Váratlan változások (BEFEJEZETT)

61.rész

Paulával a sulinál találkoztunk. Próbáltam nyugtatgatni, de nem nagyon ment. 5 perc múlva Michael megérkezett. Köszöntöttük, majd én arrébb mentem mondván, hogy hívnak. Paulával megbeszéltük, hogy úgy fogok csinálni, mintha telefonálnék, így kettesben tudnak maradni, de ha segítség kéne neki, akkor csak ad egy jelet és én "lerakom" a telót. Ahogy elnéztem őket Paula nagyon ideges volt, Michael pedig...nem tudtam, hogy mit is érez most. Fapofával állt végig, majd, mintha megértő szavakat mondott volna Paulának aztán megölelték egymást. Úgy éreztem most jön az én időm, szóval letettem a telefont és odamentem hozzájuk.

-Nem ülünk be egy mekibe?-kérdeztem.

-De-mondta Paula.

-Nekem sajna mennem kell. Segítenem kell anyámnak. De nektek jó étvágyat! Majd holnap találkozunk, sziasztok-azzal Michael elment.

-Hát ez fura volt-szólaltam meg-Hogy ment?

-Igazából nem vagyok biztos benne, de szerintem megértette és nem haragudik csak még meg kell szoknia.

-Akkor jó. Mehetünk a mekibe?

-Aha.

Mikor megérkeztünk kikértük a kajákat és leültünk enni. Eszembe jutott, hogy nem sokára Lukekkal találkozom. Gyors megnéztem az időt ami 15:46 mutatott.

-Basszus-mondtam, majd felálltam az asztaltól.

-Mi van?-kérdezte Paula meglepve.

-Nekem mennem kell.

-Nemár. Egy csomó mindent akartam mesélni neked-mondta szomorúan-Na mindegy, menj. Amugy hova is mész?-jajj ne, most le fogok bukni. Találj valamit gyors ki! Gyerünk! Persze, hogy most nem jut eszembe semmi. Szerintem ez azért van, mert annyira féltem hogy lebukom.

-Öhm..izé...-dadogtam, majd mivel nem tudtam mit tegyek, ezért egyszerűen csak leléptem otthagyva őt.

Na ezt nem fogom megúszni az biztos. Na mindegy, most rohanhatok a moziig.

-Sokat késtem?-kérdeztem, mikor odaértem.

-Nem-mosolygott. Annyira imádom a mosolyát-Gyere, vegyük meg a jegyeket.

Bementünk, majd vettünk két egyet, azután pedig popcornt meg colát. Még volt bő negyed óránk a filmig, így leültünk egy asztalhoz és ott vártunk.

-És mi volt Paulával? Van valami baj?-kérdezte, miközben vártunk.

-Nincs baj.

-Oké, szóval akkor nem akarod elmondani-nevetett tök aranyosan.

-Ő kért meg rá, szóval nem-nevettem én is.

-Jól van.

Ekkor a mozis csaj elhúzta a bejárati szalagot jelezve, hogy bemehetünk. Megkerestük a termet, majd nem a helyünkre, hanem a legútolsó sorba ültünk. A film nagyon vicces volt. Luke közben hülyéskedett meg beszólongatott, amin szakadtam. A film után csináltunk pár képet, majd elmentünk sétálni a mozi melletti parkba. Már kezdett sötétedni, de nem érdekelt. Elkezdtük visszanézni a fotókat.

-Ezeket most úgy felraknám facere vagy instára. De gondolom megint hazudtál, hogy mit csinálsz-mondta kis gúnnyal, amitől kicsit ideges lettem, de próbáltam visszafogni magam.

-Te is tudod, hogy miért csinálom, akkor miért kell állandóan beszólni?-kérdeztem kicsit hangosabban és közben már meg is álltunk, így egymással szemben voltunk.

-Basszus, bocs, hogy nem akarok a barátnőmmel bújkálni. Szerintem ezt a Benes dolgot is csak kitaláltad, azért, hogy ne kelljen bevallanod, hogy szégyellsz-ordította, majd én is így folytattam.

-Egy: még nem is vagyok a barátnőd! Kettő: Még hányszor mondjam el, hogy nem szégyellek, sőt nem tudod mennyire megmutatnám a világnak, hogy veled vagyok-láttam rajta, hogy kezd felmenni benne a pumpa. Egyszer már a két kezével a tarkóját fogta, így próbálta visszafogni magát-De te persze ezt azzal köszönöd meg, hogy nem bízol bennem. Komolyan egy ribancnak tartasz, aki ősszevissza hazudozik neked azért, hogy valahogy az övé legyél?! Hát ez...-ezt már nem tudtam befejezni, mert gyors léptekkel felém jött, majd a következő pillanatban a fának döntve csókolt. Az első csókunk. Nem gondoltam, hogy majd veszekedés közben lesz, de mindegy. Nem is volt a legromantikusabb, de a miénk volt és ez a lényeg. Nagyon tetszett és a híres lepkék is előjöttek a hasamban. Legszívesebben egész nap a puha ajkait csókolnám.