The other half {Befejezett}

Prológus

Sziasztok!
Ezúttal egy Supernatural/Odaát témájú sztorit kezdtem el. Remélem elnyeri a tetszéseteket. 😊 Fontosnak tartom megjegyezni,hogy a történet nem feltétlen követi pontosan a sorozatot.
Nem húzom tovább ezt itten,jó olvasást! 😊
Love ya all: Forest

-Megjöttem!-A iskolatáskámat az ebédlőasztalra dobva hallgatóztam,de senki nem válaszolt. A bakancsomat az előszobában hagyva a szobámba vonultam és mindent előkészítettem. Remegő kézzel dobtam a gyufát a kis fa tálba,majd az abból feltörő füstön át köhögve figyeltem a fejleményeket. És valóban,Balthazar annak rendje és módja szerint megjelent, a tőle megszokott negyvenes rocksztár külsővel,hóna alatt egy tál popcornt szorongatva. Utóbbi persze nem volt állandó tartozéka,de a zavart fejével együtt meglehetősen vicces látványt nyújtott. Lassan rám emelte a tekintetét,majd megszólalt:
-Hát ez kínos.
-A fürdőnadrágos eset kínosabb volt.-Rántottam meg a vállam.-Amúgy neked is szia.
-Sose bocsájtom meg,hogy kiragadtál a jakuzzimból.-Mutatott rám.
-Én se,hogy összevizezted a parkettát.
-Nem én idéztem meg magam! Oh erről jut eszembe! Emlékszem mikor először találkoztunk. Apád megmondta,hogy ne szórakozz a dolgaival de persze te...
-Nem azért hívtalak,hogy bájcsevegjünk.
-Hanem?-Egy adag kukoricát tömött a szájába és kényelmesen elhelyezkedett a fotelemben.
-Apa miatt. Azt ígérte maximum egy hét múlva itthon lesz,de semmi.
-Mennyi ideje nem láttad?
-Lassan három hete.
-Lehet elhúzódott az ügy.
-Akkor hívott volna nem?
-Nem tudom. De ha akarod utána nézhetek.
-Nem kell.-Ráztam meg a fejem.- Még odafentről kiszagolják,hogy élsz.
-Nem tegnap játszottam el a halálom.
-Mindegy. Miattam ne kerülj szarba. Majd én megkeresem. Csak gondoltam szólok,nehogy azt hidd felfordultam.
Az angyal összevont szemöldökkel megrázta a fejét.
-Nem hiszem,hogy ez jó ötlet.
-Az se,hogy itt ülök és várom a csodát! Elmegyek Coloradoba!
-Hogyan?-Kérdezte kíváncsian. Kiérződött a hangjából,hogy erősen kételkedik bennem. Valahol persze megértettem. A kemény tizennyolc évemmel és igen gyenge gyakorlattal a vadászatban akarom megkeresni az apámat.
-Hogy érted? Kocsival...
-Tudsz vezetni?
-Tudok.
Sóhajtva keresztbe fonta a karjait a mellén.
-Gyanítom nem tarthatlak vissza.
-Nem.
-Gondoltam...Azért vigyázz magadra kislány.-Halk szárnysuhogás kíséretében eltűnt,én pedig magamra maradtam. Átvágtam a szobán és előkotortam a sporttáskáimat a szekrényem aljáról. Az egyikbe a ruháimat hajtogattam,a többibe ment a só,szentelt víz,kések, csupa olyan dolog amiket apa mindíg itthon hagyott és én tudtam is,hogy kell használni,noha a gyakorlarban szinte soha nem alkalmaztam a tudásomat. Térképpel és némi kajàval meg pénzel a hónom alatt a garàzsba masíroztam és felnyitottam a kocsim csomagtartóját. A 65-ös jobb napokat is megélt musztáng nem épp az általam vágyott álomautó volt,de azért így is menőnek számítottam vele a sulim kilencedikesei körében akik vagy biciklivel jártak vagy a szüleik pakolták ki őket minden reggel a kapu előtt. No persze nem mintha mindez sokat számított volna. Az idősebb diákok csak úgy könyveltek el mint Reagan Hamilton, a lány aki sokat hiányzik,keveset beszél és sose látni a szüleit. Hízelgő...
Helyet foglaltam a kormánynál és egy Green Day kazettát löktem a lejátszóba,majd megnyomtam a garázsajtó távirányítóját és kihajtottam az utcára. Indulás előtt vetettem egy utolsó pillantást a lakásra és egy pillanatra megesküdtem volna,hogy Balthazar-t láttam az ablakomban ahogy engem figyel.
-Nem most kéne megkattanni.-Mormogtam magamnak és a gázra tapostam.