Váratlan változások (BEFEJEZETT)

10.rész

Izgatottan bontottam ki az ajándékot, hogy milyen hülyeséget adhat és ahogy láttam mindenki. Mikor kibontottam, leesett állal bámultam.

-Mi az?-kérdezte Peter.

-Gitárhúr-mondtam boldogan.

-Láttam a szobádban a gitárt és a húrok elég régiek és valahol szét vannak már szakadva, ezért gondoltam, hogy ezt adom-mondta lazán Ben, mintha nem érdekelte volna, de tudtam, hogy van benne egy némi kedvesség is.

-Köszönöm-mondtam mégegyszer.

-Nekünk viszont mennünk kell-állt fel Sara mamája és papája is.

Elköszöntünk tőlük és nagyi belesúgta a fülembe, hogy hívhatom mamának meg papának őket. Ezután segítettem Saranak elpakolni meg elmosogatni. Utána felmentem letusoltam, majd a szobámban visszaírtam a barátaimnak és megbeszéltük, hogy holnap a parknál tali, szóval korán kell keljek, mert 11-kor találkozunk és nekem plusz a készülődés  ami háromnegyed óra meg a vonatút ami fél óra.

Leraktam a telóm, majd elkezdtem a jelbeszédet tanulni. Mikor már éreztem, hogy alig bírom nyitva tartani a szemem, lefeküdtem aludni és szinte rögtön elaludtam.

Reggel a telefonom vagy ötször szólt, de alig bírtam felkelni. Gyors elmentem a fürdőbe, majd vissza a szobámba. Felvettem egy fekete pólót és a fekete farmerom, amit az alján felhajtottam, majd felraktam a mindennapi szempillaspirálom és egy kis szájfényt, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Felvettem a D nyakláncom és fülbevalóm meg az órámat, befújtam magam parfümmel és indulhattam is. Persze a lépcső alján eszembe jutott, hogy fennt hagytam a farmerkabátom, ezért visszarohantam érte, majd újra le. Lent felkaptam az adidasom és akkor rájöttem, hogy nem szóltam Saraéknak, hogy elmegyek. Szerencsére a konyhában reggeliztek Peterrel, szoval nem kellett felszaladnom.

-Jó reggelt! Elfelejtettem szólni, hogy ma elmegyek az árvaházi barátaimhoz-mondtam-Megengeditek?

-Persze, menj csak, de ne vigyünk el? Azért elég messze van-mondta Peter és ekkor betoppant a konyhába Ben felöltözve. Pedig azt hittem ő az a kettőig alvó típus.

-Hát te meg hova mész?-kérdezte Peter Ben felé fordulva.

-Haverokkal lógni-vágta rá lazán.

-Jól van. Öhm figyelj, nem kísérnéd el Dorkát az állomásra, mert nem hiszem, hogy könnyen megtalálja-kérlelte.

-Nem 6 éves és amúgy meg ezt csak azért akarod, hogy jóba legyek vele.

-Igaza van, nem vagyok 6 éves. El tudok találni-azzal megfordultam, hogy elmegyek.

-Hajj várj!-szólt utánam Ben, majd becsapta a hűtőt. Gyors belebújt a cipőjébe és kinyitotta az ajtót, én meg nem értettem, hogy most mit is kéne csinálnom-Most akkor mégse jössz?-kérdezte visszanézve az ajtóban.

-De-és kimentem utána az ajtón. Az út kínos csenddel telt és mivel tudtam, hogy ő úgyse fog beszélni, ezért én törtem meg ezt a csendet-Amúgy mikor voltál a szobámban?

-Mivan?-kérdezte értetlenül rámnézve, amitől kicsit zavarba jöttem.

-Mondtad, hogy láttad a gitárom. Ami ugye a szobámban van. Szóval mikor voltál ott és mit csináltál?

-Azért voltam ott, mert elöszőr csak egy csokit akartam neked venni, de nem tudtam melyiket szereted, ezért átmentem hozzád, hogy megkérdezzelek, de nem voltál ott és akkor láttam a gitárod, amit talán ki is próbáltam-mondta az útolsó mondatát kicsit halkabban.

-Te hozzányúltál a gitáromhoz?!-kérdeztem szinte ordítva, mire ő ment tovább nyugodtan, ezért mérgesen kifújtam a levegőt, majd én is továbbmentem.

Mikor megérkeztünk az állomásra, csak annyit mondott, hogy "akkor szia" és már ott sem volt. A vonatra még 10 percet várnom kellett. Addig írtam barátnőmnek.

~Én: 40 perc és ott vagyok szóval készülödjetek!

~Grétám💓: Meglesz;) :*

Ekkor megérkezett a vonat, mire fel is szálltam és leültem egy helyre. Előttem(a vonaton négyes ülések voltak) szerencsére egy középkorú nő ült és nem valami csöves. Bedugtam a fülesem, majd azt vettem észre, hogy valaki bámul. Ugyanolyan fekete pulcsija volt, mint Bennek. Szóval ebből ítélve egy fiú, viszont az arcát nem láttam a kapucnitól, ezért nem tudtam hány éves lehet. Reméltem, hogy nem egy pedofil.

Az úton végig zenét hallgattam és néha-néha odanéztem a kukkolómra, aki egész úton bámult.