The other half {Befejezett}

Tizedik

*Reagan*
A negyedik démon nő volt,de ennek ellenére úgy vágott bele a talajba mintha valami pankráció szereplői lennénk. Fájdalmasan felnyögtem és a hátamra fordulva tövig a mellkasába vágtam a késemet,mire az ellenfelem egy hörgésbe fulladó sikollyal lefordult rólam. A másik három hímegyed azonnal akcióba lendült. Egyikőjük, egy vörös hosszú hajú viking féle egy a konyhából kiragadott konyhakéssel esett nekem és sikeresen belenyesett a felkaromba,bár nem voltam abban a helyzetben,hogy foglalkozhassak vele. Egy mozdulattal a falnak vágtam és a Crowleytól kapott spéci nyilak egyikével átlőttem a második áldozatom torkát. Társa mindezekre elég hevesen reagált,mélyen a szemembe nézve figyelte ahogy fuldokolni kezdek a kezétől.
-Ennyi volt édesem.-Röhögött fel,ám hírtelen elhallgatott. Valaki határozottan a bejárati ajtó zárjával babrált. Kihasználtam az alkalmat és erőt véve magamon elgáncsoltam majd beledöftem a késem. Az utolsó démont az ablakban kaptam el. Visszarántottam a lábánál és végigbukfenceztünk a padlón. Némi hadakozás után magam alá gyűrtem,feje hangosan koppant a parkettán. Újra felemeltem a kést,amikor a bejárati ajtó hatalmas reccsenéssel betört,én pedig szembe találtam magam Dean kibaszott Winchesterrel,mögötte Sammel és Castiellel. Sebesen beledöftem az alattam heverő testbe és talpra szökkentem, a számszeríjam szorosan magam előtt tartva. Rettegve meredtem a három férfire,mire Castiel kilépett Dean mögűl,folyamatosan engem figyelve. A kék szempár tele volt szomorúsággal amitől majd megszakadt a szívem,de nem leplezhettem le magam.
-Ott maradsz!-Utasítottam talán durvábban mint akartam,majd a menekülőutat jelentő erkély felé vettem az irányt,közben folyamatosan rájuk szegezve az íjamat. Egy csettintéssel a kocsimban teremtem és tövig nyomtam a gázpedált. Crowley egy szóval sem említett ilyesmit...Mindegy. Az egész csak arra volt jó,hogy az egészet munkával nyomtam el. Ha nem az emberek között tevékenykedtem,akkor a purgatóriumban kapdostam el a lázadókat csoportba verődve más démonokkal. Ritkább esetben csak simán Crowleyval lógtam valamilyen bárban.
-Szoktál egyébként aludni is?-Kérdezte az egyik ilyen alkalommal.
-Mivel szükségem van rá.-Bólintottam.-Miért érdekli ez hírtelen a pokol királyát?
-Úgy érzem van olyan jó a kapcsolatunk,hogy észrevegyem ha valami bajod van. Ti emberek nem vagytok jók az érzelmeitek leplezésében.
-Valld be hogy csak megint a fejemben matatsz...-Forgattam meg a szemem.
-Lehet.-Hagyta rám.-Ahogy az is lehet,hogy a viselkedésednek köze van egy tollas balfácánhoz egy koszos kabátban...a többiekről nem is beszélve.
-Túl vagyok rajta.-Jelentettem ki ridegen. Felhajtottam az italom maradékát és felkeltem a pult mellől.-Kimegyek levegőzni.-Odakint mélyeket lélegezve sétálgattam szűk sikátorban amikor neszezést hallottam az egyik konténer mögűl. Kirántottam a késem az övemből,de valaki elkapott hátulról. Szúrást éreztem a nyakamon,majd az egész testemre kiható égető érzést. Nem hallottam mást,csak a saját szívverésem,a közeli lámpa sárga fénye kavarogni kezdett a levegőben,az épületek elfolyni tűntek,majd minden sötétbe borult.
*Sam*
-Hello fiúk.-Crowley kissé gondterhelten ácsorgott a démoncsapdánk kellős közepén.-Hiányoztam?
-Kurvára.-Mordult rá Dean,mire csak sóhajtottam.
-Mit tudsz Reaganről?
-Éreztem,hogy ezt a beszélgetést nem úszom meg.-Forgatta meg a szemét.-De ha annyira tudni akarjátok,én is őt keresem. Ne nézz így Sammy fiú a kedvedért elmagyarázom. Egy jó ideje nekem dolgozik,de két napja nyoma veszett.
-Tőled bárki lelépne.-Legyintett a bátyám.
-Nagy a szád mókus,csak az a baj,hogy nem tudod amit én.
-Valóban?
-Fogadok nem tudtad,hogy a kis Reagan Lucifer lánya,nem mellesleg az egyik legjobb munkaerőm. Gyors és pontos. Tudod milyen nehéz ilyet találni?-Dean pár percig csendben próbálta feldolgozni a hallottakat,majd a kése hegyével Crowley felé bökött.
-Segítesz megtalálni. Aztán ha megvan,leveszed róla a kezed. Megértettél?
-Eddig sem köteleztem semmire Winchester.-Eresztett meg egy gúnyos mosolyt.-Ő választott engem,hogy te ne csinálj be valahányszor használja a képességeit,amivel megjegyzem megmentette a seggeteket. De,válaszolva az utasításodra,mindíg veletek dolgozni.
*Reagan*
Egy sötét helyen tértem magamhoz,de ez nem tartott sokáig. Valaki közvetlen az arcomba kapcsolt egy lámpát. Hunyorogva körbenéztem az elhagyatott kórházi teremnek kinéző helységben,majd egyenesen a felém hajoló férfi arcába bámultam. Ugyan a látásom még homályos volt,de a személyében azonnal felsimertem Crowley egyik tanácsadóját.
-Patrick?-Motyogtam hitetlenkedve a szikár,szőke hajú férfinek.-Mit művelsz?
-Amit már régen kellett volna tennem.-Válaszolt egy eszelős vigyorral és az ágyra szíjazott amin feküdtem.-Lucifer kölykében nem lehet bízni. A királyt hülyítheted aranyom,de engem nem.
-És most?-Kérdeztem a szemébe nézve.-Megölsz?
-Meg.-Hagyta rám.-De előtte szenvedni fogsz.
-Te aztán féltékeny vagy.
-Én még tisztán látok!-Sziszegte és megragadott egy, a sarokban ácsorgó fém asztalt és gondosan elkezdett rá egy táskából kipakolni különböző késeket,fogókat,ki tudja miket. Rettegve behunytam a szemem és vettem egy mély levegőt. Hát valóban meghalok.