Hit "Befejezett"

But you're my everything

Jungkook POV

-Ti ismeritek egymást?-kapkodtam fejemet kettejük között, mire egy határozott "Igen"-t kaptam tőlük. Ahogy elnéztem a viszonyuk nem épp baráti volt, hisz az az utálat amit a lány szeme sugárzott,nem épp azt adta át nekem hogy "Jaj de szeretlek". Mivel az igenen kívűl semmi mást nem kaptam, így kénytelen voltam tovább kérdezősködni.-És...honnan?
-Ő az a seggfej, aki faképnél hagyott, mert neki van valakije.-ejtette ki a lány ezt a mondatot, úgy mintha átkot szórt volna Jiminre.
Szemeim kitágultak és egy percre talán lélegezni is elfelejtettem. Szóval tényleg megcsalt és a szemembe hazudott.
Némán néztem ki fejemből,miközben ők veszekedtek és magyarázkodtak, vagy nekem ,vagy csak úgy maguknak. Én viszont nem figyeltem rájuk, a düh és a csalodottság most sokkal jobban lefoglalta a figyelmemet. Azonban a többiek nem voltak ilyen "szerencsés" helyzetben,hisz a két jó madár ricsaja őket felzavarta.
-Mi folyik itt?-tépte fel az ajtót Yoongi, majd szép sorjában a többi tag is.-Nem hiszem el,hogy már megint a ti hülyeségetek miatt nem tudom kialudni magam.-dölt neki az ajtó félfának.
-Sajnálom, hyung.-hajolt meg Jimin,illetve a lány is.
-Ha már felvertetek minket, legalább indokoljátok meg, hogy mi okotok volt rá.-cammogott közelebb a leader, majd kicsit meglökte vállam, hisz én még mindig magamba fortyogtam Jimin hazugsága miatt.
-Megcsalt.-böktem ki, mire nem csak a tagok, de a lány is lesokkolt.
-Te vagy az ő párja?-sápadt le teljesen, majd Jiminre nézett.-Miért nem mondtad, hogy meleg vagy?-csattan fel.
-Ezt most úgy mondtad, mintha te teljesen ártatlan lennél. Lány létedre eléggé nyomulós vagy.-vágta hozzá.
-Mert mit vártál? Azt hittem szinli vagy!-sipítozott a lány is, nekem pedig valahol itt szakadt el a cérna. Yoongit kézen ragadva hagytam el újra a dormot.
-Te mégis mit csinálsz? Pizsamában vagyok, meg fogok fázni.-panaszkodott hyungom, de ezt valahogy megpróbáltam nem figyelembe venni.
-Elegem van, hyung. Egy hónapja csak szenvedek,amiatt a balfasz miatt. Kezd sok lenni számomra ez az egész. Én próbálkoztam újra jó iránba terelni a köztünk lévő kapcsolatot, de őt ez meg sem hatotta. Most is csak a saját igazát hajtja. Nekem ez már így nem megy.-fakadt ki, miközben ez előttem lévő korlátot szorongattam.
-Jungkook...mit szeretnél csinálni?-tette fel azt a kérdést,amire már régóta csak egy választ tudnék adni.
-Szakítok vele.-szavaimmal párhozamossan nyílt az ajtó és lépett ki rajta Jimin, aki valószínűleg meghallotta utolsó mondatomat.
-Ne, Jungkook...kérlek ne! Mindent helyre fogok hozni, csak adj nekem még esélyt!-fogta meg karomat, amit szinte minden szava után megrázott.
-Nem, Jimin. Nagyon sok esélyt kaptál már, ezzel...ezzel most túlléptél egy bizonyos határt.-mondatom alatt, keze szép lassan lecsúszott az enyémről. Szemeiben a megbánás és ez elkeseredettség sugárzott. Tudta, hogy komolyan gondolom, így csak bizakodva kapkodta köztem és Yoongi között fejét.
-Rám ne nézz!-emelte fel kezeit védekezően az idősebb.
-Jungkook..-szólalt fel rekedtes hangon, sírást visszafolytva Jimin.
-Hagyj...-löktem el magam a korláttól, majd visszamentem a házba, azon belül pedig a szobámba. Órákon keresztül csak feküdtem és a plafont bámultam. Hallottam ahogy az éjjszaka folyamán Jimin többször is megáll az ajtóm előtt és bocsánatot kér. Bár abba sem voltam biztos,hogy elment onnan,mert reggel amikor kinyitottam az ajtót,ő ott aludt a fal mellett, betakarózva. Nagyot sóhajtva mentem a konyhába, hogy egy pohár vízzel hidratáljam magam. Nagyon nem voltam jól és erre az alvás hiány is rátett egy lapátra. Eldöntöttem, hogy aznap kihagyom a próbát és pihenésre fordítom az így felszabadult időmet. Ezzel csak az volt a probléma,hogy Jimin is erre a döntésre jutott. Ketten maradtunk a dormban,mindketten külön szobában voltunk, de még ígyis zavart a tudat, hogy rajtunk kívűl nem volt más a lakásban.
-Jungkook...-kopogott be szobám ajtaján Jimin. Nem válaszoltam,csak néztem a nyílászáróm felé.-Jungkook,
kérlek!-kopogott be újra. Én továbbra se szólaltam meg.-Jungkook, tudom hogy hibáztam. Tudom, hogy olyan dolgot csináltam, amit nem lehet megbocsátani. Azt is tudom, hogy ez nem az első alakalom volt, de Jungkook...én nem akartam.-hangja elcsuklott és szipogni kezdett. Sírt...miattam.-Részeg voltam,ő pedig ezt kihasználta, de esküszöm,ahogy ráeszméltem a dologra, ellöktem. Hiba volt téged elhanyagolnom. Hiba volt kizárnalak az életeből,de kérlek, bocsáss meg nekem.-ezután én is sírni kezdtem. Haragudtam rá, de nem tudtam nélküle élni. Ő volt a mindenem, ő tartott életben. Szerettem őt, minden hibájával együtt. Lassan álltam fel és baggyogtam az ajtómhoz. Percekig gondolkoztam, hogy mit is tegyek, de végül ajtót nyitottam neki. Könnyáztatta szemeivel nézett fel rám és várta, hogy megszólaljak, vagy legalább megmozduljak. Lassan léptem felé, majd fontam köré karjaim. Szinte azonnal viszonozta ölelésem, majd mindketten bőgni kezdtünk. Nem túl férfias cselekedet, de jelenleg nem volt máshoz erőm.
Nem tudom meddig álltunk egymás karjaiba, de valahogy most nem is érdekelt az idő. Tisztáztuk a dolgot, de ettől függetlenül ott motoszkált bennem a tudat, hogy megcsalt és hazudott. Nem tudom mikor fogom túltenni ezen magam, de valószínűleg nem mostanában fogok megbízni benne.