Váratlan változások (BEFEJEZETT)

73.rész

Otthon ahogy felértem az emeletre, rögtön Bennel találtam magam szemben.

-De jó, hogy van egy telefonod-mondta gúnyosan.

-Bocsi, csak siettem haza, így nem volt időm visszaírni neked-mentegetőztem.

-Aha és tegnap óta csak ma reggel nézted meg az üzeneteket. Mit csináltál, ha ilyen elfoglalt voltál?-erre a kérdésére, ha jól éreztem, kipirultam, de probáltam a hajammal takarni a fejem.

-Filmet néztünk Lukekal meg főztünk, aludtunk. De amúgy nincs sok közöd hozzá. És a telefonom is csak rezgőn volt, ezért nem vettem észre hogy írtál.

-Most akkor megpr9bálom ezt elhinni neked. És mielőtt megkérdeznéd, azért nem hiszek neked, mert a kérdésemre elpirultál, ami nem jelent jót-azzal bement a szobájába.

Én is bementem a szobámba, majd az ágyra feküdtem. Csak Lucasra tudtam gondolni.

-Kész az ebéd-jött be hozzám Lucy.

-Jó, hogy mondod, mert már elég éhes vagyok-mutogattam nevetve.

Egymás kezét fogva Lucyval szóltunk Bennek is, majd lementünk a konyhába. Nagyon finom volt az ebéd. Lucyval ketten elmosogattunk anya helyett és nagyon sokat nevettünk. A végén tiszta hab volt mindenünk. Felmentünk, majd Lucy megkérdezte, hogy nem csinálunk-e ma valamit. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a görkori pályára. Anyuék elmentek a barátaikkal, így csak Ben jött velünk. Az útközben Ben hülyéskedett Lucynak, aki már sírt a röhögéstől. Ezt meg kellett mosolyognom, majd képet is csináltam. Annyira tetszik Benben, hogy ennyire szereti a húgát.

A pályán béreltünk korikat, majd lassan bénázva bementünk. Lucynak elég jól ment, mert elvileg sokszor járnak ide osztályával meg néha Ben is elhozza. Én viszont életemben kétszer ha görkorcsolyáztam és annak is már tíz éve.

-Látom van egy második szerelmed-szólalt meg Ben miközben bénáztam, mire hülyén ránéztem-A falra gondoltam, mivel amióta bejöttünk azt ölelgetett-nevetett ki.

-Rohadj meg! Inkább a falat ölelgetem, mint hogy taknyoljak egy nagyot.

-Pedig nekem az jobban tetszene-mondta, majd közeledni kezdett felém, mire én félni kezdtem. Felemelt majd bevitt majdnem a pálya közepéig. Én csak ütögettem és azt suttogtam neki idegesen, hogy tegyen le, mert nem akartam feltűnést kelteni. Erre a kijelentésemre lerakott és ha nem kapaszkodok belé, akkor elesek. Ezután kinyújtotta segítőkészen a kezét, amit elfogadtam.

Ha belegondolok nem is volt ez olyan rossz ötlet. Ben megtanított korcsolyázni, ami közben sokat nevettünk, főleg Lucy.

Hazafele ettünk egy fagyit és ahogy végignéztem magunkon elmosolyodtam. Mint az igazi jó testvérek. A csengő hangja ébresztett fel gondolkodásomból. Anyáék kinyitották az ajtót, majd bementünk. Benék rögtön leültek a kanapéra.

-Én lehet, hogy még elmegyek sétálni egyet-mondtam, mire mindenki bólintott egy okét, majd elindultam.

Igazából azért akartam kijönni, mert nagyon kellemes idő volt és alig voltak kint. Már vagy egy órája sétáltam, mikor egy utcában találtam magam, amit nem is ismerek. Gondoltam, majd csak visszatalálok, így továbbmentem. Kár volt. Amit az egyik háznál láttam lesokkolt.