Hit "Befejezett"

With my hyung

Perceken keresztül álltam Jimint ölelve ès ingjèbe zokogva.
-Figyelj Jungkook...-távolodott el tőlem hyungom.-Nekünk is menni kène öltözni.-húzta el száját, mire vonakodva, de bólintottam egyet. Ő lágyan megfogta csuklómat ès az öltözőnk felè kezdett húzni. Bent már mindenki átöltözve álldogált a tükör előtt ès haját vagy sminkjèt igazgatta egèszen addig amíg be nem toppantunk Jiminnel. Akkor mindenki ránk kapta tekintetèt ès szèttárt karokkal indult meg felém.
-Családi ölelès!-rikkantotta el magát V mire egy halvány mosoly jelent meg arcomon és természetesen belementem a dologba. Éreztem hogy minden fájdalom távozik testemből...éreztem azt a mérhetetlen szeretetet, ami belőlük áradt. Imádtam velük lenni, hisz mindenkire a bátyjámkènt tekintek, ahogy ők is rám öccsükkènt. Utoljára Jin engedett el, aki egy bátorító mosolyt küldött felém.
-Kezdjetek öltözni. A furgonban megvárunk titeket.-intèzte mondatát ChimChim-hez és hozzám, mire bólintottunk ès nekiálltunk utcai ruhánk magunkravètelènek. Nem szóltunk egymáshoz...nem ezért mert nem akartunk, hanem azért mert nem tudtunk mit mondani.
-Köszönöm hyung.-mondtam már amikor a banda kisbusza felè siettünk.
-Mit köszönsz?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Hát, hogy ott maradtál velem.-mosolyogtam rá.
-Bármelyik tag megtette volna.-vont vállat majd átkarolta enyéimet.-Nem szeretjük amikor szomorú vagy Jungkookie. Te vagy a legfiatalabb, ezzel együtt pedig a legaktívabb ès a legvidámabb. Ha te szomorú vagy, akkor kötelessègünknek érezzük hogy megvigasztaljunk. Ahogy egy testvèrekhez illik.-vigyorgott rám, majd kinyitotta a furgon ajtaját és előre engedett. Bent elég feszült volt a hangulat, hisz pár napja lebetegedett a sofőrünk, így most a menedzser fuvarozott minket mindenhova. Szerencsère a leghátsó ülések maradtak már csak szabadon, így nem kellett annak az embernek a közelében ülni, aki apám helyett apám volt és nemrég meg ütött egy olyan dolog miatt, ami nemegyszer fordult már elő velem. Egész haza úton nem szóltam senkihez, még Jiminhez sem, aki az indulás előtt megkérdezte, hogy aludhat-e ma velem, mire egy aprót bólintottam. Azóta csak bambulok ki az ablakon és nézem a házakat, melyekből alig látok valamit hisz csak elsuhanunk mellettük.
-Itt vagyunk.-hallottam meg menedzserünk reszelős hangját.-Holnap reggel hétre itt vagyok èrtetek. Aki nem áll tetőtöl-talpig kész felszerelèsben az ajtó előtt az büntetèst kap.-lesett ránk hátra a visszapillantó tükörből, mire egyemberkènt mondtunk egy "Rendben"-t ès kiszálltunk az autóból, aminek ahogy becsukódott utolsó ajtaja is, elhajtott. Gondterhelt sóhajt hallattva mentünk be dormunkba, ahol èn azonnal elfoglaltam a fürdőszobát, hisz tudtam, hyungjaim nem fognak nekem melegvizet hagyni, ha utolsókènt tusolok le. Levettem ruháimat, beálltam a rózsa alá ès megengedtem magamra a vizet, mely ahhoz kèpest hogy meleg volt, frissítőkènt hatott rám. Gyors magamra kentem tusfűrdőmet, megmostam hajamat, majd lemostam magamról azokat a nap koszaival együtt. Jóleső sóhajt hallattva lèptem ki a kabinból, megtöröltem vizes tagjaimat ès magamra kaptam a már reggel a fürdőbe kèszített pizsamámat. Belenèztem a falon lèvő hatalmas tükörbe ès elszörnyedve láttam, hogy az ütès helye teljesen piros. Remek, a noonák örülni fognak holnap nekem. Megmostam fogaimat ès letörőltem vízálló sminkemet, majd kilèptem a gőzzel teli fürdőből. J-hope mint valamo tank, vágtatott be a fürdőbe, bezárva az utána baktató V orra előtt, aki egy káromkodással jutalmauta ezt. Elmosolyodtam a látottakon ès a konyhába mentem, megnèzni hogy áll Jin a vacsorával, melynek illatta az egèsz nappalit bejárta.
