Holdszülötte/ Befejezett

IV.karcolat: Értelmetlen viselkedések

Épp felvezetett minket Joyce a várakozó helységbe,mikor megpillantottam Chrisst néhány srác társaságában az ellenkező oldalon. Gondoltam meglepem őt, így szép lassan odalopakodtam hozzá, és átöleltem hátulról, hisz, tudtam, hogy meg fog ijedni.

-Jesszus!-fordult meg a tengelye körül, így már teljes nagyságban voltam előtte.- Mindig rámakarsz ijeszteni?

- Mondhatjuk, hogy ez is a bakancslistámon van mindennap.-üdvözöltem mosolyogva.- De ha nem szeretnéd, akkor szívesen abbahagyom ezt. Nem szeretném, ha rémálmaid lennének miattam.

-Eléggé fura tőled ez a köszönési forma.-szorított magához erősen.

-Basszus! Megfojtasz. -kapok levegő után.

-Ez most a célom.-röhögött.- Inkább neked legyenek ettől rémálmaid.

- Am, Christian bemutatod a barátnődet?-szólalt meg egy magas, szőke hajú srác, aki tipikusan úgy nézett ki, mint aki floridai. Aki mindig a tengerparton szörföl és szedi fel a lányokat. A haja teljesen ezt a tengerparti érzést adta vissza. Már csak egy szörfdeszka hiányzott a kezéből már, mert akkor így lett volna teljes a kép.

-Nem vagyok a barátnője.-mondtam.- Csak nagyon jó barátok vagyunk. Már lassan két éve ismerem ezt a zseni gyereket az apám révén. 

-Tényleg?- élénkült fel a szőke.

-Igen, de olyan, mintha már ezer éve ismernénk egymást. 

- Ez esetben..- bátorodott fel a srác- arról beszéltünk a srácokkal, hogy este elmennénk a helyi Vidámparkba. Ha te is benne vagy eljöhetsz velünk és egy jót szórakozhatunk, persze, csak egy pár óráról lenne szó, mivel nekünk is lesznek utána óráink másnap, szóval nem visszük annyira túlzásba a dolgokat, így Apukád is megnyugodhat. Csak egy könnyed beszélgetés és ennyi.

-Nem.-válaszolt helyettem Chriss.

-Nem téged kérdeztelek.-vonta fel a szemöldökét a szőke, akinek már kicsit érdekelt, hogy mi a neve, mert homály fedte még mindig.

-Szívesen elmegyek,ha A!

-Neked mi bajod van?-förmedtem rá
-Semmi...-vágta be a durcát.

-Chriss...-néztem rá összefont karokkal.-Eddig mindent megbeszéltünk.

-Nem jó ötlet szerintem...-vakargatta a tarkóját.

-Micsoda?

-Hogy elgyere...Jeremy rosszban sántikál...-súgta a fülembe, amitől rögtön megborzongtam,de ez még nem volt minden.Elkezdte simogatni a karom,ami feletébb furcsa volt tőle.

-Tudod jól,hogy addig nem hiszem el,mìg nem tapasztalom meg.

-Igen ismerlek.-sóhajtott.-De szeretném,hogy mellettem legyél,ha egyáltalán jössz.

-Megbeszéltük.

Mire visszamentünk elindultak a srácok kivéve Jeremyt.

-Nah,kipuffogtak magad?-gúnyolódott.

-Jah;valami olyasmi...-forgatta a szemét.

-Szóval?-jött hozzám közelebb.

-Szóval,megyek.-mondtam vidáman.

-De jóóóó!!!-megfogott és megpörgetett a levegőben.Ezt eléggé furának találtam,mivel csak pár perce lettünk ismerösők.Lehet,hogy a velem egykorú srácok így bánnak egy lány ismerősükkel,de...ez nekem nagyon új...Nem azt mondom,hogy nem jó,csak szoknom kell még.

-Tedd már le,Suares!-szólt rá eréjesen Chriss....

-Nyugodj már le,Force!Ez nagyon szembetűnő.-rakott le óvatosan.A keze továbbra is ott nyugodott a derekamon.

-Akkor most elmegyünk!-szavai után tetthez folyamodott.Kiràntott Jeremy karjai közül,és elvonszolt...
Nem értettem a viselkedését,de inkább ráhagytam az egészet.Túl ideges volt,amit én nem akartam hallani.
Némán figyeltük Aput,
amint műtétet konstatál a halgatóságnak...
******************************

Otthon azzal töltöttem a délutánom nagy részét,
hogy minden lehető házi munkát és feladatot megcsináljak a célom elérése érdekében.
A cél,
hogy ma elmehessek Chrissékkel a Vidámparkba. Azt hiszem kijár nekem némi szabadság, mivel az utóbbi időben elég sokat tanultam. Meg kijavítottam a hibámat matekból,mert abból kettes lettem tavaly....De most jobban állok. Szóval;megérdemlem.

-Kérlek Apu...javítottam.-könyörögtem századszorra. Olykor olyan zsémbes öregember,hogy az már nekem fáj.

-Alice! Tudod mi a véleményem erről a srácokkal lógjunk dologgal.-fogta az újságot a kezében fel se nézve rám. Jellemző.

-De csak egyszeri alkalomról van szó.

-Most ezt mondod;de majd lesz ebből rendszer csinálva. De én ezt nem hagyom.

-17 éves vagyok...hadd éljek már!-veszekedtem vele.

-Igen? Szórakozni akarsz?-csapta le az újságját.- Úgy szórakozol majd;hogy pár srác az italodba csempész egy kevéske drogot, amitől nem leszel önmagad. Ezt kihasználják,és lefektetnek téged.Teherbeesel egy olyan fiútól, akit nem is tudsz ki az,mert elvoltál kábítva. De nekem mosolyogva kell tűrnöm mindent; hogy a kislányom tizenévesen anya...-kelt ki magából.

-De én nem vagyok ilyen,és nem is szórakozóhelyre megyünk,hanem egy Vidámparkba.-ültem az ölébe, mint mikor kicsi voltam, és bocsánatot akartam kérni.

-Kikkel?-simultak el a ráncai a homlokán. Sikerrel járt a tervem...Yipppppé!!!

-Christiannel és pár haverjával,akiket az Intézetben ismertem meg.

-Akkor mégse lehetnek olyan rosszak,ha orvostanhallgatók.-mosolyodott el.-De maradj mindig Christiannel,mert a többiek tűnhetnek bármi jónak is nem azok. Ezt jegyezd meg Alice, jó?-pöckölte meg az orrom.

-Èrtettem..Akkor ez egy igen?-kockáztattam meg a kérdést.

-Hát....-húzta az agyam..

-Apu!...

-A hely és a társaság miatt...talán...

-Bökd már ki!

-Tiszteletettel beszélj jó apáddal kislányom!-torolt meg.

-Bocsánat...akkor

-Elmehetsz, de szigorúan tizenegyre itthon vagy.

-Igenis;köszi,köszi,köszi,köszi...és kösziiiiii-ölelgettem, hogy érezze minden szeretetemet;amit feléje érzek....Imádom az Apukámat.!!!!
Felszaladtam a szobámba és elkezdtem készülődni a ma esti programora.....

Sziasztok!
Elnézést a késedelemért,de most volt csak időm...Remélem kárpótoltalak titeket ezzel a résszel titeket.
Ha valaki nagyon várna részt;de nincs,van egy másik könyvem a "Mennyei pokol " ,ahol olvashattok addig.
Szép napot,csillagocskák! :)
Dorinda1999*-*