Holdszülötte/ Befejezett

IX.karcolat:Gyötrelmek

-Alice...hadd segítsek. Tudom, hogy elsőre ez az egész félelmetes, de hidd el, hogy pont ez a normális. Te nem vagy idevaló.-közelített felém, de én hajthatatlan voltam. Iszkolásnak indultam, mint aki leakarja futni a maratont.
Ezt ne! Most látta is valaki. Mondjuk a múltkorinak is ő volt a szemtanúja.Hogy érthette azt,hogy segíteni.akar nekem? Ebben egyáltalán nem lehet. Még magam se tudom, hogy mi.vagyok ebből a szempontból.Senkinek nem szólhatok,mert bedugnak egy laborba;ahol kísérletek végeznének rajtam, mint kiskoromban. Ki kell derítenem valahogy hogy ez mi. Egy valaki tud nekem segíteni...
Courtney
******************************

Lélekszakadva rohantam a kocsihoz.Útközben letöröltem a szememről a feltörő könnyeket,amiket Maezon okozott. Miért kellett ezt? Ha nem provokál, akkor nem történt volna meg ez az egész szörnyűség és akkor most nem kellene nekem bújkálnom előle, hogy békén hagyjon. Minden sokkal komplikáltabb és kúszább lett, ahogy megjelent a színen ő és Bash. Az életem tiszta egy komédia lett, amit nem tudok hova tenni.
Apu épp telefonált,mikor észrevette;hogy jövök.Mosolyogva fogadott.Akkor eljutott a fülébe, amit tettem.

-Szia,kincsem.-mondom én ,hogy jó hangulatban van...Ő legalább.

-Szia,Apu!-csatoltam be a biztonsági övet.

-Mrs.Jepsen mondta;hogy mennyit fejlődtél matekból.Büszke vagyok rád, Alice. Látod?Mondtam,hogy nem annyira nehéz az,csak le kell hozzá ülni.

-Neked mindig igazad van.-feleltem.

-Tudom.-az orvosoknak van ám egójuk,főleg ha egy docensről vagy egy osztályvezetőről van szó.Az én Apukám pont ezeket a posztokat tölti be.-Mit szólnál hozzá,ha ma nem mennénk az Intézetbe;hanem a könyvesboltba?-villantotta rám azt az "úgy is az lesz,amit én akarok,de megosztom veled,hogy ne tűnjek zsarnoknak " mosolyát.

-Tökéletes lesz.-adtam be a derekam,mert most tényleg jól esne kikapcsolódni Apuval. Úgyis régen voltunk már együtt.

-Akkor menjünk.-azzal elindította a kocsit,ami kiszáguldott a gimi parkolójából hátrahagyva azt a kaput, amit én romboltam le.

Egész jól éreztem magam Apuval, ahhoz képest, amire számítottam. Kaptam egy könyvet, amire már régóta vágytam, de egyszer se kaptam meg,de most már végre az enyém. Meg fagyiztunk, amit Apu régóta nem csinált a munka miatt. Furcsáltam is, hogy ez így most van. Megakartam kérdezni, de elfelejtettem, amilyen hülye vagyok. Ebben az egyben igaza van Maezonnek,amit a fejemhez vágott keményen. Áthívtam magunkhoz Courtney-t, mert nem akartam egyedül lenni. A húgom pasizik vagy mi. Ő legalább éli az életét...Én meg itt sanyargatom magam. Elegem van ebből.

-Szia,kis bogyószem.-ugrott a nyakamban. Az hozzá tartozik az én alkatomhoz,hogy nem bírok el senkit. Így esett,szó szerint,hogy Courtney és én is a padlón kötöttünk. Csak röhögni tudtam az egészen, mert egy csomószor volt ilyen alkalom, mikor elsütötte. Szerintem már csak a vicc kedvéért csinálja.

-Szia,lüke barátném.-kezdtem el csikizni.

