Idiot Love

Kedves naplóm! Blahh.

Íme első oldala a naplómnak,amibe naponta fogok írni. Nem szeretem magam sajnáltatni,de nincsen kinek elmeséljem a történéseket,úgyhogy gondoltam írok egy naplót. De nem fogom úgy vezetni,mint egy jó kislány.
Szerintem kezdjük is el.
Bár ez csak egy napló,azért bemutatkozom rendesen és elmesélem a fontosabb dolgaimat.

Sziasztok! A nevem Hope,amit nagyon utálok a jelentése miatt (hope=remény). 14 éves vagyok és nemsokára befejezem az általánost. Nem vagyok szín ötös tanuló,de azért erős négyesre felküzdöttem magamat. A kedvenc tantárgyaim:irodalom,matek,rajz és tesi. Ezekből amúgy ötös az átlagom.
Az USA-ban élek,méghozzá Los Angelesben. Egyszer-kétszer már találkoztam véletlenségből pár sztárral. Ám a példaképeimmel még nem hozott össze a sors. Nevezzük nevén őket. A Green Day banda tagjai ők.
Magamról igazán nem sokat tudnék mesélni. Nagyon sok bántás ért a múltban és ezek most kezdtek el kísérteni. Kiskoromban picit túlsúlyos voltam,ami miatt cikiztek. Most,hogy 14 éves koromra megnyúltam,már gebének neveznek és fogadom,hogy sokan anorexiásnak is. Körülbelül 2 éve nem nagyon hordok szines ruhákat,csak feketét. Nem,nem gyászolok csak úgy érzem,hogy ez fejez ki engem. Imádok táncolni és ha szabad ilyet mondani,akkor egészen jól is csinálom. Énekelni is szoktam,de ahhoz már kevesebb tehetség társul. Amikor csak tehetem,zenét hallgatok és táncolok. Itthon a szobámba zárkózva besötétítek és a falnak fordulva hallgatok zenét. Nem igazán szeretem a pop zenét,mert az nekem túl nyálas,azonban van egy kivétel. Ő "mentett meg" az öngyilkosságtól. Ez az ember nem más,mint Bruno Mars. Igaz,hogy megmentett magamtól,de így rátaláltam a Green Day-re és teljesen megváltoztam. A külsőmet is átalakítottam és a belsőm/lelkem is teljesen más lett. Erről természetesen nem ő tehet,csak azt sajnálom,hogy így ketté kell szakadnom. Hiszen nem lehet egyszerre két teljesen más mondanivalójú és stílusú dalt hallgatni. Igyekszem egyiket sem elhanyagolni,de ez nem mindíg sikerül.
Igazából tényleg nem tudok magamról sok mindent írni,most is inkább a zenéről beszéltem.
Egyesek szerint depressziós vagyok és orvoshoz kéne ezzel fordulnom. Szerintem én inkább csak meguntam az életet. Két dolog van,ami még életben tart és nem engedi,hogy kinyírjam magam: a zene és a tánc. Csupán ennyi maradt nekem. Ja meg hamis barátok is. Azok viszont sokan és nem fogják fel,hogy nincs szükségem rájuk.
Azthiszem,hogy betelt az első oldal. Akkor már csak 149 és ki is végzem az első naplómat,meg magamat is a végére.