Váratlan változások (BEFEJEZETT)

88.rész

-Jó napot!-köszönt anya, ahogy belépett az árvaházba, mire mindenki visszaköszönt neki-Azért baja senkinek nem esett, ugye?

-Nem-mondta Kitti néni.

-De a felvilágosítást már megkapták-szólalt meg Liza néni.

-Az nem lesz nekik elég-suttogta sóhajtva anya-Na menjetek, szedjétek össze magatokat és a kocsinál várlak titeket!-fordult felénk.

-És ti is!-szólt a többieknek Kitti néni.

Miközben mindannyian mentünk fel a lépcsőn, hallottam még, ahogy a felnőttek leülnek kávézni. De jó, akkor most kibeszélnek minket.

Miután készen lettünk, elköszöntünk a többiektől, majd leballagtunk.

-Gyorsan búcsúzkodjatok, mert nekem még főznőm is kéne-mondta anya, amit nem értettem.

-Ööö...már meg volt a búcsú-szólalt meg Ben elsőnek.

-Ja jó, csak akkor nem értem minek kísértek le titeket. Akkor mehetünk?

-Anya, ők itt a mi sulinkba járnak. Vagy most csak én nem értem, mire gondolsz?-kérdezte értetlenül Ben.

-Ezt mondhattad volna korábban is. Ezért mondtam, hogy gyorsan búcsúzzatok el, mert azt hittem ők is az árvaházból vannak-nevetett kínosan anya, majd végre kimentünk a kocsihoz.

-Anya, ugye haza tudjuk őket vinni?-kérdezte Ben.

-Hát, nem hiszem, hogy beférnénk ennyien-húzta el a száját.

-Majd beleülünk egymás ölébe-vetettem fel az ötletet.

-Jól van.

Anya és Ben beültek előre, mi pedig hátul felmértük a terepet. Végül a jobb szélen Emily ölébe beleült Paula, középre Alex ült és végül mi Michaellel. Michael ölében elég kényelmes volt, ezért sokszor majdnem elaludtam.

-Rendőr! Bukjatok le!-ijedt meg Ben.

Én és Paula leguggoltunk, hogy ne vegyenek észre, mivel túl sokan voltunk a járműben és ezért megbüntethetnek. Szerencsére nem vettek észre, de azért vicces volt Ben reakciója.

Miután mindenkit hazadobtunk és mi is megérkeztünk, apa várt minket a kávéját iszogatva. Elég mérgesnek tűnt.

-Gondolom tudjátok miről akarok beszélni veletek-ekkor bólintottunk egyet-Nagyon csalódott vagyok. Bár azt gondoltam, hogy majd Bent egyszer le kell szídnom egy ilyen miatt, de rólad nem-fordult felém apa. Ezt utálom. Mikor a lányoktól minden jót elvárnak, a fiúk meg fiúk, szóval csinálják csak a rosszakat-Nem hiszem, hogy jó ötlet az árvaházi barátaitokkal lógni-na ekkor kiment belőlem minden hang. Olyan döbbent fejet vághattam, mint még soha.

-Peter, szerintem nem ez a megoldás-szólalt meg anya-Mármint gondolj csak bele. Az árvaházból csak ketten vagy hárman voltak velük. A többiek mind innen voltak! És amúgy is nem tilthatod el őket a barátaiktól. Biztos ők is megkapták a leszidást a szülőktől.

-Jól van. Akkor a büntetésetek csak annyi, hogy mostantól kevesebbet járhattok el és csak nyolc óráig! Ha pedig az árvaházba mentek akkor meg csak hat óráig!-mondta apa az "ítéletünket".

-Cöh-Ben csak ennyit mondott, majd elindult felfelé.

-Mondtál valamit?-kérdezte apa.

-Nem-és már el is tűnt az alakja.

-Apa-erre felém fordult-Ez meddig lesz így?

-Egy hónapig-mondta egy kis gondolkodás után-De ha közben valami rosszat csináltok, akkor meghosszabítjuk-erre csak bólintottam, majd én is felmentem a szobámba.

Rögtön ledőltem az ágyra,ami most nagyon jól esett. Gondolkozni kezdtem a tegnapin. Semmi nem jut eszembe. Gréta twerkelése után minden kiesett. Annyi kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy nem bírtam tovább.

~Én: átjössz?

~Ben💘: aha, de mit fogunk csinálni? 😏

~Én: hát nem azt😁😝 te még mindig részeg vagy xd akarok beszélni a tegnapról...

~Ben💘: mit csináltál?!

~Én: ha átjönnél elmondanám

Egy percet sem kellett várnom, már ott termett a szobámba.

-Szóval mi volt tegnap?-kérdezte aggódva.

-Nyugi semmi-röhögtem.

-Hülye, tudod már hogy megijedtem.

-Bocs. De amúgy fel akartam hívni a többieket skypeon, hogy elmeséljék mi volt, mert én semmire nem emlékszem Gréta twerkelése után-mondtam a fejemet fogva.

-Hát én már arra is alig emlékszem, csak most, hogy mondtad jutott eszembe-nevetett kínosan-Na de akkor hívjuk őket.

Elővettem a laptopom és megnyitottam a skypeot. Néhány csöngés után mindenki felvette, kivéve Michaelt. Remélem nincs valami baj. Sajna Emilynek és Alexnek a skypeja nincs meg, így csak Grétával, Danival, Markkal és Paulával beszéltünk.