Amit az egyik háznál láttam lesokkolt. Luke épp köszönt el egy szőke lánytol de nem akárhogyan. Megcsokolta és szerintem olyan szenvedélyesen mint még senkit. Nem tudtam mit csináljak. A lányt még soha nem láttam. A szivem gyorsabban vert mint kellett volna. Alig kaptam levegőt és éreztem hogy nem sokára kijön az első cseppem ezért gyorsan hazasiettem. Mivel nem nagyon tudtam hogy merre van a haza, csak futottam. Nem tudom hogyan de hazataláltam. Mikor benyitottam csak azt láttam hogy Ben lent van de nem tudtam mit csinál mert én rögtön rohantam fel a biztonságot nyujto szobámba. Az ágyamra dőltem és zokogtam. Annyira fájt. A szived tényleg tud fájni és ez nem csak egy metafora. Ha jol hallottam valaki benyitott.
-Mi történt? Mi a baj Dorka?-rohant oda hozzám Ben.
-Semmi-probáltam abbahagyni a sirást- Már jol vagyok.
-Ja látom. Most komolyan. Elmondhatod én csak segiteni akarok-erre felvillant megint a kép ahogy Luke megcsokolja azt a lányt és megint kitör belőlem a sirás.
-Luke. Láttam csokolozni egy lánnyal-mondtam sirva mire magához ölelt.
-Nyugi. Nagyon vissza fogja kapni az a rohadék-mondta idegesen én pedig egyre jobban nyugodtam meg az ölelésétől.
-Ben-mondtam miközben elváltam karjaitol majd nagy levegőt vettem-Én lefeküdtem Lukekal-és megint sirás. Láttam hogy mennyire meglepődik. És azt is hogy mekkorát csalodott bennem-Sajnálom. Egy idiota voltam-sirtam még jobban.
-Most nyugodj le oké.
-Nem megy. Nem megy nem megy-mondtam hangosan mire olyat tett amire nem számitottam.
-Nem megy. Nem megy nem megy-mondtam hangosan mire olyat tett amire nem számitottam.
Közelebb jött és érzékien megcsokolt. Annyira meglepődtem hogy a csok után pislogás nélkül csak bámultam magam elé. De akkor tudtam. Tudtam hogy nekem szükségem van Benre. De nem csak mint bátyj. Mikor Lucassal jártam (mert most már biztos hogy szakitok vele) néha gondoltam Benre vagy elképzeltem hogy csokolozunk stb. De ezeket a gondolatokat mindig elhessegettem mert naiv voltam. Azt hittem Luke az igazi és teljesen magába csavart.
-Bocs. De nézd: már nem sírsz-zökkentett ki a gondolataimbol Ben. Mikor felfogtam mit mondott elmosolyodtam.
-Ben egy hülye voltam. Végig tudtam hogy téged szeretlek mégis elmentem Lukeal. Annyira sajnálom egy ribanc vagyok-mondtam könnyesen és miután befejeztem csak akkor jöttem rá hogy igazábol most szerelmet vallottam neki.
-Nem baj oké? Sokszor tud naiv lenni az ember. És sokszor tud rossz döntéseket hozni-mondta mire kezdtem megnyugodni-Még sosem beszéltem ilyen költöien-röhögte el magát mire én is elmosolyodtam de többre nem telt.
-Szent a béke?-kérdeztem kinyujtva a kisujjamat mire megint elröhögte magát.
-Na gyere ide-tárta szét a karját amit el is fogadtam.
Ezután viszont nem tudom mi történt mivel álomba sirtam magam.
YOU ARE READING
Váratlan változások (BEFEJEZETT)
Teen Fiction"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsér...
