felpattantam az ajtó mellől és a szobámba futottam. Az utolsó pillanatban vetődtem be az ágyba és hunytam le a szemem,mielőtt belépett volna. A parketta halk reccsenésekkel jelezte,hogy közelebb lépett hozzám. Kiengedett egy halk sóhajt,majd elsöpört néhány tincset az arcomból,megigazgatta a takarómat és távozott. Azonnal felültem és pár percig csak meredtem magam elé,immár nem törődve a könnyeimmel. Crowleynak igaza volt. Dean úgy viselkedik mintha egy kibaszott szörny lennék,semmi más. A fürdőszobába vonultam és a tükörképemre meredtem. Gyűlöltem aki visszanézett. Ordítani akartam. Felkaptam a mosdó szélén levő dezodort és a tükörbe vágtam,majd a polcon lévő olló után nyúltam. Vadul kaszabolni kezdtem a tincseim,nem törődve vele,hogy közben az ujjaimba is belekaptam. Fogalmam sincs mikor került elő,egyszer csak ott volt. Mögém lépett és óvatosan kivette a kezemből az ollót.
-Cas hagyj békén.-Motyogtam a kezeimet bámulva,mire magához ölelt. A pillanatnyi meglepődés után újra kitört belőlem a sírás. Fogalma sem lehetett róla mennyire vágytam rá,hogy valaki ezt tegye.
-Mit műveltél?-Kérdezte döbbenten.-Ujjai végigsiklottak a fülemen ahogy a hajamat vizsgálgatta.
-Nem számít. Semmi sem.
-Ez nem...
-Dehogynem!-Csattantam fel.-Felfogtam oké!? Az életem szar! Az anyámat sosem ismertem,az apán valószínű halott,a két barátom szörnynek hisz,amit kezdek elhinni,szerelmes vagyok egy kibaszott angyalba....-Azonnal megbántam,amint kimondtam.-Felejtsd el.-Heves mozdulatokkal kikerültem a hallottakat emésztgető angyalt és felmarkoltam a bőrdzsekimet és a táskámat.
-Bármire készülsz...
-Nyugi.-Fordultam felé.-Senkinek nem lesz baja Cas. Csak hagyj elmenni.
-Hová?
-Mondd,meg Samnek és Deannek,hogy hiányozni fognak.-Tértem ki a válasz elől. Kisiettem a szobából és kölcsönvéve néhány dolgot Deantől,a kijárat fele vettem az irányt,de Cas előttem termett.
-Sajnálom Reagan,de nem hagyhatom,hogy elmenj.-Lassú mozdultattal a kabátomba rejtett angyaltőrért nyúltam és Cas orra allá dugtam.
-Nem akarom használni. Esküszöm. Engedj.-Nagyjából két percig fogva tartotta a tekintetem. A kék szemekben sajnálatot,félelmet és szomorúságot véltem felfedezni. Nem szólt semmit,csak eltűnt. Szaggatottan beszívtam a levegőt és a szabadba siettem. Felszaladtam a bunker melletti erdős hegyoldalon,majd a bunkerből kölcsönvett tálba dobáltam a szükséges dolgokat. Elővettem a zsebkésem és egy kisebb vágást ejtettem a tenyeremen,a sebből szivárgó vért pedig a többi dologhoz csorgattam.
-Micsoda meglepetés Miss Hamilton.-Csendült fel mögöttem a férfi már már bársonyosan mély hangja,az eltéveszthetetlen brit akcentussal fűszerezve.-Miben lehetek a szolgálatodra.
-Crowley.-Eresztettem meg egy erőltetett mosolyt.-Segíteni fogsz nekem.
-Valóban?-Kérdezte félre billentett fejjel.
-Pontosan.-Válaszoltam és közelebb léptem hozzá.-Elviszel engem Luciferhez,cserébe pedig neked dolgozok. Ezt nem hagyhatod ki.-Suttogtam a fülébe amikor a háta mögé kerültem.
-Nos ebben igazad van kedvesem.-Mosolygott rám jobbját a vállamra téve.
Reflexből behunytam a szemem,mint mindíg amikor valaki ezt csinálta velem. Mikor megint kinyitottam,egy sötét helyen ácsorogtunk. A talaj homokos volt,minden irányban a sötétbe veszett,így fogalmam sem volt merre van a vége,amennyiben volt neki. Crowley halkan csettintett egyet,mire a távolabb álló fáklyák kigyulladtak.
-Mi ez a hely?-Pillantottam a férfire gyanakodva.
-A pokol drágám. Helyesbítek,egy része. Jó beszélgetést.-Bökött a fáklyák irányába. Ökölbe szorult kezekkel lépkedtem a gyér fényben egészen egy ketrecig,aminek a közepén ott állt ő maga. Tett egy lépést a rács felé és szélesen rám mosolygott.
-Reagan! El sem hiszed mekkora öröm itt látni téged. Annyi de annyi...
-Mi a francot műveltél a családommal Lucifer?-Sziszegtem közel hajolva hozzá.
-Szólits csak apunak szivem.-Mutató ujjával jàtékosan meglegyintette az orrom hegyét.
-Válaszolj!-Magam is meglepődtem a saját rideg és parancsoló hanghordozásomon.
-Ahogy akarod.-Széttárta a karjait és tett egy kört a ketrecben.-Szóval minden úgy kezdődött,hogy ez a kóceráj még az enyém volt!-Emelte fel a hangját kicsit talán sértetten. Biztoa voltam benne,hogy ezt Crowleynak címezte.-Én pedig gondoskodni akartam egy örökösről. Tudod,ha esetleg megunnám itt és leruccannék Hawaii-ra vagy ilyesmi. Mármost,adott volt a te anyád,aki egy gyönyörű asszony volt.-Vigyorgott rám,mire a legszívesebben megfolytottam volna.
-Tovább!
-Le sem tagadhatlak.-Gyügyögte nevetve.-Szóval igen,anyád egy csodás nő volt,de ott volt az apád is. Szóval,kicsit kibéreltem őt amíg ...
-Te mocskos szemét...
-Többek közt. De csak,hogy tudd. Anyád halála nem az én művem volt. A nevelőapád,na őt én passzoltam el. Jó arc volt,de vadász. Azokat meg itt senki nem kedveli.-Visszanyeltem a könnyeim és a szemébe néztem.
-Remélem boldog vagy,hogy mident tönkre tettél.
-Ne mondd ezt.-Szontyolodott el.-Csak ki kell engedned innen és együtt uralkodhatunk itt. Apa és lánya. Szerintem jól hangzik.
-Tudod mi hangzik szerintem jól?-Kérdeztem mosolyogva,bár a hangom remegett a dühtől.-Hagylak itt rohadni az idők végezetéig vagy akár tovább,nem érdekel! Elmegyek innen és segítek Crowleynak.-Lucifer arca azonnal elkomorult.
-Nem teheted.-Motyogta.-Mégis mit képzelsz!? Crowley nem más mint egy egyszerű keresztúti söpredék!
-Mondja az aki egy ketrecben kuporog.-Vicsorogtam rá és megfordultam. Makacsul letöröltem a könnyeim és nem törődve a szavakkal amiket utánam kiabált,visszasiettem Crowleyhoz.
-Köszöntél apucinak?
-Kedvem lenne kinyírni valakit.-Mordultam fel és belerúgtam a homokba.
-Nos.-Eresztett meg egy halvány mosolyt.-Ez megoldható.