-Mi lesz a vacsi?-mentem legidősebb hyungomhoz közelebb, aki a vártalan kèrdèsre kicsit megugrott.
-Jaj, Jungkook!-kapta rám tekintetèt.-A szív bajt hozod rám.-sóhajtott fel, mire apró mosoly jelent meg arcomon.
-Sajnálom.-simítottam kezère.-Akkor...mit is főzöl?-hajoltam az edèny felè hogy szemügyre vehessem mai vacsoránkat.
-Egyszerű hínárlevest.-vont vállat, miközben tovább kavargatta a számomra egyik legkedveltebb ètket.
-Szólj ha kèsz van.-mosolyogtam fel rá, majd bementem szobámba, ahol Jimin játszott tabletèn, bedugott fülekkel. Szóval nem vette èszre hogy bejöttem... Ezt kihasználva odalopództam mellè ès rávetettem magam oldalát csikizve. Nem szàmított rám, így mikor megtettem ezt a kis huncutságot hangosan felsikított ès majdnem eldobta a kezèben lèvő táblagèpet. Szerencsère időben lereagálta, hogy csak èn vagyok az ès nem egy imeretlen ember, vagy egy A.R.M.Y. aki az èletère akar tőrni. Persze ahogy letette a kèszülèket, azonnal maga alá gyűrt ès fürge ujjaival vihogásra kèztetett engem.
-Kèt èvvel korábban kell ahhoz felkelned, hogy lenyomj engem.-villantotta rám rosszfiús mosolyát. Kezeimmel valamilyen segègeszköz után indultam keresèsre, ami most egy párna lett. Megmarkoltam a puha anyagát ès hyungom kèpève vágtam. Nem gondoltam volna, hogy nem tart sokáig a párna èlete, hisz ahogy találkozott Jimin arcával azonnal elszakadt, beterítve minket a benne lèvő tollakkal. Mind a ketten meglepetten pislogtunk magunk elè, majd hirtelen kitőrt belőlünk a röhögès. Vagyis èn röhögtem, Jimin inkább csak visszaköhögte a szájában lèvő tollakat. Kopogás, majd ajtónyitódás zavarta meg szórakozásunkat.
-Jin azt üzeni ho...mi az Isten?-hallottuk Nam meglepett ès kicsit talán ideges hangját.-Most addig nem kaptok vacsorát, amíg ezt fel nem takarítjátok.-jelentette ki, majd kihátrált szobámból ès becsukta maga után az ajtót. Először nem èrtettük, hogy mit is mondott, majd egy fusztrált sóhaj után elkezdtük összeszedni a tollakat. Röpke egy óra után vègeztünk is vele, majd mint akik egy ève nem kaptak kaját, rohantunk enni. Addigra termèszetesen már mindenki vègzett, így csak egy kedvtelenül mosogató YoonGit találtunk ott. Elvettünk kèt tiszta tányèrt, mertünk magunknak, majd egymással szembe helyetfoglaltunk ès falatozni kezdtük a már kihűlt levest.
-Ez mèg hidegen is isteni volt.-dőltem hátra szèkemen, miközben üres tányèromat fixítoztam.
-Egyet èrtek.-mosolygott rám hyungom. Suga szèp lassan mellèm csoszogott, majd elvette tőlem tányèromat, majd Jimintől is.
-Most miattatok kezdhetem előröl az egèszet.-dünnyögte, mire halkan felkuncogtam.
-Mehet a következő!-kiabálta Jin, gondolom a fürdèsre gondolt, mivel Jimin felugrott szèkèről ès a fürdő felè sprintelt. Suga szomorú szemekkel nèzett utána, gondolom ő se fürdött mèg.
-Ne már!-dobbantott egyet lábával.-Már megint hidegvízzel kell zuhanyoznom?-tette fel a kèrdèst, gondolom magának, mire úgy gondoltam hogy inkább kihátrálok az ètkezőből, mèg mielőtt engem fog okolni ezèrt. Bementem szobámba, ahol eldőltem a francia ágyon ès feloldottam Jimin tabletèt, amin elkezdtem hallgatni zenèit. Lassan kezdett elnyomni az álom. Az utolsó dolog, amire emlèkszem, hogy besüppedt mellettem az ágy, átölelt kèt izmos kar, egy puszi a homlokomra ès egy halk suttogás:" Álomodj szèpeket...".