Ez ment nagyon sokáig, míg nem mentünk el zuhanyozni. Mikor elkészültünk jöhetett a nagy dumálások helye. Elmondtam mindent, ami velem történt .Még azokat is, amik nem igazán ő rá tartoztak.Figyelemmel hallgatott,de nem ordított vagy képedt el, mikor mondtam az erőmet neki. Csak mosolygott.

-Téged nem rémiszt meg a tudat?-döbbentem le.

-Nem.-vont vállat.

-Miért?

-Mert már láttam,és tudtam róla.-világosított fel.-Mikor először megláttalak gimiben tudtam,hogy valami van körülötted. A gólyatáborban meggyújtottad Brad-nek a tűzet, mert neki nem ment. Mindent láttam akkor, de te nem emlékszel, mert aznap vágtak fejbe a focilabdával a fiúk. Meg a szekrényes dolgodat láttam a múltkor. Jó vagy.-nevetett.

-Erről miért nem szóltál nekem?-akadt el a lélegzetem.

-Nem tudom. De a lényeg tudom.-mosolygott rám.- És semmi nem gátol meg abban, hogy téged támogassalak mindenben.

-Mit kéne csinálnom?-kérdeztem meg a remek ötletekkel megáldott barátnőm.

-Kutató munkát folytatunk.-vágta le gondolkozás nélkül.-Maezon meg...nem értem.

-Hidd el én se.Nagyon fájt,amiket a fejemhez vágott.-szöktek könnyek a szemembe az emlék miatt.

-Alice! Szard már le mások véleményét.-bújtam hozzá,hogy átöleljen.

-Tudom, de nagyon megsértett. Nem is ismer.

-Ha meg tudod, hogy nem igaz,  akkor miért foglalkozol vele? Egy hülye srác, mint Noah vagy Natan. Tudod,hogy mi kell nekik, akkor ne lepődj meg ezeken.

-Jah, egy lyuk, amibe betolhatják a férfiasságukat.-forgattam a szemem.

-Látod?! Szard le! De...-ravaszkás mosolyt villantott.-Bash?

-Mi van vele?

-Hallom valakit megöleltek, de nem akárhogyan.-nézett rám kérdőn.

-Az csak...én és Bash-dadogtam.

Tomorrow never dies...
A telefonom segített kihúzni a bajból..Hál' Istennek.
Felkaptam a készüléket,és láttam,hogy üzenetem érkezett

Ismeretlen szám:(1)

Alice! :)
Bocsi,hogy ilyenkor zavarlak,de ez nem várhat.Szeretném neked megköszönni,hogy megbocsájtottál.Ezt szeretném meghálálni,illetve ismét a közeledben lenni.Suli után elmegyünk valahová,ami titok...Remélem eljössz...
Bash <3

Önkéntelenül is elmosolyodtam...Bash...Akkor vettem észre,hogy nem figyelek,mikor Courtney elolvasta,és csak áradozott Bashről.

-Látod?Ő nagyon rád van kattanva.

-Elmegyek.-jelentettem ki.Mielőtt én bepötyöghettem volna a választ kikapta a kezemből,és ő tette meg helyettem,amit én .-Komolyan?!

-Annyit szoktál hezitálni...Miért ne?-adta vissza.

-Bogyószemű barátnőd-olvastam el.

-Vicces.-röhögött.

-Akkor ezt is annak fogod tartani?-hozzávágtam a párnám, amin nagyon csodálkozott. Ebből még bajom lesz . 

-Ha harc, hát legyen harc...-rontott nekem.

Azzal kezdetét vette az egész esti párnacsata...

Sziasztok!!!
Ez a story egyik leghosszabb része. :)
Remélem elnyeri a tetszéseteket! ;)
Jó olvasást csillagocskàk! :*

U.i:Nem tudom elégszer megköszönni nektek;hogy már több,mint 300 -an olvastok.<3
Nagyon szépen köszönöm!!!
See you again,my readers!<3
Dorinda1999*-*