Másnap boldogan keltem. Nem tudom, hogy ez a jó idő vagy Ben miatt volt, de mindegy is. Gyors elkészülődtem, majd lementem reggelizni.
-Jó reggelt!-köszönt anya-Mi ez a nagy vidámság?-kérdezte felvont szemöldökkel-Csak nem egy fiú?
-Nem. Csak jó idő van és ez miatt vagyok ilyen vidám-mondtam egyszerűen, bár szerintem nem volt túl hihető.
-Jól van. Itt a reggelid-tolta elém a palacsintát.
Megreggeliztem Lucyval. Nagyon vicces volt. Rátettünk vagy 60 kiló nutellát és tejszínhabot és azon versenyeztünk, melyikünk eszi meg előbb. Sajna ő nyert és én akkora béna voltam, hogy leettem a felsőmet, ezért felfutottam egy másikért. Fent épp akkor jött ki a szobájából Ben.
-Meg sem kérdem, hogy mi történt-utalt röhögve a tejszínhabos pólómra, majd odajött és megcsókolt.
-Héj, mi van, ha meglátnak?!
-Tudom, de nyugi. Mindenki lent van a konyhában.
-Öhm nem egészen. Apa nem volt ott-mondtam, mire körbenéztünk és megnyugodva láttuk, hogy apa békésen alszik anyáék szobájában-Várj. Fel kéne keltenünk, mert el fog késni és mi is!
-Lehet direkt kel később-legyintett Ben, majd lement a konyhába. Én gyors átvettem a pólómat, majd utánamentem.
-Anya?-szóltam
-Igen?
-Szerintem apa elaludt.
-Nem. Ma szabadnapos, szóval sajna gyalog kell suliba mennetek. És lehet, hogy hazajönni is.
-Jól van. Akkor viszont már most el kell indulnunk!-rohantam a táskámért és a cipőmért.
-Ben! Te is igyekezhetnél!-szólt rá Sara.
-Jól van na.
Ekkor viszont én már kint voltam a házból és a suli felé tartottam. Egyszercsak valaki utánnam kiáltott.
-Hé! Meg sem vársz?-futott mellém Ben.
-Nem akarok elkésni miattad!
-Nem késtél volna-húzott magához közelebb egy csókra.
Ezután összekulcsolta kezeinket, majd így mentünk suliba. A suli előtti sarkon elengedte a kezem és gyors léptekkel odament a haverjaihoz engem otthagyva. Ez kicsit fájt...na jó, nem kicsit. Felmentem a terembe, ahol furcsa módon nem volt akkora hangzavar, mint szokott. Körbenéztem és mindenki bújta a könyvét. Még a menők is!
-Itt meg mi történik?-kérdeztem Mustafától az osztályra utalva, mire kérdésemre elröhögte magát.
-Témazáró lesz és senki nem tanult.
-És ti ebben az öt percben akartok egy egész témát megtanulni?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Hát legalább a hármas legyen meg.
Erre én is kinyitottam könyvemet és tanulni kezdtem. Igazából én minden órán figyeltem valamennyire és jó memoriám van, szóval sok minden a fejemben maradt. A tanár nem sokkal később bejött, majd kiosztotta a lapokat. Szerintem egész jól sikerült, bár ki tudja.
Suli után Mustafa felajánlotta, hogy hazakísér. Már megint arról beszélt, hogy milyen szép és vicces vagyok és össze is kulcsolta az ujjainkat, mire én odanéztem. Meg akartam szólalni ezt viszont valaki félbeszakította. Ben rohant közénk és mindkettőnknek átkarolta a vállát. Mustafa értetlenül nézett rá. Én meg előre féltem az otthoni beszélgetésünktől, mert tuti ki fog kérdezni.
-Haliii! Mizu?-kérdezte Ben.
-Semmi. Láttam, hogy Dorka nélküled van, így gondoltam hazakísérem-mondta Mustafa.
-Ja értem-ezután végig valami fociról meg xboxról beszéltek.
Mikor hazaértünk, Ben behívta Mustafát. Én bementem a szobámba és nekiálltam a házimnak. Miután végeztem, eszembe jutott, hogy nem ebédeltem, ezért lementem. Szedtem magamnak a kajából, majd kiültem az erkélyre, mert még mindig jó idő volt és a fiúk fociztak, szóval műsorom is volt.
-Hé Dorka! Ha végeztél beállhatnál. Levernénk Bent-röhögött Mustafa, amin nekem is kellett.
-Megbeszéltük-kacsintottam, mire Ben egy mérges fejet küldött felém, amitől egy kicsit megijedtem.
-Aha. Szóval egyedül nem bírsz legyőzni-gúnyolódott Ben.
-Dehogynem. Csak Dorkával könnyebb-próbálta menteni magát Mustafa, amin röhögtem és megint kaptam egy mérges fejet Bentől.
-Beviszem a tányérom és jövök!-szóltam nekik.
A hűtőn találtam egy cetlit. Az állt rajta, hogy mivel apának végre szabadnapja van, ezért elmentek kettesben anyával valahova, Lucy pedig egy barátnőjénél van. De jó, akkor egyedül vagyunk itthon. Kimentem a fiúkhoz és beálltam játszani. 1-0-ra nyertünk, ami Ben felé nézve tök jó, mivel mi ketten voltunk és ígyis csak egy gólt tudtunk belőni. Ezután Mustafa hazament és Ben rögtön felém fordult.
-Na jó. Ez mi a f@sz volt?-kezdte-Látom milyen jól elvagy Mustafával.
أنت تقرأ
Váratlan változások (BEFEJEZETT)
قصص المراهقين"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsér...
