The other half {Befejezett}

Tizenkettedik

Hello! Kicsit talán soká,de meghoztam az új részt. 😊
Remélem a következőt hamarabb fel tudom majd rakni és nyugodtabban tudok vele foglalkozni. Csak hát itt van a suli meg a családi dolgok...Na jó nem mentegetőzök. 😆
Ja!
A villamoson sunyiban a képernyőmet bámuló hölgynek üzenném innen is,hogy állati nyomasztó volt így utazni és írni...xD
Na mindegy...
Jó olvasást! ^^

*Reagan*
A saját ágyamban ébredtem és nem éreztem semmit. Mármint fájdalmat. Meglepetten néztem végig a karjaim, a takaró alá is benéztem. Mindenem rendben volt,sehol egy vágás vagy horzsolás, a ruháim sehol,pusztán a fehérneműm volt rajtam.
Felkeltem és magamra kaptam a köntösöm,majd a két Winchestert szólongatva elindultam a földszint irányába. Lábujjhegyen osontam az olvasóterembe ahol a két testvér veszekedett valamin. Jöttömre azonnal letámadtak. Sam szorosan magához ölelt,majd tovább passzolt Deannek,aki látszólag próbált nem bőgni.
-Van róla fogalmad mennyire megijesztettél minket?-Kérdezte remegő hangon.
-Nem akartam...-Motyogtam mellkasába a könnyeimmel küszködve.-Azt hittem ha lelépek akkor nyugi lesz...
-Egy frászt.-Morogta.-Nyugodtabb vagyok ha itt vagy.-Eltolt magától és végig pillantott rajtam.-Cas szépen rendbe tett.
-Cas?-Bámultam rá hitetlenkedve.-Oké. Mi történt pontosan?-Intett,hogy üljek le,majd Sammel elmesélték az egész sztorit. Crowley elég jól kiismerhetett ha tudta,hogy amíg Patrick-el ordibál telefonon én majd megszökök.
-Aztán Castiel visszahozott.-Fejezte be Dean.
-Ő miért nincs itt?-Kérdeztem kissé csalódottan.
-Crowley után ment Patrickért azt hiszem. Gondolom ha ideje engedi benéz.-Aha. Egy frászt. Hetek teltek el és Cas semmi életjelet nem adott,ami csalódottsággal töltött el. Egyfelől szerettem volna megköszönni neki amit értem tett,fel akartam tenni egy rakat kérdést és beszélgetni akartam vele amíg egyedül dekkoltam a bukerben,mivel Sam és Dean valami vérfarkast üldöztek,de engem nem voltak hajlandóak magukkal vinni,mondván kijár nekem a pihenés. Amit élveztem is. De nem egyedül. A gondolkodásból a telefonom csörgése zökkentett ki. Unottan a készülék után nyúltam és meglepve konstatáltam,hogy valaki 666-os telefonszámmal hív.
-Nem veszek semmit.-Szóltam a hívó félnek mire ismerős nevetést kaptam válaszul.
-Pedig megellett egy pokolkutya. Helyes kis porontyai vannak.
-Crowley?
-Mentem volna személyesen,de épp fontos kínoznivalóm van. Tudod,hogy megy ez...
-Várj...neked van a pokolban térerőd?-Kérdeztem megrökönyödve.
-Persze.-Válaszolta,mintha ez olyan egyértelmű lenne.-Múthéten egy masszőrt is szereztem. Arany keze van.
-Az jó...asszem...
-Na és hogy vagy? Cassie összefoltozott?
-Ja. Veled van?
-Már nem. Számomra is érthetetlen de nem kedvel.
-Inkább erre nem mondok semmit...minden esetre köszi a legutóbbit.
-Számomra volt az öröm. Már ami Patrick jutalmát illette.
-Ha máskor is a démonjaidat kell gyilkolni rám számíthatsz.
-A selejtet mindíg felküldöm.-Válaszolta hanyagul.-Jut eszembe! Ha találkozol azzal a szerencsétlen tollas seggűvel...smárold már le végre,vagy esküszöm megszállak és én kapom el egy...
-Viszhall Crowley!-Szakítottam félbe vigyorogva és bontottam a vonalat.
*****************
-Hol van a pite?-Kotorászott Dean értetlenül a boltban vásárolt cuccaim között.-Te nem vettél pitét??
-Nem.
-De miért nem?-Látszólag egy világ omlott össze benne.
-Mert egészségtelen. Ehetnél néha te is salátát mint Sam.
-Úgy érted nyúlkaját?
-Reménytelen vagy.-Sóhajtottam és a szobámba vonultam,ahol legnagyobb meglepetésemre Castiel ácsorgott és a kazetta gyűjteményem tanulmányozta.- Téged is lehet látni?-Kérdeztem leplezve az örömömet.
-Jöttem ahogy tudtam,de a mennyben is volt némi dolgom. Hogy vagy?
-Jól. Hála neked.-Mosolyodtam el.-Csini vagy porhüvely nélkül csak kicsit vedd le a fényerőt.
Egyáltalán minek neked porhüvely ha így is látlak.
-Mert az egyszerű emberek nem tudnak rám nézni. Egy pillantástól is kiégne a szemük.
-Hát meg kell mondjam ez nem hangzik jól.-Fintorodtam el.-Mindegy,csak szeretném megköszönni,hogy megint megmentetted a seggemet...
-Nem kell megköszönnöd.-Belekezdett valami beszédbe az angyalok feladatköréről,de nem igazán fogtam fel a szavait. Sokkal inkább lekötött az arca tanulmányozása.
Most kapd le! Sikkantott a fejemben a kis hang. Mire vársz? Szereted te lökött tyúk!
Megragadtam a ballonkabátja gallérját és magamhoz húzva félénken megcsókoltam,már csak az óvatosság végett,hátha ijedtében elteleportálna. Azonban semmi ilyen nem történt. Kezei a derekamra vándoroltak én pedig a nyaka köré kulcsoltam az enyéimet. Nekinyomott a falnak és hozzám simulva elmélyítette a csókunkat.
-Ezzaz! Cas te Casanova.-A szemem sarkából még láttam ahogy a két Winchester vigyorogva egymás tenyerébe csap majd elrohannak a szobám előtt.
-Annyira gyerekesek vagytok!-Kiabáltam utánuk nevetve,majd Castiel mellkasához bújtam.-Most adok nekik két percet,aztán pillanatragasztót kenünk az összes sörre a hűtőben.